NAPLÓK: Gyurcsi Legutóbbi olvasó: 2024-05-03 05:57 Összes olvasás: 127001| 432. | [tulajdonos]: kortünet - kórtünet | 2018-07-08 09:38 | Kedves Tamás!
Én kora ifjúságomból írtam részleteket, míg Te kicsiben ismertetted a mai egészségügy kórtörténetét.
Mindkettő magyarázat.
Én magyarázni próbáltam, hogy szerintem személyiségem, értékrendem kialakulásában minek és minek nem tulajdonítok szerepet, míg Te arra adtál magyarázatot, hogy éjszakai kórtúrátok miatt joggal kimerülve miért értelmezed félre azt, amit írtam.
Nem a Te személyes véleményed indított írásomra, hiszen Te csak felhívtad a figyelmet a manapság hivatalos álláspontra. Manapság? Igen! Eddig ugyanis senki nem vonta kétségbe, hogy az együttélés szabályait általában a normális közösségek is automatikusan kialakítják, és senki nem akarta azokat magának, illetve hitének kisajátítani.
Engem soha nem érdekelt, hogy kinek mi a hite. Ha valaki életében segítséget, támaszt keres, esetleg útmutatásokat, az a magánügye. Én speciel az ösztöneimre, megérzéseimre és eddigi tapasztalataimra és tanulmányaimra hagyatkozom, több-kevesebb sikerrel. Ha bizonytalan vagyok valamiben, utánanézek, kérdezek. Olyanoktól, akikről meggyőződésem, hogy helyesen látják és értékelik a világot. Hogy ők hívők-e vagy sem, nem tudom, és nem is érdekel. Szívesen kérdeznék akár egy paptól is, ha úgy érzem, hogy abban, amiben tanácsot kérek, ő tudja a helyes választ.
Szívesen olvastam annak idején a Te szakszerű és alapos meóidat is, ha képes voltam rá, tanultam is belőlük. Nyilvánvaló volt számomra, hogy költészettel, versekkel kapcsolatban magasan fölöttem állsz, és bár nem tudtam, de nem is érdekelt, hogy hívő vagy-e vagy sem. Ha azt gondoltam volna Rólad, hogy civilben hivatásos lelkipásztor vagy, akkor is elfogadtam volna verseimmel kapcsolatos értékelésedet. Most, hogy kiderült az utóbbi időben, hogy néhány dologban sarkosan különbözik véleményünk, így sem gondolkodom meóidról, tanácsaidról másként.
Engem a jelenkori, hivatalos helyekről érkezett megnyilvánulásokkal van bajom. A kirekesztéssel.
Amikor azt látom, hogy a számomra fontos dolgokat kisajátítják. Amikor megkérdőjelezik magyarságomat, becsületességemet, őszinteségemet, a hazához való hűségemet, azt, hogy önállóan is lehet véleményem - csupán azért, mert másképpen látok bizonyos dolgokat.
Szóval, egyáltalán nem azért írtam, hogy Téged meggyőzzelek. Nem gondolom, hogy ismerlek, és, hogy őszinte legyek, nekem ez nem is fontos. Te, a politikai nézeteidet tekintve, egy vagy a sok millió közül, akiktől sok dologban különbözöm. Véleményedet évek alatt alakítottad ki, egész más tapasztalatok alapján, mint amik engem értek. Nem hinném, hogy ilyen írások hatása elég lenne ahhoz, hogy akár Te, akár én ezentúl másképpen gondolkodnánk. Mindössze arról van szó, hogy utoljára Te írtad le azt a kifejezést, amitől nekem már jóideje herótom van, és írtam, amit írtam.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
