NAPLÓK: Gyurcsi Legutóbbi olvasó: 2024-04-19 06:08 Összes olvasás: 1250222. | [tulajdonos]: Önéletrajzi ihletésű | 2017-07-26 10:56 | http://www.7torony.hu/pictures/29418.jpg
Őrültségem okaiból szemezgetve
Zakkant vagyok, mindenki látja, és ez lenne a mostani versem tárgya... Anyám - mesélik – elengedett - de mért pont az üres kád felett?! -, és bár elkapott, pattanni azért kettőt hagyott, igaz, nem nagyot... Ötvenhatban, négyévesen - no, az én anyám még nem volt gyesen - na lám, a régi éra ára, és hát ez is megváltozott mára - lelkemet érte sok törés. Bár nem fenyegetett börtön, és nem is bántottak nagyon - enyém is volt a népvagyon -, a szenespince szűk ajtaján - lehet, ma be se férnék talán -, érték akkor se jutott haza, bár más volt a mérték... Laza gyerekkor, bár szűk anyagiak, ekkor már nem volt kit hívnom nagyinak, az utca nevelt, de nem voltam levert... Kevert, vodka és Kocsis Irma - jól jönne e helyt egy lelki radír ma - bő csikktermésű járdasziget - ezt nem mondtam eddig senkinek -, s a koldus kalapját kifosztva nem volt gondom kvártélyra, kosztra... Aztán mielőtt benőtt a fejem lágya, beteljesült a kamasz tavaszi vágya... Ágya- mon a nő! Alma- szerű keble halma... - erről szólhatna minden dal ma! Delnői didik dideregtek. Bimbói szalutáltak a hidegnek, és ez minden pénzt megér, melengette a kamasztenyér... De jaj, a mámor köde oszlott, a látvány megfosztott mindtől, mi nemes, hisz' jól fes- tett, míg hatott a feles... A fes- lett matracon szakadt cafka foszlott, nem is nagyon értettem, hogy lehetett pont ott! Hová lett a delnő? És hová az álmok? Álnok valóság vésett vart lelkemre. Rendbe ebből se jöttem soha, de hosszú még a lelki sebek sora... Nem folytatom mégse, belelógtam így is az estébe, de mesélhetném reggelig. Van tanulság. Éspedig ha nem lett volna semmi más, már ennyitől is lehettem gyagyás! | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|