| KIEMELT AJÁNLATUNK | |
| Új maradandokkok | |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő | |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
NAPLÓK: Baltazar Legutóbbi olvasó: 2024-04-29 16:59 Összes olvasás: 534545Olvasói hozzászólások nélkül1334. | Pálóczi Antal: ÉS PERSZE ÍRNI! | 2011-12-16 17:28 | DÉLÉSZLÁV ÜGY
Nem a magyarokkal szembeni gyűlölet a szebek legerősebb gyűlölete, hanem a horvátokkal szembeni gyűlölet Vukovár miatt vagy Sarajevoban – kivel szemben is? Muzulmánná lett szerbekkel szemben? Ivo (Gyorgyevics) a Juszuf (Gyorgyeviccsel) szemben? A kérdés egészen az atavisztikus mélyrétegből, a bennünk lakozó nemtelen vadember eszme(nélkül)iségéből származik: "AKI MÁS AZ EHETŐ"! Múltkor elsütöttem a külpolitikai államtitkár előtt, folyósói beszélgetésen: "Szlovák magyar két jó barát! Együtt harcol s issza borát!" Nagyot nézett. Pedig a Rákóczi szabadságharc alatt ez – a lengyel-maqyar barátságról - szóló "népköltés" tökéletesen igaz volt. Miközben Hunyadi Mátyás halála után a lengyel Ulászló tönkretette Magyarországot. ---------------------- A DÉLSZLÁV kérdésen való "első világháborús" rágódás kilátástalan. El kell menni Miroslav Krlezsa szobra elé, a Ludovikához. Navracsics miniszterelnökhelyettes avatta fel még májusban. Horvátul mondta el az ünnepi beszédét. Horvátországot besegítettük az Únióba. Ez is gesztus volt. Most majd Szerbiát is besegítjük. Ezzel "üthetünk vissza" a radikálisaiknak. Csökkenti majd a barmok baromságait, s növeli a normálisok táborát. Takáts Gyula költő nagyon szerette a horvát Krlezsát, az egyik legjobb "magyar írónak" tartotta és Krúdy mellé helyezte. Miközben a kommunisták azt hitték: Krlezsa az "ő emberük". Titóval sokat sakkozott. Aztán mindenre rájött és mindenből kiábrándult. Persze ő még hitt a szerb-horvát együttélésben. És íme: mi lett belőle! A szerbek ma sokkal jobban gyűlölik a horvátokat, mint a magyarokat. A vajdasági magyarokkal is a Vajdaságba a horvátok elől menekült szerbeknek van a legtöbb bajuk, nem bírván felfoghatni, hogy ha őket a horvátok elzavarhatták otthonaikból, Vukováron, akkor ők miért nem űzhetik el a Magyarokat a Vajdaságból! Hasonló ez sajnos a törökországi örmény genocídium egyik indítékárara: a Török birodalom épp drámaian zsugorodni kezdett, többek között Szebiából is kiűzték a törököket, akik aztán Anatóliában rázúdultak az örményekre. De most nézzük, milyen jó "magyar író" a "horvát Balzac", akit egyre jobban szeretek (milyen jó megszeretni valakit, aki néha kifejezetten kritikus a magyarokkal szemben, aki a Kárpát medencét "Kárpát kráternek hívja", aki gyűlölte a Ludovikát 1910- és 1912 között. 1912-ben meg is szökött onnan és Horvátországban ment, mert az akkor éledő "nagy szerb álmot" szerette volna dédelgetni. Mire ott rögtön letartóztatták, kémnek nézték. Nem ismersz a horvát Krlezsa mellé szerethető, jó szerb írót? Ki vajon a szerb Balzac és mit ír Magyarországról? Ő majd átvezet a "Princip hídon" a NORMALITÁSBA! Mint tudjuk, Sarajevoban található a Princip híd, amelyről lehajtván az automobilall meghalt Ferencz Fedinánd trónörökös és felesége a szerb merénylő pisztolylövésétől. Amikor a nászutunkon, 25 éve, a feleségemmel a Fekete tenger felé