NAPLÓK: Felvil.levelek (feladó:random) Legutóbbi olvasó: 2024-05-06 21:58 Összes olvasás: 25069| 29. | [tulajdonos]: ... | 2015-04-23 21:44 | Ó, ha elmondhatnám nektek az egyetlen dolgot, amit tudni akartok,ha
el is hinnétek, hát költő lennék, a legnagyobb,
keresztre feszítetlen jézus,
és mennybe mehetnénk akkor mindannyian, puha macskatalpakon szökdécselnénk
végig, mezítláb a roskatag gerendákon,
mind megtalálnánk egymást ebben a sötétben is, mire odaérünk, de
most még élvezettel ha tapostok rajtam, s én rajtatok nem különben
ha egymásba botlunk szórt fényben, tömött plázák forgatagában,
pedig higgyétek el,
szeretni próbálom én magamat, s az embert
de töri minden lépés a talpamat és csak sejteni merem, hogy
van isten, hogy azok vagyunk, mi mindannyian, igazán; süket és vak istenek,
akik szórt fényben botorkálnak, egymásra taposván magukba tipornak olykor és csak mennek tovább, süketen és némán fogódzkodva mind valamibe, valaminek a szélébe,leginkább, azt hiszem és kétségbeesetten, pedig
lógathatnánk csak úgy inkább a lábunk
a karmester kalapjának karimájáról
ernyedten pislognánk ott a végtelenbe, a semmibe, mi, keresztre feszítetlen jézusok,
védtelen farizeusok ülnének köztünk, parlagon maradt messiások, politikusok ,
homokosok és kurvák,
mert örökké valók vagyunk mi mind, de ezt
sem tudnánk mert nem lenne fontos igazán
csak amúgy poszt
hallgatnánk ott saját megváltott lelkeink kórusának sikoly-zsivaját, s ahogy a hozzáértők szokták megtörölnénk néha a szemünket mert elgyengülnénk kicsit és egymásba kapaszkodván
azt mondanánk
-milyen megható történet!
ringanánk ott tovább míg valaki
elővenne ismét egy almát és minden harapásban
igen, minden egyes harapásban ugyanúgy
benne lenne és volt az isten
aztán beállna az almától megint ,
és szétesne újra, aspektusaira, rád és rám, a szomszéd
gyerekre,a szűzre, a gyilkosra,bárkire, mindenkire és itt lennénk megint, képmások lennénk,
isten arcáról folynánk le és kapaszkodnánk kétségbeesetten hogy újra összeálljunk mert tudod csak szétesett az isten, és
ez itt mind, a vérfacsaró munkás reggelek, illékony egzisztenciád, , a legújabb hűtlen szajhád, akit persze azért szerettél, mégis, mindez csupán egy baszotthosszú szombat éjszaka, valami hülye fétis és a megbocsátás, amit kérnek a keresztények érdektelen mert a megbocsátás az kritikátlan
és ítéltetve vagyon az ember, gyere, hát éljünk
és megpihenünk, egyszer, meglásd, a hetedik napon, visszakapaszkodunk, de azért tényleg tragikus hogy milyen szerencsétlen, lecsúszott fazon ez az isten, hogy újra és
újra
szétcsapja magát.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
