NAPLÓK: EXTITXU-UXTITXE Legutóbbi olvasó: 2024-05-03 05:12 Összes olvasás: 31684| 27. | [tulajdonos]: ... | 2020-06-08 13:10 | 2020. június 8.
„Vadregényszerű”. Erre a szóra ébredek. Egy szöveget próbáltam létrehozni álmomban, amelyben a betűk nem balról jobbra haladó sorokban követték egymást, hanem egy középpontból kiindulva körkörösen, egymásba gabalyodó indákat növesztettek, olyan kibogozhatatlannak szövevényt alkotva, hogy kilátástalannak éreztem a vele való küszködést. Jobb, ha feladom, gondoltam, és már majdnem lemondtam róla, amikor egy pillanatra megláttam a mintát (mint tegnap esti villámláskor a túlparti felhőket): a középen álló szóelemek egy csillag szirmait alkották, úgy, hogy egyúttal már a körülött lévő csillagok egy-egy szirmát is létrehozták, pontosan úgy, ahogyan a jázminmintában, amit régóta meg akartam tanulni, és már többször nekikezdtem, de mindig elakadtam, mert folyamatos összpontosítást igényel, nem az én elkalandozó figyelmemnek való. Csak úgy tudok vele haladni, hogy előre lerajzolom a lépéseket, hangosan mondom, mi következik, és ami elkészül, azt egy strigulával jelzem, különben belezavarodom. Nem lehet begyakorolni a mintaelemeket, mert a szaporítás miatt mindem körben változtatni kell az addigi ritmuson. Napokba telt, mire egy tenyérnyi felületet el tudtam készíteni, négyszer-ötször is le kellett bontanom, amiről azt hittem, hogy már jó, de még nem volt az. Lennének egyszerűbb jázminminták is, a YouTube tele van videókkal, de nekem a legbonyolultabb minta kellett, amelyiken a leginkább megfér egymás mellett a káosz és a rend. A kedvenc párosításom.
2020. június 7.
Villámlik odaát. A túlpart házai felett a felhők hegyeknek látszanak, mintha egy Tolkien-féle, kitalált világból villannának elő egy-egy pillanatra. Kellő távolságból a vihar olyan, mint egy évezredekkel ezelőtt készült némafilm, amit utólag színeztek ki. A lépcsőről nézem, ideát nyugalom van. A Because szól bennem Melody Gardot hangján, nem tudom, miről jut eszembe, de olyan tökélesen passzol a látványhoz, hogy összeszorul a torkom.
Meleg volt ma, nagyot úsztunk a fiúkkal, kétszer is. Ma már aludhatnék fent a teraszon, ahogyan minden nyáron szoktam. A közelgő viharra fogom, hogy nem költözöm ki. A lelkem mélyén tudom, hogy a pókoktól félek. Amióta összecsíptek a darazsak, nincs akkora bizodalmam az állatvilág iránt, mint korábban volt. Három választásom van: 1. megbeszélem a pókokkal, hogy ha nem másznak rám éjszaka, én sem bántom őket (ezzel max. a valóságot tudom befolyásolni, semmi garancia arra, hogy álmomban nem lepnek el tömegével tízszeres nagyításban) 2. nem beszélgetek pókokkal, inkább lemondok a kint alvásról 3. öldöklésbe kezdek, és tömeggyilkosként hajthatom álomra a fejemet. Nincs jó megoldás, a másodikat választom. Tavaly vállaltam a pókirtást, tudván, hogy a természet előbb-utóbb bosszút áll az öldöklésért. Meg is történt. Kb. annyi darázs csípett meg egy hónappal később, ahány pókot kiirtottam.
A templomban összefutottunk Sirdna egykori iskolatársával, Bével, két lányával és az édesanyjával. Elkísértük őket a nyaralójukig, kávét és üdítőt is kaptunk a teraszon. Bé egy órán keresztül mesélte, hogyan szerezték be másodjára is a harmadik autójukat, amivel a felesége a kutyákat szokta szállítani, hogy a másik két autót ne koszolja össze. Valahol beleszaladtak, totál káros lett az autó, ezért újra meg kellett venniük. Az asszony eleinte nem akart beleegyezni, hogy ugyanolyan fajta autója legyen, mint amilyenben kis híján a halálát lelte, de a férje meggyőzte, hogy annál jobb autót nem talál, és a traumát is legjobb úgy kezelni, mint a kutyaharapást. Elfelejtettem, milyen márkát emlegetett, pedig legalább tizenötször kimondta a nevét. Legyen Grand Torino. Csak, mert hazafelé jövet eszembe jutott a film, mondtam is Sirdnának, hogy a Grand Torino jár a fejemben, amelyben SPOILER Walt Kowalski (Clint Eastwood) az ázsiai szomszédait gyűlölő háborús veterán, a xenofóbiája ellenére összebarátkozik egy kínai sráccal, aki munkát keres, de nem veszik fel sehova, Walt szerint azért, mert nem viselkedik egy igazi férfiként. Az igazi férfiak egymást közt három témáról szoktak beszélgetni, mondja: pénzről, nőkről és autókról. SPOILER VÉGE Ma megállapítottam, hogy bizonyos férfiaknak a női társaság sem akadály. Szájtátva hallgattam. Nem a téma volt az érdekes, hanem ahogyan mesélte. Elkezdte, belelendült, felgyorsult, lelassult, kitérőket tett, késleltetett, átváltott dialógusba, majd vissza leírásba. Életemben nem gondoltam volna, hogy egy autóvásárlásról (és sok pénzről) szóló történet két percnél tovább érdekelne. Nőkről nem esett szó.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
