NAPLÓK: EXTITXU-UXTITXE Legutóbbi olvasó: 2024-05-03 21:31 Összes olvasás: 31692189. | [tulajdonos]: lejárt | 2020-11-23 00:47 | A DOKK-szerelem szavatossági idejének lejárta kapcsán.
2020. május 10.én írtam.
"Pszichohorror következik szerelemről, gyászról, kutyákról, traumákról. Valamikor megboldogult leánykoromban még meg tudtam siratni a Pillangókisasszony-t. A mai lányoknak is ajánlanám, hogy legalább egyszer éljék át. Mert minden asszony egy pillangókisasszony, az is, akit fizikailag nem hagynak el, nem csalnak meg stb. Az a szimbiotikus együttlét, amelyben a szerelmesek eleinte olyan jól elvannak (lásd: a Bosch-képen a buborékban ülő pár), szükségszerűen elmúlik egy idő után, ha nem halnak bele, mint Rómeo és Júlia, nagy eséllyel 2-2,5 év elteltével – kinél milyen hosszú a szerelemhormonok szavatossági ideje. Ekkor kezdődik az a gyászfolyamat a maga ilyen-olyan fázisaival, amelyen mindenkinek keresztül kell mennie, aki tartós párkapcsolatban él. Mindenki szeretné ezt elkerülni, mert fájdalommal, haraggal, letargiával stb. jár (attól függően, melyik fázisban jár az ember), de nem lehet megtakarítani, és semmi nem nyújt ellene vigaszt, az sem, ha a házastárs kitartó és hűséges. A pillangókisasszony-effektus, az elhagyottság-érzés akkor is bekövetkezik. Sokan pánikba esnek ilyenkor. Ekkor jönnek a kilengések más felé. A keresgélés. Van, amikor indokolt az új partner után nézés (vannak tényleg nagyon rossz kapcsolatok), de a legtöbb esetben hiába néz körül a pánikoló, nem lesz jobb semmi. Ez a férfiakra is igaz lehet, csak most nem róla beszélünk, hanem a pillangókisasszonyokról. Egy férfit azért megemlítek. Van olyan kedves ismerősöm (tényleg kedves, kifejezetten szeretem), aki négyszer nősült, mindenütt ott hagyott pár gyereket, így van neki nyolc. Utoljára is elvált, azóta csak kalandjai vannak. Neki csak addig elviselhető a kapcsolat, amíg a szerelem tart. Utána kiszáll. Az apai nagyanyám, Annuska jut róla eszembe (vigyázat, horrortörténet és túlzó összehasonlítás következik, kizárólag erős gyomrúaknak!). Annuska csak a kiskutyákat szerette. A nedves orrú, selymes szőrű, bújós, meleg, puha bundás szőrmókokat. Amikor egy-egy ilyen édes csöppség megnőtt, arra hivatkozva, hogy eszi a tyúkokat, zsákba zárta, agyonverte és elásta őket. Tele volt a kertje kutyatetemekkel. Ez akkor derült ki, amikor egyszer a halála után felszántottuk a kertjét. Anyu tudott erről, de nekünk, „gyerekeknek” (az első fiammal voltam terhes) csak ekkor árulta el. Szoktam álmodni arról a kertről." | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|