NAPLÓK: Gyurcsi Legutóbbi olvasó: 2024-05-02 21:17 Összes olvasás: 126946| 146. | [tulajdonos]: Szomorú vagyok | 2018-02-01 13:57 | Szomorú vagyok, végtelenül.
Sokkal erősebb felütéssel akartam kezdeni, de aztán lenyugodtam némiképp.
Amikor előző bejegyzésem alapjáról tudomást szereztem, rögtön szaladtam a Dokkra, kerestem valamelyik igazi költő felháborodásból született, irodalmi értéket is képviselő reakcióját, hogy csatlakozhassak hozzá. Biztos voltam benne, hogy lesz ilyen, hiszen hol vannak ehhez az eseményhez a személyes acsarkodások, régi sérelmek? Egy költő, akinek érzékeny idegrendszere remekművekkel képes rezonálni a Világ - más számára szinte érzékelhetetlen - szépségeire, eseményeire, a természet csodáira vagy az emberi lélek különlegességeire, bizonyosan felkapja a fejét erre az arroganciára, az elesettek elleni nyílt támadásra, arra, hogy becsületükbe, emberségükbe olyan módon tipornak bele, hogy méltán bízhatnak saját sérthetetlenségükben.
Nos, vártam egy napot, hiába reménykedtem. Hiába vártam egy sokak által aláírt nyílt levélre, egy elzárkózásra, egy versre, amit lehet kedvelni, egy - akár csak új, azonosíthatatlan nick alatt feltett - naplóbejegyzésre.
Nem született ilyen, de nemcsak itt, de a kinti világban sem nagyon.
Írtam egy naplóbejegyzést, hátha mások is csak egy elsőre várnak, majd csatlakoznak.
Az előbb megnéztem, 2 ember kedveli. Szégyen.
Most a közmunkások. Holnap ki jön?
Csilla! Most már érted a Disznófalas haikumat? Az múlik, de a disznófal egyre nagyobb, szélesedik, magasodik, kell rajta a hely!
Úgy akartam kezdeni ezt a bejegyzést, hogy "Basszátok meg!" De csak a szomorúság maradt.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
