NAPLÓK: Gyurcsi Legutóbbi olvasó: 2024-04-27 12:10 Összes olvasás: 125959| 749. | [tulajdonos]: A SÜNRŐL | 2019-07-07 11:37 | Ötvös Németh Edit naplójára reagálnék, de elég hosszan, nem várhatom el, hogy ő megjelentesse.
Kedves Edit!
Hogy meggyászoltad a sünit, érthető, és együtt is érzek veled.
Azonban nem árt tudni, hogy a sünök megítélése helyenként és koronként változó.
Városi körülmények között az, hogy hasznot hajt vagy kárt okoz, igaziból nem számít, nagyobb a jelentősége annak, ha egy "mesehőst" üdvözölhetünk kertünkben.
Az ember egyébként a legenyhébbnek gondolt beavatkozásával is nagyságrendekkel nagyobb befolyással van a környezetre, mint egy megye összes sünje.
Azonban régen, amikor kaszával arattak és szarból volt a trágya, igenis volt jelentősége annak, hogy mivel táplálkoznak a sünök.
Akkoriban, ha egy süni rátalált egy földön fészkelő madár tojásaira vagy fiókáira, nagy örömmel bekebelezte azokat.
Egy fácán, vagy pláne egy fogoly élete során nagyságrendekkel több rovart fogyaszt, mint egy sün. Viszont tüskés barátunk családjával együltőhelyében elfogyaszt 8-10 tojást vagy fiókát.
Kedvencei közé tartozik még a giliszta, aminek nagyon jelentős talajjavító hatása van. Igaz viszont, hogy gusztustalan. Pedig állítólag jóízű - ezt a sünök is így gondolják. Jó fehérjeforrás, magas B-vitamin tartalommal. Ennek lehet még jelentősége.
Ja, és azok a növények, melyek a giliszták által javított talajból szedik a tápanyagot, nagyobb mértékben választanak ki olyan anyagot, ami a meztelen csigát riasztja.
A meztelen csiga viszont még gusztustalanabb. Még az állatok se szeretik. Valami indiai futókacsa állítólag megeszi, de szerintem azért fut. A klotyóra. Kacsaklotyó viszont nincs a kertekben, ezért aztán össze-vissza szarnak mindent. Ami megint csak gusztustalan.
Egyéni ízlés kérdése, hogy melyik a gusztustalanabb, a nudicsiga vagy a kacsaszar. Az biztos, hogy a kacsaszart már a futókacsa se eszi meg.
Aztán, visszatérve a sünire, jólesően nyugtázzuk, hogy a kígyót is megeszi.
A kígyót, ami szintén undorító.
Viszont pusztítja a rágcsálókat.
Érdekes, hogy egy egér milyen sikoltozást vált ki az anyósból, ha a spájzban lát egyet. Abból az anyósból, akiről pont az iménti kígyó jut az eszünkbe. Körbeért a dolog.
Gyerekkoromban mesélte a vadőrünk, hogy fiatal erdészként pénzt kapott azért, ha sündisznó-orrot adott le valami irodában. Ha szolgálata közben agyonütött egy sünt, lekanyarította az orrát, aztán kitette száradni. Olyan lett, mint a pergament. Amikor meg ment a főnökségre, hetente? havonta? tudomisén, akkor ezekkel is leszámolt.
Mesélte,. hogy egy alkalommal cigányemberrel találkozott, aki zsákban vitte haza a konyhára a sünöket.
Erdészként joga és kötelessége volt az ellenőrzés, az orvvadászat megelőzése miatt.
A zsák sün láttán hümmögött egy kicsit, majd közölte az emberrel, hogy elengedi, sőt, a sünkutyákat is elviheti, mert rendes embernek látja. Ha egy másik erdész is megállítja, mondja neki nyugodtan, hogy vele már beszélt. És, hogy bizonyítani tudja, ezért ezeknek most levágja az orrát, nála lesznek igazolásképpen.
Ezt hívják kölcsönös örömszerzésnek, az ember családja örült a bőséges kajának, az erdész pedig a jutalomnak.
