Szép
Emlékszel a hajcsavarót, én hátul,
azt mondtad ügyes kezem van.
Őrzök egy tincs hajat, harminc után
voltál, fekete mint a sír.
Behajózásom előtt láttam, nem őszülsz.
Kiruccantam szolgálat után egy köztemetőbe,
az Atlanti-óceán túlsó szélén, Grenada,
hogy ne találkozzak élőkkel,
ne kelljen beszélgetni hangzó nyelven.
Érzem nem stimmelek most,
könnyen el tudok távolodni magamtól,
de most
ki tudná a helyet, az időt, amikor kitör
a lerakódott mélyből, föl, föl, hisz'
egyszer robbannia kell annak belül, akihez
nyavalyog a fiú hangtompítva,
azoknak a galacsniszerű össze sem gyűrt
épp csak feszült csomóknak benne, benned.
Én akkor a játék-boldogságtól nem
fogtam föl mi ment végbe,
begörbítettem a hajad, szép? - ? - kérdezted,
anya mi az irombára mondtuk, hogy szép
meg a kakas, apa vérvörös rózsáira
a kútnál, anya mi nem mondtunk egymásra sose
ilyeneket, nem mondtunk. Mikor
fölkapáltuk a krumplit arra mondtuk, hogy szép.
Miért csavartuk a hajad? Azt játszottuk, játék volt,
én nem akartam szépnek az anyám.
Sok játékot otthagytam, szaladnom kellett
a tükörhöz, most szép vagyok-e,
lóczieszteréknél a háromszárnyú tükörben
a délelőtti fényben szép voltam.
Tudod mennyit csudálkoztam, amikor
kikotyogtad, hogy festve van a
hajad, szájrúzsoztál, akkor könnyen kiszaladt,
hogy szép, de nem éreztem a jelentését.
Azt mondtad ügyes kezem van,
őrzök egy tincs hajat, harminc után
vagy, fekete mint a sír,
itt az Atlanti túlsó oldalán, nem őszülsz.
|
