Janus Pannonius . Íme, virágzik már, rügyeit bújtogatja szép mandulafácska, lám, télben virágzik, ám csodaszép rügyeit zúzmara fogja be majd.
Vasból való az ég fejed és tested fölött, lásd, kőből a madár, lásd, vassal jönnek eléd, hát öltözz most vasba és kővé meredj.
Csupán vas véd meg itt, itt már csak kőbe bújhatsz, lásd urad futását, lásd, a véred elillan. Bőrünk kövek közé, fűhajunk kövek közé, lágy, meleg test vagyunk, hús, folyékony vér vagyunk, hát öltözzünk, jaj, vasba, és kővé legyünk.
Kőből való madár, emléked csak ez őrzi, a tett s a bőr elrohad, a vér, a mozdulat elillan, hát vas legyél s egy kő légy a kövek közül. . . .
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.