Hogy a sünök örültek volna, arról nem beszélt az öreg. Nagyon nem tiltakozhattak, csak tudnánk róla.
No, de ez még a régijó átkos rendszerben volt, a hatvanas években mesélte az akkor úgy ötvenéves vadőr.
Ma már a fácánok és a foglyok nem mernek a földön fészkelni, legalábbis az okosabbja nem, mert a kombájn nem kerül. A butábbakért meg nem kár. Hiába, evolúció.
Egy ismerősöm mesélte, hogy a haverja a nagy géppel aratott a földön, amikor észrevette, hogy a kék zsiguli szürke utasaival lassan halad vele párhuzamosan a földúton, őt figyelve.
Gyanította, hogy a feszült figyelemnek köze lehet a fülke padlóján zötykölődő üres üvegekhez, ezért nem merte megkockáztatni, hogy a búzatábla végén találkozzanak.
- No, ezt úgyse bírja a Zsiga! - felkiáltással elindult hazafelé, árkon-bokron, nem lakott messze. Hazaérve gyorsan ágyba bújt, mire ráakadnak, kialussza a mámort.
Nagyon rövid idő múlva dörömböltek.
Mint később kiderült, elfelejtette fölemelni a kaszát. Hazáig egy hatméteres sávban mindent csutkára vágott. Volt abban széna, szalma, léckerítés, libanyak, minden. Ilyen nyomot a legfinnyásabb rendőr se kívánhatott magának.
Ennyit a sündisznóról
| |
| 748. | [tulajdonos]: agyi poloska | 2019-06-19 10:41 | Minimal Planet agyi poloska - című bejegyzéséhez kapcsolódnék.
Kedves Tamás!
Igazad van, méltatlanul keveset foglalkozunk a témával, de van egy ennél mostohábban kezelt jellemzőnk, a lábméret.
Pedig ez egy igazán pontosan mérhető - és ellenőrizhető - adat
És erről sem tehet senki, egy adottság, és szintén örökölhető némileg, vannak jellemzően kis- és nagylábú családok.
Valamikor nekem is volt intelligenciahányadosom, annak nagy részét elittam, de a lábam a mai napig megvan, a hossza 43-as lehet, de a szélessége miatt 44-es lábbeli kell.
Ezekkel az adatokkal szerintem az emberiség felső 30 százalékába tartozhatom, figyelemmel arra, hogy sok gyereknek és néhány fajnak kisebb a lába, és vannak olyan országok, ahol nem telik cipőre.
Nem is tudom, ezzel miért nem dicsekedtem eddig. Pedig anyám nem azzal fektetett édes álomra kiskoromban, hogy - Álmodj szépeket, Kisfiam, legyenek benne tündérek és királylányok, és, ha felébredsz, ne dicsekedj a lábméreteddel, hiszen látszik ám az anélkül is! Meg aztán milyen rossz lenne a kislábúaknak, akik ugyanúgy nem tehetnek róla, mint Te!
Új idők járnak. Manapság belefér, hogy öröklött tulajdonságainkkal besoroljuk magunkat - és így másokat.
Az IQ-teszteken azért nincs kiírva, hogy "Ne dicsekedj!", mert akinek alacsony, azok nem szoktak, akinek magas, az meg magától is tudja
| |
| 747. | [tulajdonos]: Bocsi! | sesin: privát | 2019-06-19 10:38 | Bocsi, nem láttam, hogy azt írtad, hogy Privát! :)
De nem bánom így utólag, lehet ez segítség másnak is!
Köszönöm! :) | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 746. | sesin: privát | 2019-06-19 10:26 | | Szia! Nem a naplódra, hanem a Hepp Bélához írt szöveged egy részletére reagálnék. A betűméretet a Ctrl és a + billentyűk egyszerre történő lenyomásával nagyíthatod; a Ctrl és a - billentyűkkel pedig kicsinyítheted.... (Ha nem ugrott volna be közben...) :-) | |
| 745. | [tulajdonos]: Apák napja? | 2019-06-16 16:31 | Gyerekeim köszöntöttek,
nem is tudtam, hogy miért.
