Születtem Magyarországon . Egyszer Antoine és Desiré álltak egy vendéglőben. Odajött hozzájuk egy amolyan rossz alak. Idős volt meg lecsúszott. Azt mondta nekik: „Uraim. Ki tudja? Ki lát az emberekbe? Ezt hallgassák meg. Az én sorsomat: - Születtem Magyarországon, 90 éves vagyok. Fejemben összekeveredtek a féldecik s kormányzatok, neveltek hazaszeretetre, hittem az Istenben is, harcoltam két háborúban, túléltem, az istenbe is. Elhagytam, kérném, vagy 39 asszonyt, s vagy kétannyi elhagyott. Tankcsapdákba hugyoztam, ettem lótetemet, és mégis itt vagyok.
Fejemben egy verkli jár, mely verkli így muzsikál, túléltem mindeneket, féldecis rezsimeket. Egy magyar túlélő, címzetes, vitézlő, tönkrement lábain, de áll önök előtt.
Fiamból idegbeteg lett, nem bírta a váltásokat, és elnézve az unokámat, látom, hogy gyönge alak. Hogy lesznek ezek túlélők, valami itt korcsosul, kérdezném, hogy száz év múlva ki tud majd itt magyarul?
És ahogy magukat nézem, egyik sem betonkemény, elszállnak az első szélre, mi lesz így, kérdezem én.
Fejemben egy verkli jár, mely verkli így muzsikál, túléltem mindeneket, kormányt és féldeciket. Egy magyar túlélő, címzetes, vitézlő, tönkrement lábain, de áll önök előtt!” . . .
.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.