NAPLÓK: Elszalasztott lehetőségek Legutóbbi olvasó: 2024-05-21 20:56 Összes olvasás: 41166Olvasói hozzászólások nélkül| 71. | [tulajdonos]: egy régi naplóbejegyzés | 2011-04-12 23:56 | '81 nov. 17.
Kedves Kata!
Iszonyúan érzem magam. Nem tudok szabadulni egy belső hangtól - számvetést követel. "Bújj ki szaros pelenkáidból és próbáld hófehérre csutakolni, ha tudod."
Nincs mosónő, aki ezt vállalná, s nincs szervezet sem szerkezet, aki erre képes lenne. "Vagy mocskolj bele, és tekints ártatlannak tűnő szemekkel közönyösen a világra, hisz a szennyed és te most már úgyis alig különböztök."
Számvetettem:
Születtem, voltam jó, voltam rossz, éltem, néha boldogan, néha sikertelenül. Mindig ragaszkodtam valamihez, emlékekkel rendelkezem, fiatal vagyok, múltam van. Sikeres pálya kezdetén állok, barátnőm egy tisztes család lehetőségét kínálja, nyitott vagyok és érdeklődő, sokan ismernek, jó érzékkel tudom összeválogatni az embereket. Kreatív vagyok, könnyen megoldom a problémáimat. Lovaim vágtáznak szekerem előtt...
Körülbelül idáig érhettem, amikor valaki hátulról ülepen rúgott. E jóízű gondolatmenet közben persze, hogy meglepődtem. Lassan, kissé félve fordultam hátra. Még láttam, amint Bébén egy megvető mosoly fut végig. Arca számonkérő, mint azé, aki az égi trónusról jön. (Persze lehet, hogy csak innen a BM-ről.)
Mindegy, úgy éreztem, mindent tud rólam.
Bevettem egy eunoctint. Nem kergette el a hangot. "Most nem lankadhatsz."
Vitáztam vele.
Talán nem igaz, amit magamról mondtam?
Vártam a válaszát, mohón lestem a szavait.
"Medve tapasztalta, hogy szavaival és cselekedeteivel, csak nagyon tökéletlenül tud bánni, s mégis, ha néha mindent rosszul mondott, és rosszul csinált is, édesanyja sohasem dőlt be ezeknek a torz, teljesen hamis látszatoknak, hanem a szíve mélyén világosan megértette őt. Hitt tehát abban, hogy a gyarló szavakon és nehezen kormányozható tetteken túl, sokkal épebb és egészségesebb megértés köti össze egyik embert a másikkal. Hitt abban, hogy egyenesen beleláthatunk egymás lelkébe. Most ez a hite megingott. Megingott, aztán újra megszilárdult. Megint kétségek árasztották el erősebb hullámban, s megint fölébük kerekedett."
Megdermedtem. Még a fülemben csengtek az utolsó szavak. FÖLÉBÜK KEREKEDETT.
Határoztam. Amennyire féltem, annyi erővel szaggattam le magamról a fojtogató köpenyt.
Most tisztába teszlek - gondoltam.
De hatni kezdett az eunoctin... ma sem oldottam meg.
(Katával egy hete találkoztam - húszegynéhány év után véletlenül. Sietve felírtam a telefonszámát, mondtam csütörtökön estére készüljön. Halkan megjegyezte, kicsit nagy bátorság, hónapokra előre be van táblázva, de azért feltétlenül hívjam.
De nem hívtam, pedig akkoriban, szellemiekben a mindenem volt ő. Mély barátság, szeretet, kölcsönös tisztelet, minden, azon kívül, hogy az orosz tanárnőm is az egyetemen.)
Nagy kérdés, mennyit rakhatunk terheinkből a másikra?
És ha mi nem akarunk átadni belőle, ő mégis szeretne vinni valamennyit? | |
| 70. | [tulajdonos]: bár ő | sticka: bíró | 2011-04-10 18:16 | Nem is veled törődöm, hanem magammal, amikor a te kérdéseidre (melyek az enyémek is) próbálok válaszolni (magamnak) ;-)
Emlékszel mit tanultunk? Mi a teendő, amikor át akarunk kelni?
