NAPLÓK: Az őrült nő ketrece
Legutóbbi olvasó: 2024-04-28 11:04 Összes olvasás: 20287| 27. | [tulajdonos]: önvizsgálat | 2016-11-10 16:10 |
ÖNVIZSGÁLAT
Sokszor frusztrált vagyok, verseket hazudok, vágyom az elfogadást.
Feltűnni vágyok… kérkedek is ha kell, hogy rám figyeljenek; sohasem
voltam fontos senkinek. Én voltam két valami közt a lyukas szita,
melyen átnézett a bámészok hada. Szálka voltam, kis semmiség, mely
mégis szúr vág és csíp önmaga létezésével- mintha kimondatlanul
is ráolvastam volna bűnüket egyetlen jól irányzott tekintetemmel...
Én voltam az igazság pillanata, ami fájt. Ki viseli el ha szembesítik tulajdon
arc nélküli valóságukkal, mögöttes lényekkel, kit folyton rejtegetnek
mint vörös posztót. Belső látásom sértette hazugságra épített
útjaikat - nem vagy csak alig néztek szemembe. Emiatt megköveztek,
elhagytak, eldobtak, bosszút álltak, nem szerettek. (nekik nem kell
vesét fürkésző látnok). Elfárasztott szeretetlenségük: felőrölte erőmet
a megfelelni akarás; miként Sámsont Delila nyafogása. Így vesztettem el
erkölcsi erőmet a keserű önsajnálat mezejére lépve. Koldulni jó szót,
begyűjteni sok dicséretet, ahelyett, hogy vállaltam volna a számkivetettség
Krisztusi alázatát, életen méltóságának színpadán.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
