NAPLÓK: Bara
Legutóbbi olvasó: 2024-05-04 20:22 Összes olvasás: 51079| 363. | [tulajdonos]: 2012-es kiruccanás... | 2020-04-24 07:15 |
Gondolatok, amik a zene hallgatása során elszabadulnak. Amikor a valóságtól elrugaszkodva a zene inspirálja a verset:
hiábavaló sorok
torkomból utánad sikoly sem hasad
küszöbön küszködik tétova hit
két ajtócsapódás között a fagyban
oda-vissza érvként rekedt odakint
egy hang sem szól tisztán hamisan vibrál
csak sálba köhögött dalra telik
gégefő ugrál hangszalagok húrján
de siket e világ s a rés néma is
csillagok peregnek hol szél rebbent fel
szitaszövet alá rejtett magányt
kő alatt búvó kígyót melengettem
marásától félve engedem tovább
*
kitépem a szívem hogy neked adjam
holdszemed burokban lélekhomály
ruhámba a hűvös csendszag telepszik
mellemen tátongó az érzéshiány
már kitéptem a szívem neked adtam
jaj csak a föld szíve dobbant meg rá
hol érfalat egykor szerelmed marta
realitás mossa a sejtés nyomát
elárvult ereimben megalvadt vágy vagy
magzati pózban halott kegyelem
nincs szer mi gyógyírként sebem lezárja
szalmaszál voltál ma utolsó kenetem |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