"Balra nézünk, jobbra nézünk, átmegyünk.."
Sohasem csukott szemmel.
Akármekkora belső energiával vágunk bele, az bizonyosan véges. Ha bezáródunk, az út feléig sem juthatunk el. Ki kell tekintenünk az újabb lendülethez.
Aztán érnek ilyen-olyan hatások (még, ha nem kértük is), amelyekkel kezdenünk kell valamit.
(Az téved a legnagyobbat, és huppan is, aki úgy gondolja, elég az a szél, amely hátulról fújja. Amely most röpíti, nem kell semerre sem néznie, csak szórnia a konfettit...)
Igen, fontos, hogy sticka mit gondol rólam. Egyetlen mondata elég lehet, újabb kilométerekre ...
Nem biztos, hogy változtat rajtam valamit, de biztos, hogy változik bennem valami.
Nem, nem teszem le a szemüvegemet. Ha letenném megvakulnék. Az "én" mindennél fontosabb, én soha nem leszek te (ha sticka élete egy piedesztálról lenne elhordható, akkor sem), nem lehetek te, bármily vonzó is lenne akár.
De vannak nem-stickák is, akik hatnak ránk menet közben. Akiktől nem erőt kapunk, csak mondjuk egy széllökést oldalról. Mit teszünk ekkor? Újra egyenesbe hozzuk a járművet, és megyünk tovább. Vannak kiszámíthatatlan tényezők, melyek szervetlenül kapcsolódnak hozzánk. Valamik, amik bejutnak a szervezetünkbe, de nem táplálnak, ám ha elég erős az immunrendszerünk, akkor viszonylag gyorsan kiürülnek onnan.
És vannak tévedéseink, mint mindenkinek.
Bár talán mégse mindenkinek vannak... bizonyos hírek szerint. Én biztosan nem akarnék tévedhetetlen lenni. Ha megbotlom és elesek, kell, hogy fájjon. Ha nem, újra botlani fogok...
Tudod, ezerféle módon reagálhatunk a minket ért hatásokra. Akár el is bukhatunk, de csak egy valamire kell nagyon odafigyelnünk: a válaszunk nem lehet tőlünk idegen, hazug...
(Nagyon köszönöm Neked!) | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 69. | sticka: bíró | [tulajdonos]: térden vagy talpon? | 2011-04-09 23:55 | | Azon gondolkodom,miért fontos, hogy ki és mit gondol rólad/rólam? Mennyiben változtat rajtunk/bennünk mások véleménye? Szükségünk van-e valójában idegen szemekre/szemüvegekre? Jó-e ha nem használjuk a sajátunkat, hagyjuk elsatnyulni a látóidegeket? Miért baj, ha olykor tévedünk? Miért keresünk azonnal önigazolást? Kinek akarunk megfelelni azzal, hogy nem vállaljuk fel, hogy nem akarunk beleszürkülni a többségbe? Miért kellene tévedhetetlennek lennünk? Bűn, ha mégsem vagyunk azok, ha befolyásolnak indulataink, hatni hagyjuk a környezetet? Á, ne is törődj velem! Azt hiszem, magamtól kérdezek. | |
| 68. | [tulajdonos]: térden vagy talpon? | eská: Blöeee | 2011-04-09 19:59 | Az elmúlt napokban jó néhány ismerősömnek megmutattam Stiller Kriszta "gruppen" c. versét. Előzetes várakozásaimmal ellentétben, olvasás és némi gondolkodás után, csak nagyon kevesen asszociáltak a szexre. Szinte mindannyian az anya vagy valamiféle anyaisten utáni vágyat emelték ki. A költőnőről egyikük sem hallott. Azóta én is többször újraolvastam, és persze egészen más így.
Mi okozhatta ezt az óriási félreértést?
Akárhányszor felteszem ezt a kérdést, mindig ugyanarra jutok: az előítélet.
Az "Isten dugd fel" után begörcsöltem, azt hiszem, az "ördög siklik ördög hátán" pedig végleg bezárt minden kaput. A "nőt akarok, anyát. Anyát" pedig meg sem hallottam. Vajon miért?
