Amikor begerjed a jóindulat . Amikor begerjed a jóindulat, az ember visszakézből megint árva marad, mindenki jót akar, s te árva cigány ott állsz és nincs gazsula, csak a jó akarata, mindenki szigorú lesz, tudja mi lesz, és a jó akarata nagyon kemény kereszt, mert, ha a jóért megy a harc, te nem cigánykodhatsz.
Nem söpör padlást már, ki padlást söpört, már nem is öldököl, aki rég öldökölt, az idők szétváltak, te árva cigány, a húrjaid vonalán szanaszét szállt a világ, s beárad a szétszállt világ résein a „ jóindulat ", s ebben az áradatban a hegedülő árva cigány marad, folyik a jóért a harc, de nem cigánykodhatsz.
És hogyha nem cigánykodhatsz árva cigány, húzz nekik valamit az élet mián, húzd azt, hogy nem minden a jóindulat, az élet árva marad, így megint árva marad, az élet féregszerű, mégis, mégis marad, jöhet sok tányérfejű, buzgó jóindulat, folyhat a jóért a harc, ha nem cigánykodhatsz.
Jó lenne cigánykodni, vén hegedűs, és ha egy nagyon picit rád jön a tűz játszani hangszereden, úgy, ahogyan, valahogy húrja szerint valahogy hangja szerint de sajnos mostan begerjedt a „ jóindulat ", félni kell, hogy az élet visszakézből ismét árva marad, hegedűd árva marad, s te nem cigánykodhatsz.
Néznek a tányérfejűk nem láttak még hegedűt begerjedt és szigorú, számonkérő fiúk. S mondják, hogy játszd hegedűn, csak azt, hogy hol van a bűn, s az élet úgy veszik el, már megint úgy, ahogy kell. . . .
.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
