NAPLÓK: EXTITXU-UXTITXE Legutóbbi olvasó: 2024-05-11 18:17 Összes olvasás: 31850| 136. | [tulajdonos]: ... | 2020-10-28 23:08 | 2020. október 28.
„Mit volt mit tenni” – szenvedélyes, már-már perverz viszony köt az ilyen régies kifejezésekhez, és most kiélhetem ezt a szenvedélyemet, mivel a regény fele, amelyet fordítok, a középkorban játszódik. -- Ezt még tegnap írtam. Zavart a perverz szó. Túlzásnak éreztem. Erre ma érkezett egy levél az 1749 főszerkesztőjétől: lenne-e kedvem lefordítani egy Gonçalo M. Tavaressel készült interjút, amelynek ez a címe: “A Literatura parte da perversão”.
Először kapom pitiáner tévedésen az írónőt. Súlyos tévedései már voltak (azok megbocsáthatók), pl. az első kötetben a mobbing és a bullyingí összekeverése, a másodikban a deep web és a dark web összekutyulása. Az angol szavakkal – úgy tűnik -- hadilábon áll, de most nem a külföldi szavakat használja rosszul: az egyik szereplőt leülteti egy fehér bőrfotelba, pár bekezdéssel később egy támlás fa székből állítja fel. Amúgy ez tetszene, ha az események fantasy-ban és nem real-ben játszódnának. Na de, nem panaszkodom. Mert így most én dönthetek. Kényem kedvem szerint. A támlás szék felé hajlik a kezem.
2020. október 26.
A maszk ma már nem csak nyűg. És nem csak az önkifejezés látszólagos eszköze. Az emberek kezdik felfedezni, hogy hirdetési vagy politikai üzenetet hordozó felületként is beválik, és így talán még valami haszna is lesz, mert az, hogy a vírustól mennyire védi meg az emberiséget, kétséges. A lepsényi benzinkútnál, ahol pisilni álltunk meg, találkoztam egy SZFE-maszkos fiatalemberrel. Először nem értettem, miért néz rám olyan kíváncsian, nem a maszkomat nézte, azt ismerem, azt a pillantást, amivel az emberek egymás arcfedőjét megbámulják, és az alapján próbálják felmérni a másik hovatartozását vagy, hogy nem veszélyes-e valami miatt, mert a kardfogú tigrisek ugyan már nem léteznek, a monitorozó készségünket még azokból az időkből hordozzuk magunkkal, amikor még léteztek. Ez a fiatalember a szememet leste. Nem a szokásos monitorozással, hanem kíváncsian: látom-e, hogy egy transzparenst visel az arcán, és ha igen, mit szólok hozzá. Barát vagyok vagy ellenség. Egy klubba tartozunk, vagy nem. Kardfogú tigris vagyok-e számára politikai szempontból, vagy sem. Nem tudom, milyen következtetésre jutott, mert mindezt utólag véltem kiolvasni a tekintetéből, és csak akkor tudatosodott bennem, amikor az autóban a férjemnek a maszkokról elmélkedtem, hogy kezdenek hirdetési felületté válni.
2020. október 25.
Törmelékek: A szél úgy vijjog a mezők felett, mint a rágcsálókra éhes ragadozómadarak. Félreteszem az emlékeim, mint az elnyűtt ruhát. Egyszer még talán jók lesznek valamire.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
