NAPLÓK: EXTITXU-UXTITXE
Legutóbbi olvasó: 2024-05-02 21:31 Összes olvasás: 3167494. | [tulajdonos]: ugyanaz-szebben | 2020-10-04 14:47 |
Dzisiaj jest Niedziela, 4 (cztery) października 2020 rok.
Tegnap éjjel, elalvás előtt eszembe jutott A legyek ura. A lakatlan szigeten ragadt fiúcsapat eleve kudarcra ítélt kísérlete arra, hogy a megszokott szabályok és korlátok nélkül önmagukat fegyelmezzék és kormányozzák. A polgári működést felváltó törzsi viszonyok. A karóra tűzött disznófej, amely mágnesként vonzza a legyeket. A szörnyre való hivatkozással agyonvert társak. A harc a tűz birtoklásáért. A folyamat, amelyben a személyes ellentétetek a magasabbrendű értékek elé kerülnek, és a sziget lángolni kezd. És ahogyan végül „megváltásként” megérkezik egy háborúban edződött, tekintélyes csatahajó.
„Kezdetben a fiúk megpróbálnak együttműködni, közösen hozni döntéseket és azokat közösen végrehajtani. Ezek közül a legfontosabb, hogy megtesznek mindent azért, hogy felhívják magukra a külvilág figyelmét. Ehhez pedig a leglényegesebb, hogy tüzet kell rakniuk, amelynek füstje messzire ellátszik, és ezt a tüzet állandóan ébren kell tartani. A szakításra akkor kerül sor, amikor egy „szörny” jelenik meg a szigeten, rettegésben tartva mindenkit. Jack és nagyobb fiúk külön tözset alakítanak.”
2020. október 3.
A róka és a holló meséje dióhéjban: egy húsevő és egy rovarokkal táplálkozó állat veszekszik egy tejterméken, amelyet mind a ketten utálnak. Ezt ma hallottam Uzsalyné Pécsi Rita előadásán. Még egy mondat, amit megjegyeztem: „A kontár kritika olyan híd, amely rövidebb a két part közötti folyómedernél.”
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!