- Apák napja! - mondta lányom,
s úgy tűnt, őszintén dicsért.
Hamisságot legalábbis
nem láttam a mosolyán,
Egyre jobban tetszik ez a
- nekem még új - hagyomány...
Pedig nem hiányzott külön
egy nap csak az apáknak,
Gyerekeikben örömöt
bármely' napon találnak.
Csokor virág? Egy üveg bor?
Nem igazi ajándék,
az unokák! Attól voltak
boldogabbak apámék!
Telefonom óvatosan,
porcelánként illetem
- unokám és lányom arca.
Bennük egész életem.
Velük kerek minden napom,
és így ünnep mindahány.
Csak egy marék technika, és
nincs távolság, nincs magány.
Apák napja? Jaj, gyerekek!
Van úgy harminc havonta!
Kacajotok még a vén Nap
sugarát is befonta!
| |
| 744. | [tulajdonos]: A kvóciensek | 2019-06-15 12:24 | A súlycsoportokról olvastam valahol.
Fontos dolog, a versenysportokat, illetve a küzdősportokat régen ezek nélkül űzték, gyakorlatilag csak az abszolút kategória létezett. De rájöttek, hogy ezzel a kisebb súlyú versenyzők egy életre szóló hendikeppel indultak mindenhol, tényleg sokat segített a sportok népszerűsítésében, hogy legalább hozzávetőleg hasonló súlyú versenyzők mérhették össze tudásukat. Ma már mindenki meglepődne, ha mondjuk valamelyik Klicskót eresztenék össze Kokóval a ringben.
A fizikai "nagyság" mérése egyszerű, ott van a mérleg, jó esetben pontos.
Érdekes, a szellemi sportokban nincsenek súlycsoportok, egy sakkversenyt vagy egy pókerbajnokságot nem előz meg semmiféle mérlegelés, sőt, úgy tudom, hogy már a sakkban is van olyan törekvés, hogy a férfi-női kategóriát is megszűntessék. Nem vagyok ebben járatos, de rémlik, hogy Polgár-lányok férfiak között is kiemelkedőt nyújtottak.
Ha itt is lenne mérlegelés, az az IQ teszt lehetne.
Persze, ez "csupaszon" nem alkalmas két ember összehasonlítására, hiszen például azonos teljesítmény különböző életkorú egyéneknél más mérőszámot ad ki, egy fiatal ember alacsonyabb mérőszámmal is rendelkezhet jobb értelmi képességekkel egy magasabb hányadosú, de idősebbel szemben.
Aztán az IQ mérése nem olyan egyértelmű, mint a súlyé. Ahány teszt, annyi eredmény. Vannak igen komoly tesztek, de találtam már olyat is, amit úgy magamban "para" IQ-tesztnek neveztem, szinte azért adtak már 50 pontot, ha valaki nem szarik az udvar közepére.
Még valamit.
Ahogy az ember súlya önmagában szinte semmit nem mond az ember egészéről - hiszen csupán ez alapján én például kétszer értékesebb lennék Einsteinnél -, ugyanígy az IQ eltörpül egy ember összes kvalitása között.
Vannak olyan barátaim, akiket biztosan nem engednék IQ-t mérő teszt közelébe sem, mert méltatlannak érezném, ha az eredmény ismeretében magukat kevesebbre értékeljék, mint amennyit valóban érnek.
Súlycsoportok.
Én a súlycsoportokat is egy táblázatban értékelném.
A legfelsők közé tartozna az emberség, az együttérzés képessége, a család szeretete, az önzetlenség, a nyíltság, a szerénység, az alázat.
A legalsókba sorolnám az önteltséget, a nagyképűséget, a kioktató stílust, a szereplési kényszert, a rosszindulatot, a gonoszságot.
Az IQ nálam valahol a kettő között szerepelne, de csak olyan lábjegyzetszerűen, egészen apró betűkkel.