Ezt megelőzően is olvastam tőle verset itt a Dokkon, csak akkor vélhetően nyitottan, - nem hatott rám az oldalon uralkodó "zűrzavar", - a műre figyelhettem.
Szóval így jártam. Ismét el kell számolnom önmagammal.
(Stiller Kriszta arrogáns bejegyzésére aligha kell reagálnom, az viszont őt minősíti. A "félreértés szülte" soraimmal nem érzem, hogy ártottam volna neki - rosszindulat sem volt benne.)
Ha valaki annyit írt volna, olvassa el újra a verset, az is elég lehetett volna.
(Egyébként pedig, ha a premissza hamis, a konklúzió sem lehet igaz ...)
| |
| 67. | [tulajdonos]: Rendben | 2011-04-07 15:44 | Valóban nem volt elég kapaszkodóm a vers megértéséhez, nagyon sajnálom.
És higgye el, szégyellem is magam emiatt.
üdvözlettel | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 66. | eská: Blöeee | [tulajdonos]: édesnégyes | 2011-04-07 13:26 | Na, ide figyeljen, maga észlény, adok néhány kapaszkodót:
- a versem címe nem gruppenszex, hanem gruppen, ami véleményem szerint két különböző szó, nézzen utána bátran
- szexuális aktus nem jelenik meg a versben, kézenfogva nem fogom végigvezetni rajta, mert érdekes módon az olvasók nagy része megértette, hogy ez egy család, mint szövetség felbomlásáról szól, ami az édesanya elvesztése miatt történt, némi apakomplexussal fűszerezve, az utolsó sort különösen ajánlanám a figyelmébe, akkor talán érthetőbb lesz, ha már a többi nem megy
- az édesanyám elvesztése miatti üvöltő-káromkodó-őrjöngő fájdalmat párhuzamba vonni, és kisebbnek venni az erkölcstelen volt iskolatársa kiégettségénél - ráadásul gúnyolódva - akkora bunkóság, amire nem hiszem, hogy reagálnom kell, mert önt minősíti
Mondja, hogy szar a versem, azt elfogadom, de szerintem nyugodtan kikérhetem magamnak, hogy egy ön számára ismeretlen nő - azaz én - vélt szexuális szokásain morfondírozzon/fantáziálgasson, mindezt arcpirító ocsmánysággal megspékelve. Szégyellje magát!
Stiller Kriszta | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 65. | sticka: nem | [tulajdonos]: 22 | 2011-04-05 18:43 | Nemá! A hosszű házasság titka nem a kagylóként bezáródás, hé! Máshol kell keresgélni a baráti házaspárok házatája helyett, szerintem. Annyi igazságod viszont van, hogy nem nagyon tudok elképzelni olyan házaspárt, akinek az ismeretségi körében ne történt volna hasonló eset. Akkor most csak azt kéne eldönteni, hol a törvényszerűség? Keresztbeszeretés, vagy előfordul olykor keresztbeszeretés. ;)
| |
| 64. | [tulajdonos]: édesnégyes | 2011-04-02 18:42 | Egy kis kitérő már az elején.
Volt a csoportunkban egy aranyos kislány, gimnazista, 17 körül: Mel. Néhány évvel voltam idősebb nála. Éreztem, tudtam, vonzódik hozzám, de tabu volt számomra.
Tíz év múlva újra találkoztam vele. Elmesélte, nem alakultak jól a párkapcsolatai, ezért néha eljár, pár napja legutóbb, "gruppen"-re. Amennyire megdöbbentem először a dolgon (visszagondolva a régi kedves Mel-re), annyira vált folyamatosan nyilvánvalóvá, szüksége van ezekre az alkalmakra. Tudja miről szól, megszokta - ha úgy tetszik helyén kezeli. Nem ítéltem el, még csak meg sem. Később sokat gondolkoztam az esetén.
