Elutazott tőlünk családunk egyik tagja, akit oly hőn szerettünk, egy Valóság nevű nagybátyám. Sajnos már nincsen velünk, levelet ír csak nekünk.
Ha levél jön tőle, csak úgy kapkodjuk ki egymás kezéből, sírva és nevetve olvassuk jellegzetes kezeírását. Ezer csókkal is felér egy-egy gyöngybetűs levél.
„Habár távol élek, remélem, megvagytok és szorgalmasan ápolgatjátok még az emlékem. És hosszú esték során gondoltok néha reám.
S felhasználva az alkalmat, felhívom a család tagjainak becses figyelmét a szükséges óvatosságra: mert adódhatnak bajok most, hogy én távol vagyok.
És ezzel zárom is soraim, ölelek, csókolok mindenkit és maradok tisztelettel, Valóság.” S családunk sír meg nevet olvasván ezt a nevet.
S családunk sír meg nevet olvasván ezt a nevet. . . .
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.