NAPLÓK: Gyurcsi Legutóbbi olvasó: 2024-05-01 18:05 Összes olvasás: 126717| 2. | [tulajdonos]: Önéletrajzi ihletésű | 2017-07-26 10:56 | http://www.7torony.hu/pictures/29418.jpg
Őrültségem okaiból szemezgetve
Zakkant vagyok, mindenki látja,
és ez lenne
a mostani versem tárgya...
Anyám - mesélik – elengedett
- de mért pont az üres kád felett?! -,
és bár elkapott,
pattanni azért kettőt hagyott,
igaz, nem nagyot...
Ötvenhatban, négyévesen
- no, az én anyám
még nem volt gyesen -
na lám,
a régi éra ára,
és hát ez is megváltozott mára -
lelkemet érte sok törés.
Bár nem fenyegetett börtön, és
nem is bántottak nagyon
- enyém is volt a népvagyon -,
a szenespince szűk ajtaján
- lehet, ma be se férnék
talán -,
érték
akkor se jutott haza,
bár más volt a mérték...
Laza
gyerekkor,
bár szűk anyagiak,
ekkor
már nem volt kit hívnom nagyinak,
az utca nevelt,
de nem voltam levert...
Kevert,
vodka és Kocsis Irma
- jól jönne e helyt
egy lelki radír ma -
bő csikktermésű járdasziget
- ezt nem mondtam eddig senkinek -,
s a koldus kalapját kifosztva
nem volt gondom kvártélyra, kosztra...
Aztán mielőtt
benőtt
a fejem lágya,
beteljesült
a kamasz tavaszi vágya...
Ágya-
mon a nő! Alma-
szerű keble halma...
- erről szólhatna minden dal ma!
Delnői didik dideregtek.
Bimbói szalutáltak a hidegnek,
és ez minden pénzt megér,
melengette a kamasztenyér...
De jaj, a mámor köde oszlott,
a látvány megfosztott
mindtől, mi nemes,
hisz' jól fes-
tett, míg hatott a feles...
A fes-
lett matracon
szakadt cafka foszlott,
nem is nagyon
értettem, hogy lehetett pont ott!
Hová lett a delnő? És hová az álmok?
Álnok
valóság vésett vart lelkemre.
Rendbe
ebből se jöttem soha,
de hosszú még
a lelki sebek sora...
Nem folytatom mégse,
belelógtam így is az estébe,
de mesélhetném reggelig.
Van tanulság. Éspedig
ha nem lett volna semmi más,
már ennyitől is lehettem gyagyás! | |
| 1. | [tulajdonos]: Szelep | 2017-07-25 22:01 | Az igazság az, hogy szeretek írni, és amiket leírok, azoknak legalább 90 százalékban nincsen irodalmi értéke. Ez talán látszik beküldött verseim maradandó-múlandó arányán is.
Talán azzal, hogy a napló segítségével levezetem fölös energiámat, javíthatok ezen az arányon, nem terhelem az irodalombarátok idegrendszerét, mert úgy gondolom, hogy a naplót majd csak azok olvassák, akik nem készülnek ki a rám jellemző agymenésektől.
Most egy kicsit unokázok, ha elalszik, meglátom, lesz e még késztetésem ma az írásra, mindenesetre ezt a naplót megnyitottam, a lehetőség a továbbiakban adott!
Üdvözletem, kézcsókom, baráti ölelésem kinek-kinek igényei és érdemei szerint! | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
