NAPLÓK: Az őrült nő ketrece
Legutóbbi olvasó: 2024-04-28 15:34 Összes olvasás: 2028828. | [tulajdonos]: önvizsgálat | 2016-11-10 16:10 |
ÖNVIZSGÁLAT
Sokszor frusztrált vagyok, verseket hazudok, vágyom az elfogadást. Feltűnni vágyok… kérkedek is ha kell, hogy rám figyeljenek; sohasem voltam fontos senkinek. Én voltam két valami közt a lyukas szita, melyen átnézett a bámészok hada. Szálka voltam, kis semmiség, mely mégis szúr vág és csíp önmaga létezésével- mintha kimondatlanul is ráolvastam volna bűnüket egyetlen jól irányzott tekintetemmel... Én voltam az igazság pillanata, ami fájt. Ki viseli el ha szembesítik tulajdon arc nélküli valóságukkal, mögöttes lényekkel, kit folyton rejtegetnek mint vörös posztót. Belső látásom sértette hazugságra épített útjaikat - nem vagy csak alig néztek szemembe. Emiatt megköveztek, elhagytak, eldobtak, bosszút álltak, nem szerettek. (nekik nem kell vesét fürkésző látnok). Elfárasztott szeretetlenségük: felőrölte erőmet a megfelelni akarás; miként Sámsont Delila nyafogása. Így vesztettem el erkölcsi erőmet a keserű önsajnálat mezejére lépve. Koldulni jó szót, begyűjteni sok dicséretet, ahelyett, hogy vállaltam volna a számkivetettség Krisztusi alázatát, életen méltóságának színpadán.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!