A dizőz . Én önt várni fogom egy pályaudvaron. Egy füstös étterem lesz a székhelyem. Itt ön miatt időz egy aranyruhás dizőz, s hallgatja énekét egy szélsodorta nép.
Egy álom-mozdonyon ön felénk tart, tudom. S a félreállított váltókon átrobog. És mondhat bárki mást, a nagy találkozást megérjük még, tudom, a pályaudvaron. A pályaudvaron, hol mindenki rokon, hol nincsen semmi más, csak egy nagy várakozás.
Itt mindnyájunknak ugyanaz hiányzik, egy távollévőt hiányolunk váltig. Hozó vonatját seregelve várjuk, hívőn hisszük, irányunkba száguld álom-mozdonyán.
Én önt várni fogom a pályaudvaron. Itt ön miatt időz az aranyruhás dizőz. . . .
.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