Mosdhatnám, hogy akinek az, amit írtam, nem tetszik, az ne olvassa, hallottam mostanában ilyen érveket is, de ez nem lenne szándékom szerint.
Pont azoknak szánom.
| |
| 743. | [tulajdonos]: Kánikula | 2019-06-14 19:25 | Ilyenkor sajnálom, hogy nem a Balaton mellett van a házam.
Ha ott lenne, kiadnám, és a bevételből elmennék mondjuk Norvégiába, míg el nem múlik a kánikula.
Mehetnék Svájcba is, mert ott is hűvösebb van, de most olvasom, hogy ott éppen tüntetnek a nők a férfiakkal való egyenlőségük érdekében. Azonos bérezés, stb..
Lehet, hogy rosszul gondolom, de a magyar férfiak meg azért harcolhatnának, hogy a svájci nőkkel azonos bérezést kapjanak!
Most néztem egy összehasonlító táblázatot, ahol Magyarországon az átlagbér br. 964 Euró/hó, a svájci pedig 5812,-
Minden erőmmel szorítok a svájci nőknek, akik biztosan jóval az ottani átlag alatt keresnek. | |
| 742. | [tulajdonos]: Na, mi újság? | 2019-06-10 22:31 | A Mutter harminckét éve halt meg,
az öregem meg úgy öt.
Nem tudom, odafent
- vagy akárhol, ahol vannak -,
nézik-e, mi van itt velünk,
ha nem, akkor az Öregnek
jó sok mesélnivalója volt.
rencerváltás,
ruszkik haza,
ők már átélték,
amikor azok bejöttek,
most meg anyám
kikerekedett szemekkel hallgathatta
amit a faterom előadott.
Ha én most utánuk mennék,
nem nagyon mesélhetnék nekik már újat.
| |
| 741. | [tulajdonos]: Diplomamunka | 2019-05-31 16:12 | Diplomamunka
Kapcsolódnék Tamás Minimal Planetos naplójához, mely szerint a diplomamunkája volt a legkomolyabb dolog, melyet gépelt.
Nekem volt szerencsém két ilyenben is részt vennem.
74-ben a sajátomat nem én gépeltem, hanem anyósom, aki a Likőrgyár rendészetén volt titkárnő. Bátran feltételezhetitek, hogy egy szeszgyár rendészetén volt gépelnivaló rendesen, gyakran késő éjszakába nyúltak túlórái.
Vakon gépelt, kis híján az élőbeszéd sebességével, ha diktáltak neki, odavetett félmondatokat is kiegészített, és leírta, mire a diktáló a végére ért.
Lánykora óta ez volt a munkája. Erről mindent tudott. A sokezres gyár majd' minden dolgozójának fejből tudta a nacionáléját, hol született, anyja neve, stb.
De azt nem tudta, hogy a rádiócsövet ragozva rövid ő-vel írják.
Ez feltehetőleg nem került szóba az évtizedek alatt. de gyanítom azt is, hogy egy fegyelmi tárgyalás jegyzőkönyvében a helyesírásnak akkoriban egyébként sem tulajdonítottak túl nagy jelentőséget.
Nos, egyéb okok miatt a szakdoga gépelésére a leadási dátum előtt két nappal került sor. A témám valami olyasmi volt, hogy a Rádiótechnika tantárgy oktatásának korszerűsítése a tengerésztisztek képzésében, vagy valami hasonló, akkoriban a tranzisztor ritka madár volt, integrált áramkörökről nem is hallottunk, gyakori szó volt a rádiócső (vagy elektroncső).
Új bekezdés, a rajzok.
Sok kapcsolási rajz és ún. blokkséma tarkította dolgozatomat, ezeket, míg én diktáltam, káprázatosan okos és celebszépségű feleségem szoborta publikussá az én szakszerűségében kiváló, de külalakjában sajtcédula-minőségű piszkozataimból. Pauszpapír, tuskihúzó, három vonalvastagság, a betűk 75 fokban, az öregek még tudják.
Nejemet röviden az antisavant-jelzővel illethetném.
