DOKK

 
2707 szerző 34006 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Rácz Sándor
  Legalább csütörtökönként szeress
Új maradandokkok

Szakállas Zsolt: Elkeseredett
Vajdics Anikó: Vonatablakok
Siska Péter: Tabula rasa
Endrey-Nagy Ágoston: Grafitszürke
Ványai Fehér József: Az elhantolt történelem fölött
Végh Mirtill: Gyász
Bátai Tibor: (változat:) képtelenség
Paál Marcell: Aki bújt, aki nem
Kiss Anna Mária: Anna szerint a közhelyek
Bátai Tibor: Reprezentatív mintavétel
FRISS FÓRUMOK

Gyors & Gyilkos 49 perce
Fűri Mária 57 perce
Duma György 59 perce
Tiszai P Imre 1 órája
Mészáros László 1 órája
Hepp Béla 1 órája
Bakkné Szentesi Csilla 1 órája
Z. Tóth Imre 2 órája
Szikora Erzsébet 2 órája
Morkuszt Tamás 3 órája
Kránicz Szilvia 3 órája
Gulisio Tímea 3 órája
Berta Gabriella 8 órája
Csapó Angéla 8 órája
Seres László 9 órája
Endrey-Nagy Ágoston 9 órája
Nagyító 11 órája
Paál Marcell 14 órája
DOKK_FAQ 15 órája
Kosztolányi Mária 16 órája
FRISS NAPLÓK

 Bölcs-i 9 órája
Minimal Planet 11 órája
OLvasatlanul 12 órája
Bátai Tibor 13 órája
nélküled 14 órája
P 16 órája
elfelejt 18 órája
mix 22 órája
útinapló 23 órája
akvamarin 1 napja
m.h 1 napja
Kicsi Ólomkatona 1 napja
Sorrento 1 napja
Bossi alkotásai 1 napja
Gyurcsi 1 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK
Az őrült nő ketrece bloggernek 1 feldolgozatlan üzenete van.
Kezelésükhöz itt léphet be.


NAPLÓK: Az őrült nő ketrece
Legutóbbi olvasó: 2017-10-19 08:59 Összes olvasás: 10591

Korábbi hozzászólások:  
349. [tulajdonos]: antigravitáció2017-10-17 10:23

súlytalanság
lengi be az élet
rendszertelen
rendszerét
háttal állok
a világnak
keresem
Isten arcát
az angyalok
mint hópihék
szállingóznak
minden könnyű
a tetteink
megmérettek
semmiségek
az álmok
elszállnak
súlytalanság
sújtja a földet
s a fontosnak
hitt dolgok
kilökődnek
a(z)űrbe


348. [tulajdonos]: Hülye gyépés 2017-10-17 10:19
A kikötőben

Létezik-e dokkos vers?
Nem tudom, de szeretem
bejárni a nagy kikötőt,
magam alá terítve fehér
papírlepedőm, takarni
szégyenem, hogy létezem,
s hogy néha tövis vagyok
simogatás helyett.
Lenyelem a békát,
tovább kell mennem.
Izgalmas a hajnal,
csodás a naplemente.
Napszítta, szikár leszek.
Szeretnek? Nem szeretnek?
Nem érdeklem magam sem.
Ha bedobnak a tóba, és
csurom vizes leszek,
szétfolyik rajtam a tinta
kékesen; úgy elviselhető,
ha rajtam a vizes lepedő.
Legalább magamnak tetsszem.



347. [tulajdonos]: ez lesz2017-10-05 10:32

Semmitől se félek

Lassan aláhull az éj,
az emberiség haza tart.
A vihar előtti csendben
egyre készülődöm.
Fehér ruhába öltözöm.
Az erősödő fényben
elhagyom az árnyam.
A csillagok lehullnak
az angyalokat ledarálják.
Csont-fehér kezek
ostromolják az eget.
Színre lép az álruhás
ördög. Mint messiás
mutogatja magát
Isten templomában.
Szédítő a mosolya,
közönye emberirtó,
(bár igazából retteg).
Már semmitől se félek –
tekintetemet az ég
felé fordítom.


346. [tulajdonos]: átköltött vers2017-10-04 16:04

Hófehér varázslat - versváltozat

Itt áll ikonod előtted:
megjöttem, bár nem vártál.
Egy tükröt tartok neked,
tekintsd a rád villanó képet!

Miért játszod a jó fejet?
Egyszer minden fej lehull.
Ne hordd büszkén szarvad,
kivé lettél volna, az maradj!

Gyöngeséged erőt mutat,
de csak kegyetlenséget épít.
Ne fuss, én igazán látlak!
Picinyke vagy és hófehér.

Ne bújj a tested mögé!
Nem kell pózolnod többé.
Fölösleges a ripacskodás,
áttetsző vagy, mint az üveg.

Egyszer lehetnél gyenge is,
hisz az nyer, ki veszteni is mer.
Ne félj! Én meglellek, és úgy
szeretlek, amilyen hajnalban vagy.