(És most jön Stiller Kriszta verse, amely számomra teljesen hiteltelen. Hazug nyilván csak akkor lehetne, ha kiderülne, egyetlen csoportszexnek sem volt résztvevője. De - tegyük fel - volt ilyen élményben része. Csalódott? A vers inkább valamiféle "csömört" sugall. Ha így van, akkor ez a bibi. Alig hinném, hogy kényszerítette őt valaki. Hol volt Kriszta ebben az egészben? Vagy utólag könnyű?
[Ám ami még ennél is jobban fejbe kólintott, ahogyan a szerkesztők fogadták ezt a néhány sort. Ennél sokkal jobban összerakott versek tucatjával hevernek az oldal temetőjében. Hogy rím is van benne: nem érdem és nem erény. Csak feltételezni tudom, a "bíborban született" gárda - reakciójával - a "tabukat rengető" sorok segítségével az "elfojtások" gömböcére próbál szelepet fabrikálni.]
De persze mindegy is. A lényeg: képesek vagyunk-e helyén kezelni a dolgokat, vagy borul, esetleg borítja valaki helyettünk a "kényes egyensúlyt".)
Azt gondolom, minden "édesnégyesben" megjelennek a férfi-nő viszonyok. Kéretlenül, mire eszmélünk, már kopognak az ajtónkon, vagy mi csöngetünk be. Nem kerülhető el, sőt nem kerülhető meg. Kezdenünk kell vele valamit.
Attól függően, mennyire vagyunk kiszolgáltatott helyzetben a saját kapcsolatunkban, mennyire van erre vonatkozó jövőképünk, érinthet meg minket. Annál jobban, minél rosszabb a "pozíciónk". Az "összetartozás" tabujának falát persze még mindig le kell döntenünk, ha előtte nem tettük meg. És akkor "felszabadulunk", nyitottak leszünk, azt gondoljuk, az fog történni, aminek történnie kell. Felmentjük és átadjuk magunkat a "megváltoztathatatlannak". A folyamat során nem érezzük "bűnösnek" magunkat, hisz ennek kell történnie. Nincs lelkiismeret furdalás, nincsenek gátak. Csak majd szembenézés. Szembe nézés, amelyet többnyire nem vállalunk. Kerüljük mindaddig, amíg visszafordíthatónak gondoljuk a történéseket, és csak akkor döbbenünk rá, nincs visszaút, ha az események túlnőnek rajtunk. Foglyai leszünk. És jönnek a hazugságok.
Szerintem tipikus helyzet. Egyikőnk sem elég bátor, még arra sem, hogy önmaga szemébe nézzen, nem a párjáéba.
Vannak más válaszok is természetesen. Elfojtott vágyak, a másik elérhetetlen talapzatra emelése, és az őszinteség.
A legritkábban az is megesik, elég erős szálak kötnek a társunkhoz, hogy - mint egy svábbogarat - eltapossuk ezt a - lehetőségként még meg sem jelenő - természetes vonzódást.
Az, hogy mikor, mi történik, épp a primer kapcsolatok minőségén múlik. Azt kell tudnunk, ha a párunk kitekint, akkor annak mi is részesei vagyunk. Ha a párunk kitekint, akkor ő nagyobb biztonságban érezte magát mellettünk, mint mi mellette. ... Megtehette. | |
| 63. | [tulajdonos]: 22 | 2011-04-01 20:53 | Nem tudom, bűvös-e ez a szám, több-e, kevesebb-e mint a hét vagy a háromszor hét, de megvolt, ennyi volt.
Minden más lesz ezután. Mindennek másnak kell lennie. Ez a napló is megváltozik, (ha eddig nem törlődött) új funkciót kap.
A címen nem lehet változtatni, de minek is. Ami ez előtt volt, az is én vagyok, ami ezután lesz, az is én leszek.
Aki olvassa, gondolatokkal találkozhat majd. Úgy valahogy, mint egy nyílt forráskódú szoftver esetén.
Mondom majd, felelősség nélkül. Mondom magamnak. Mondhatod nekem. Ahogy gondolod ...
Előzetes: Két házaspár "családi barátságában" szükségszerűen meg kell-e jelennie a férfi és nő kapcsolatoknak? Keresztben? | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