A savantok, mint köztudomású, emberfeletti képességekkel bírnak egyvalamiben, de minden másban sekélyebb a tudásuk az átlagnál.
Nejem viszont szerintem szinte minden tekintetben felveheti a versenyt bárkivel, viszont még a laposelem is megrázza, olyan távol áll a elektromosságtól.
A kapcsolási rajzokon minden egymást keresztező vonalat egy kis gombóccal kötött össze, hiszen így volt esztétikus.
Ez, ugye, a rajzon azt jelentette, hogy a vonallal jelölt vezetékek elektromosan is össze lettek kötve. Egy ilyen rajz a gyakorlatban egy szép, kiterjed rövidzár lett volna, és nem tette volna boldoggá a kérészéletű biztosítékot, hogy esztétikailag viszont szemet gyönyörködtető.
Nos, én a dátum szerinti reggel ott ültem a Főiskola titkárságán, és egy zsilettpengével vakargattam az őbetűk ékezeteit pontokká, és szüntetgettem meg a rövidzárakat a rajzokon.
A délelőtt ráment ugyan, de megérte, az én munkám alapján szervezték újjá a képzést a következő évekre, sőt, az új tankönyv is eszerint íródott. A gyerekeimen kívül kevés jó dolgot csináltam, de ez azok közé tartozik, engedjétek meg, hogy itt dicsekedjek egy picit.
Folytatás:
Nejem 75-ben diplomázott.
Munka mellett, estin. (Megjegyzés: Amikor megszült, átiratkozott levelezőre, egy perc kihagyás nélkül csinálta végig az egészet.)
Ekkoriban én jobban ráértem, szabin voltam, vártam, hogy behajózzanak.
Az ő munkáját már én gépeltem. Úgynevezett tojáspapírra, az szép, fényes volt. Nagyon vigyáztam, hogy ne legyen hiba benne, ha a lap utolsó sorában ütöttem el valamit, akkor is újraírtam az egész oldalt.
Aztán jöttek a rajzok...
Esküszöm, semmiféle bosszúvágy nem munkálkodott bennem, de ezt még a barátaink se hitték el.
Nejem a Könnyűiparin végzett, szakdolgozata televolt mindenféle ruhaelemekkel, hogy a gyártásban a gallért hogy tűzik, meg az elején hogy legyen a szálirány, meg mekkora a visszahajtás meg az öltés, bocsi, már akkor se tudtam, de eltelt vagy 45 év, nem emlékszem.
Az biztos, hogy amikor egy furcsa alakzaton belül egy téglalapot akkorára rajzoltam, hogy az a szemnek is jó legyen, utóbb elmagyarázták, hogy félméteresre méreteztem egy zsebet, rajtam röhögött nejem egész osztálya.
De hát akkoriban még gyorsan tanultam. Azt legalábbis igen hamar, hogy mégis létezik olyan, amihez nem értek tökéletesen.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 740. | Ötvös Németh Edit: nem fontos? | 2019-05-28 16:34 | Szia Tulajdonos!
De! Azt gondolom, igenis fontos a helyesírás. Szerintem magam is indexeltem volna forgolódás közben. Meglepődtem, hisz nekem is vannak olyan ismerőseim, akik nem akarnak elmenni. Néha magam vagyok az. Jó, hogy említetted, mert belegondoltam, hogy ha nem akar valaki szakítani a társaságommal, akkor valamit “ tudhatok”, hisz szeretne mind többet velem lenni. Ahogy Veled is . Ha pedig én vagyok a maradós fajta ( hű, pont itt a Dokk- on említem meg vicces, de szeretek maradóknak lenni :) ) szóval, akkor tanulok, épülök, beszívom a pozitív energiát, tehát jó nekem. Itt tenyleg gondolni kéne a másik félre, aki nem biztos, hogy élvezi. Látod, megint tanultam valamit. Általad magamtól, vagy valahogy így. :) Az naplóbejegyzésed tetszett, ha lehet ezt mondani. Köszönöm, tisztelettel. Ötvös Németh Edit | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
