NAPLÓK: EXTITXU-UXTITXE Legutóbbi olvasó: 2024-05-02 21:43 Összes olvasás: 31675| 95. | [tulajdonos]: ... | 2020-10-05 12:29 | Dzisiaj jest Poniedziałek, piąty z października, 2020 (dwa tysiące dwadzieścia) rok
Szerencsénk volt, hogy Mama még időben meghalt. Az „időben”-t úgy értsd, hogy még a Járvány előtt. Így nevezem mostanában, jelző nélkül, ami nem biztos, hogy jó ötlet, mert ha sok ezer év múlva megtalálnák ezt a bejegyzést, nem lehetne azonosítani, mikor keletkezett. Nem lehetne azt mondani, hogy, aha, a koronavírus-idején, vagyis a 2020-as években írták. Mert a koronavírust így össze lehetne keverni pl. a pókháló-vírussal, ami – tegyük fel – a 2040-es években szedné áldozatait. Ez még nem lenne túl nagy tévedés, de ha, mondjuk, a 2562-es laposvírussal tévesztenék össze, az már több mint fél évezredes melléfogás lenne. Azért szerencse, hogy Mama nem várta meg a globális járványt, mert akkor még nem volt akadálya a kórházi látogatásoknak. Naponta bemehettem hozzá a Jánosba. Volt, hogy megvacsoráztattam és lefektettem a gyerekeket, és csak azután ültem buszra. Alyobi, az unokatestvérem, egyúttal tejtestvérem (micsoda szó!), aki ápolónői szakon végezte az eü. főiskolát, még a legelején megmutatta a mentős bejáratot a lift melett. Az akkor is nyitva volt, amikor a főbejáratot már bezárták. A nővérek nem utáltak ki. Még örültek is, hogy nem nekik kell Mama ágya felett leoltani a Napot – így fogalmaztam egy versben. De úgy látom, kicsit összekevertem a dolgokat. A gyerekeket Mama halála előtt két hónappal már nem kellett altatgatnom, az tíz évvel korábban volt, amikor Mama legelőször került hosszú időre kórházba, és az unokatestvéremmel felváltva látogattuk (ha Alyobi délután ért rá, én reggel mentem be, ha délelőtt ért rá, este mentem be).
Filmrészlet: Arthúr: – Az akaratod engem kíván, de a szíved Lancelot-é.
Guinevere: – Akkor te jártál jobban, mert az akaratom erősebb, mint a szívem.
Olyan fura, amikor férfiak hisztiznek. Magukat erősnek, hatalmasnak gondoló férfiak. Szebben (értőbben) fogalmazva: amikor kiderül, milyen sérülékenyek. Ők is. Mint mindenki. Mintha nem is lenne olyan erős az a páncél. Vagy mintha a réseken át kiszedegethetőek lennének a lágy részek. És ha valakit úgy nevelt az anyja, mint Herzeloyde Parsifalt, hogy ne lásson embert soha (nehogy háborúban essék el, mint az apja), az meg is teszi: kitrancsírozza a bátor lovagok húsát a páncél rácsai alól. Gátlás nélkül, egyre vadabb kíváncsisággal. Tudni akarja, mi van odabent, a védőréteg alatt. De sosem tudja meg. Mert ami a páncél hasadékain át kijön, abból már nem rakható össze többé semmi, ami megmentené őt a belé nevelt, végtelen magánytól. (Ezt még tegnap késő éjjel írtam. Późno w nocy, zamiast spać.)
Akarat lengyelül: będzie.
Sérülékeny: wrażliwy.
Magány: samotność.
Páncél: zbroja.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