eveztünk a Dunán, megálltunk Novisadbál és egy hétre egy dunai Kempingben hagyván a kenut, beutaztuk Jugoszláviát. Lefényképeztük a (később felrobbantott) mostari hidat, elmentünk Raguzába a tengeparthoz, majd Szarajevóba. Hogy aztán folytassuk a Dunán (az akkor még nem lebombázott jugoszláv hidak alatt) a túrát.) Akkor még minden normális volt. S amikor ott álltam a Princip híd előtt, "tudtam", hogy nyilván a meggyilkolt hercegről nevezték el - princip – vagyis Herceg hídnak. Miközben a gyilkosáról, Gavrilo Principről nevezték el. A legjobb művészeik mégis átvezetnek majd bennünket a normalitásba! Ne a radikális barmaik "tematizálják az érzületünket". Én ennek igen következetesen próbálok ellent állni. Nézzük ezt a HIÁNYPÓTLÓ "magyar regényrészletet" (ez a válaszom a velem szemben lentebb "radikálni" próbáló gyemetegnek; ennek a szemléleti mélységnek a felmutatása a "horvát Balzac" Zászlók című regényének részletében, de először Krlezsa jellemzésére két adalék: "„Jegyezzétek meg! Ha nem tudtok magyarul, nem is vagytok igazi horvát értelmiségiek” – mondta egy anekdota szerint a fiatal horvát íróknak az a Miroslav Krleza, akinek munkásságára – bár nyíltan sosem ismerte el – döntő befolyást gyakorolt a XX. század elejének magyar költészete és irodalomszemlélete. A pécsi hadapródiskolában, majd a budapesti Ludovikán tanult író, költő és esszéíró gyakori vendég volt a belvárosi kávéházakban, ahol megismerkedett a kortárs magyar irodalom színe-javával. Legnagyobb hatással Ady volt rá, de mindig elismeréssel szólt Petőfi verseiről is." /B.B./ "„A magyarokról egészen más szempontból kellene beszélni, mint ahogy az nálunk szokás. Nekünk fogalmunk sincs a magyarokról. Dolgunk lesz velük, amíg csak élünk, meg kell ismernünk a magyarokat.”/M. Krlezsa/ Így kellene nekünk is "horvátozni – és talán "szerbezni" is, Baltazar! ÉS PERSZE ÍRNI. „Beült az ember a hintóba, abba a fekete kárpitos kocsiba, amely olyan volt, mint az a fiáker, amellyel Joja anyukája Bécsbe utazott, s felülről a budai hegyről, Corvin városának szerpentinjeiről, még egy baljós pillantást vetett a pesti lámpák zöldes fényű füzérére, amely ott tündöklött a sötét folyó partján, a szerpentin utolsó fordulójáról még egy üdvözletet küldött ifjúsága Városának, a parlamenti kupola ama sötét épülettömbjének, az Erzsébet királyné hídnak, azoknak a szállodáknak ott lenn, azoknak az éttermeknek, a réges-régi éjszakáknak, amelyeket cimbalom és hegedűszó kísért, a vaspaták alól még egy vagy két szinkópa csattant fel a budai utcák kövén, gyors ügetésben elhajtatott az ezüstsisakos alabárdos gárdisták tisztelgő sorfala előtt, az udvari főbejárat vas diadalíve alatt, s felhaladt a márványlépcsőkön a királyi Vár kupolája alá, az ovális terembe, a kábító parfümfelhőknek, s az úrhölgyek púderezett vállairól felszálló édeskés vaníliának és trópusi orchideákra emlékeztető illatoknak, a hegedűknek és zongoraszónak, a muzsikának, a rózsák és orgonák illatáradatának hátat fordítván, nekivágott az éjszakának, amelyben ott suhant a Duna, az iszonyatos, kátrányosan fekete Duna vize, a Szent Korona elvesztett határait sirató mozdonyok jajongásától kísérve...” | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
|