NAPLÓK: BASZORKÁNYOK 2. Legutóbbi olvasó: 2024-05-03 07:34 Összes olvasás: 29852| 189. | [tulajdonos]: 131. | 2016-05-04 15:26 | A büszke takarítónő
Jelentkezett. De nem az igazi, hanem csak a következő delikvens. Negyvenet majdnem betöltött művésznő. Épphogy-fiatal, gyönyörű. Igazi díva önértékelési zavarokkal, feltűnési viszketegséggel, öngyűlölettel. Alkoholproblémái, biszexualitása köztudottak. Született áldozat. Az én áldozatom. Már ebédnél kivetettem rá a hálómat. Migrénre panaszkodott, nálam épp volt egy szem fájdalomcsillapító. Nemrég törte el a kezét, pár napja vették le a gipszet. Ezt is orvosoltam mobil patikámból. Hálásan nézett, mint egy kivert kutya, ami felé szeretettel nyúlnak. Háromszor is megköszönte.
Az esti bulin végig szemmel tartottam, és amint módom adódott, melléültem. Ivott a fröccsömből, szívtam a cigijéből. Szégyellős összemosolygások. Retró slágereket énekeltünk pár pasival karöltve, hamisan üvöltve. Barkóbáztunk, és aki ötödik kérdés után se találta el a megoldást, büntetésből megivott egy pohár sört. Mondani se kell, hogy nem nagyon igyekeztünk forgatni az agyunkat. Aztán a többedik ital után már hiába is próbáltuk volna. Félúton kiszálltam a játékból, még tervem volt aznapra. Éjfélkor jött el az én időm. Addig ivott, míg le nem csúszott a kocsma padjáról. Naná, hogy segítettem. Kocsiba ültünk, keze a kormányon, de én vezettem. Begerjesztett borgőzös lihegése. Azon imádkoztam, csak addig bírjam ki, míg a szállásra érünk. Nyomorúságos faház egy hegy tetején. Ám a célnak pont megfelelő. Szobatársaimat elrettentették a zord körülmények: a pókhálók, a kinti vécé és a hideg.
- Hova a kurvaistenbe hoztál? – nézett körül, térdre esve az első lépcsőfokon. Megnéztem, mennyire lett bibis, szoknyáján fellebbentve le is csókoltam róla a vért, még frissében.
- Ha nem szeretnél itt aludni, vissza is vihetlek.
- De nincs ott senki, aki szeret!
Ezen annyira ledöbbentem, hogy ott helyben bele is szerettem ebbe a szegény, szeretetlen sztár-lánykába.
- Hajszárítóval befűtök, megágyazok neked. Nem olyan szörnyű, egy éjszakát ki lehet bírni.
- Egyedül is mernél itt aludni? – kérdezte.
- Tegnap egyedül voltam. Holnap is úgy leszek, feltéve, hogy itt maradsz velem.
- El kell mennem.
- Amíg itt vagy, nem eshet bajod.
Saját ágyamra ültettem, míg az övét előkészítettem. Tábori emeletes, nem fér el rajta két ember. Kár. Tudtam, hogy csak nézhetem ezt a porcelánbaba arcú szépséget. Féltem, hogy összetörném.
A hányás hirtelen jött, már vödröt hozni se maradt idő. Tartottam a fejét, és a padlóra irányítottam a taccsot. Ahogy összetakarítottam, máris jött a következő adag. Sárga és barna epe. Én is majdnem okádtam, de visszatartottam, hogy meg ne sértsem Cicát. Csak az szólíthatja így, aki nagyon szereti. Akkor méltó voltam rá, egy éjjel erejéig.
- Olyan lett a rucim, jaaaj, olyan marha drága volt! – siránkozott egyedi tervezésű kötényruháját markolászva. Csavarni lehetett belőle a trutyit.
- Fürödjünk meg, aztán adok tisztát, ha nem is ilyen szépet. Renden?
Bólintott. Elővettem az utolsó váltópólómat és nadrágomat. Elbotorkáltunk az udvar másik végében lévő zuhanyzóhoz. Cica didergett, a víz nehezen melegedett, akkor pedig túl forró lett. A teste makulátlan. Bizsergés futott át rajtam, pedig ilyet még nem éreztem fiatal nő láttán. Próbáltam nem erre figyelni, csak arra, hogy minél előbb megmosdassam és nyugovóra térhessen. Többször megcsúszott, tartani kellett. Én is meztelen voltam. Ha valaki ránk nyitott volna, azt hitte volna, szeretkezünk. Mosdattam tetőtől talpig, intim helyeken is, szétterpesztett lábbakkal tűrte, hogy mossam simára epilált punciját. Ekkorra már elmúlt a gerjedelem, és átmentem kötelességtudó nővérkébe. Gondosan megtöröltem az ázott verébkémet. Kék fiúpólómban, smink nélkül egészen ártatlan gyereknek tűnt.
Hamar elaludt. Hallgattam nyöszörgésekkel megszakított szuszogását.
Másnap reggel frissen ugrott ki az ágyból, nyilván hozzászokott már ahhoz, hogy a padlóról kaparja össze magát egy fellépés kedvéért. Még most is sikerül. Mosolyogva megjegyezte, hogy jó lenne a maradék évében is ilyen szeretetben élni. Rákérdeztem, hogy érti azt, hogy maradék évében. Úgy, hogy nem akar negyven lenni, öngyilkos lesz. Akárcsak egyik példaképe, Domján Edit. Azzal váltunk el, hogy engem bármikor hívhat.
Rá egy hétre csörgött a telefon. Menjek azonnal, szét van esve, meg fog halni.
- Szeretsz?
- Van barátom.
- És ő ilyenkor hol van?
- Nem tudom. Gyere, összehánytam mindent, pedig nem is ettem gyógyszeren kívül mást két napja. Rumli van, gyere, tegyél rendet, takaríts össze!
- Mi vagyok én, takarítónő?
Felháborodtam büszkeségem ilyen fokú megsértésén. De talán egy beteg embernél félre kéne tenni ezt a híres családi hiúságot, gondoltam, ám nem bírtam túllépni rajta és végül nem látogattam meg. Ha most meghal, az én lelkemen száradt volna. Ám él és virul, állítólagos boldogságban a párjával, aki még azt sem kérdezi, hogy van. Ha retkelésen kívül másra is kellek, talán szól. Ha nem, hát nem.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