345. [tulajdonos]: kötelező vers2017-10-04 09:46
Kőbe zárva

Súlyos csendre kárhoztattak napok,
idő játszik – monoton dobol.
Rám zuhan a véráztatta alkony,
bár még napfény játszik arcomon.
Csiklandozza kicsit a szívemet,
de a lelkem páncélos szobor.
Kínokat belém a vésőd metszett;
múltam behavazott kőorom.
Mért van az, hogy jégszemed megpörköl,
hisz köztünk a híd már leszakadt?
Szerelmünket hántani a kőből
nincs erő, nincs szabad akarat.


344. [tulajdonos]: Bárkában2017-09-06 14:53
Bárkában

Telik az idő, nem siratom.
Átevezek a tükrös tengeren
csodabárkámban, mit építettem.
Eljutok az Ararát hegyéig.
Sellők dudorásznak fülembe,
árbochoz kötözöm magam –
megérkezem a kezdetekhez.



343. [tulajdonos]: .............................2017-09-06 14:36

Vers, emberi beszéd a kimondhatatlanról
Vers, a lélek takarója és lemeztelenítője
Vers, egy cifra ruha Isten választottján
Vers, az exhibicionizmus belső kényszere
Vers, félelem a megsemmisüléstől
Vers, az érzés lírai köntösbe bújtatása
Vers, a kibogozhatatlan lélek csodája
Vers, a kimondható betűk összeállása
Vers, a káoszból kiemelkedő rend
Vers, az elme bimbójának kinyílása
Vers, amit írni és mondani muszáj
Vers, a költő kényszeres vallomása
Vers, a világtól a világhoz való menekülés
Vers, ……………………………………..


342. [tulajdonos]: ÁLMAIM2017-09-06 10:51

Álmaim gyakran színesek és szélesvásznúak,
erőteljesek, jelentéssel bírnak, mégsem
tudom megfejteni őket, pedig valóságosabbnak
tűnnek az ébrenlétnél. Vajon mit üzennek?
A fogható sokszor élhetetlen számomra.
Álmaimban mintha kincskereső lennék
vagy aranyásó; esszenciákra lelek, melyeket
kézzel el nem érhetek, de léteznek, mélyen
bennem gyökereznek. Feltűnnek, majd elillannak.
Közöttük szeretnék lakni. Itt minden fekete-fehér
vagy a kettő elviselhetetlen katyvasza.


341. [tulajdonos]: Két apa2017-09-06 10:32

Ahogy az ágyon fekszem
meghasadt fahasábtesttel,
keresem nyugvóhelyem.
Az idő lassan kirabol,
a koboldok nem nyugszanak,
táncot járnak takarómon.
Valami egyre halkabb,
valami egyre haloványabb.
Vár rám az átköltöztető,
a folyton érkező révész,
míg én apa után vágyom –
minden értelemben vett apára.
Nem indulhatok az útnak
úgy, hogy nem volt apám,
se földi se vertikális értelemben.
Csak anyámra emlékszem,
meg rengeteg rosszra.
Ő mindennél, mindenkinél
fontosabbnak hitte magát.
Apám árnykeze int felém
megkettőződve odaátról.
Mikor elhagyom árnyékvilágom,
két pár férfiszem rám világol.


340. [tulajdonos]: nincs2017-09-02 18:02
Megroggyanva

Meglepte a cinikus ihlető,
ahogy a szavak tornya ledőlt.
Nincs méltósága, csak tettetése,
kiengedte kezéből az erőt.

Ablakát a patetikus semmi:
a magány fondorkodva belengi.
Szürke tél havazza elméjét,
merev testtel ágyára telepszik.

Kín vágta késekkel mellkasában
nem röpülhetett fel lelke lágyan.
Vérző szívére sebtapaszt ragaszt

a kérlelhetetlen élni vágyás.
Mélyéből a feltörő tűzhányás –
a világ testére hűlő malaszt.


A napló folytatása
A napló jelszava:
Tartalom:
Add meg a biztonsági kódot: vlwk  


Olvasói megjegyzés
Feladó: Tartalom:
Add meg a biztonsági kódot: rb40  


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2017-10-17 21:14 furim
2017-10-14 17:27 Vezsenyi Ildikó
2017-09-26 06:03 Kármin Lili
2017-09-20 19:19 Gyurcsi
2017-09-19 08:36 Tiszai P Imre
2017-09-14 16:09 Berta Gabriella
2017-09-01 12:16 Barna Ágota
2017-08-06 16:04 Takács Éva
2017-07-22 19:53 Belle
2017-07-16 14:46 Volt egy pillanat
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2017-10-19 08:48   új fórumbejegyzés: Morkuszt Tamás
2017-10-19 08:19   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2017-10-19 08:11   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2017-10-19 08:11   új fórumbejegyzés: Fűri Mária
2017-10-19 08:09   új fórumbejegyzés: Duma György
2017-10-19 08:02   új fórumbejegyzés: Tiszai P Imre
2017-10-19 07:54   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2017-10-19 07:51   új fórumbejegyzés: Mészáros László
2017-10-19 07:34   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2017-10-19 07:18   új fórumbejegyzés: Hepp Béla