NAPLÓK: Bátai Tibor
Legutóbbi olvasó: 2024-05-01 16:28 Összes olvasás: 114679| 667. | [tulajdonos]: FÜLSZÖVEG [E/2-BEN] | [tulajdonos]: FÜLSZÖVEG [E/2-BEN] | 2018-07-10 15:24 |
.
.
Korábban #575-ös sorszámmal (időbélyegző: 2018-06-01 21:01) már föltettem ide ezt a szövegemet, most azért hozakodom elő vele ismét, mert (szerintem szorosan) kapcsolódik az ezt megelőző néhány poszthoz.
.
.
Elsőként egy „csoportkép” ugrik be, egymás vállát ölelő csatárláncban állsz
a három tizenéves fiaddal, combközépig a Balaton vizében – ma
is olyan büszkeség jár át laposra diétázott hasadat és keskenyre
tornáztatott csípődet felidézve, amely simán fölér azzal, amit
egy jól sikerült szonettkoszorú elkészülte után érezhet a szerző –,
aztán már gátszakadásszerűen áradnak a strófák, amelyek az évek
során MERGTÖRTÉNTEK veled, és bár tehetségedből meg becsvágyadból csupán
töredékük szöveggé formálására futotta, mégis leírják egész
eddigi pályádat: az ujjongást, amellyel a magasba emelted első-
szülöttedet, majd az ikreidet toltad a dupla széles babakocsiban,
a hübriszt, amely asszonyod közeledő sziluettje láttán kerített a
hatalmába alig néhány hónappal szülését követően (s azóta is),
meg akkor, amikor már családapaként megvédted egyetemi doktori
disszertációdat, s először írhattad neved elé a frissen növesztett
bűvös két betűt, a megilletődöttséget, amely a rendszerváltozás után,
kormányfőtanácsossá kinevezésed átvételekor fogott el, azután
pedig a fiúk esküvőin meg az unokák születésekor újra meg
újra — ha belegondolsz, úgyszólván egyetlen vers az életed, így, bár mindig
kínosan kerülted ezt a szót, lassan elfogadod, MÉGIS CSAK poéta vagy.
.
. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
