NAPLÓK: Bátai Tibor
Legutóbbi olvasó: 2024-05-02 09:32 Összes olvasás: 114762| 991. | [tulajdonos]: Töredék Hamletnek 52 | 2023-01-24 14:54 |
Személy
Megér ennyit egy élő:
egy személyt; hogy ne mondjuk:
itt vagyok, szóljatok egymásról, mondjátok el
bátran; ne mondjuk: fülelésünk
likacsos kő, ott kotyog a hang
korsójában; megéri.
Ahogy már a kórók közül
látszott a tüzijáték,
s az alagút tulsó feléről is
ugyanaz: csak a másik fele.
De mind kint álltak.
Kivételes
pillanatok, csak épp ezeket nem
kiméljük aztán. De a tenger –
Sós lett
a gyerekkori huzat,
sós a kékje, a rajzok.
S a kőülések
kivert fogai a fűtribün dombján.
Mind, mind sorra.
Visszafelé
szembe jöttek a hullámok, de végig a part mellett
úszva már gyalog történt.
S ott is maradhatott volna a parton,
de csak fagylaltozott. „A hidegkonyha tálján
a kocsonyában nem lehet ruhástól –”
Tudom; téged is hívtak.
S ha már:
hogy be ne fejezzük
soha senkinek a nevét
miatta.
EL KELL FELEJTENEM
HOGY NEM VAGYUNK SEHOL
S LEGALÁBB RÓLAD AZT KELL
HINNEM HOGY ITT VAGY
és önbizalom nélkül
örülünk meg egy hasonlatosságnak,
akkor; mindegy, hogy aztán –
mindennek, ami bátorit,
ott mondták –
később sem elevenedett meg.
Szeretném tudni ha már
szeretném tudni
ha már
szeretném tudni
MINTHA MAGAM HELYETT
TÉGED HAGYNÁLAK EL
AZTÁN MEGBÁNVA MÉGIS
HELYETTED MAGAMAT
eleven elzárkózásunkat megéri
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
