NAPLÓK: A gonosz banalitása Legutóbbi olvasó: 2024-04-27 01:06 Összes olvasás: 37496| 41. | [tulajdonos]: belebanyul | Tibor: a nagy fogás | 2008-03-31 14:29 | Köszönöm az észrevételt. E. P. azt hiszem, viszonylag ügyesen oldotta meg a dolgot, mondom: viszonylag. Nem ez volt a fő témája, húsvét kapcsán elmélkedik és belesző. Nekem pl. fontosabbak voltak az egyéb – nem politikai jellegű – tartalmak ebben az írásban, pl. sajnos az is, hogy Bende József nevét - nagyon helyesen – megemlíti, miközben – nagyon helytelenül – elírja. És ez nekem (ismerve „Attilát”) ha másképp is (mélyebben) fáj.
Az én elsődleges „problémám” (vagy inkább gondom, hiszen a probléma megoldható) nem a MH cikke volt önmagában, hanem hogy ennek szövegkörnyezetében jelent meg ismertetés a Dokk-ról. És több órán keresztül (nem elég ideig?) tűnődtem, míg végül feldobtam a „szövegkörnyezetre” utaló írásra vonatkozó (!) linket, hogy ha valaki nem tudná, hát tudja, minek is örülünk (?). Hogy tudja. Nem szántam vitatémának. Nem idéztem a cikkből, nem a cikket linkeltem be, csak a rá vonatkozó hírt, hogy aki nem akarja, az ne is olvassa tovább, de legalább tudjon róla: ez van. (Még jó, hogy nem kezdődött vita erről a fórumon, ismerve a hajósok jelenlegi idegállapotát.)
Aztán nyitottam ezt a naplót. Mert közben azon tűnődtem, elég-e ez a gesztus, nem csapódunk-e olyasmihez, ill. nem csapódik-e olyasmi ránk (csapódik: bezár, becsap), amihez valójában (remélhetőleg) nincs közünk. (Ez a többes szám most eleve gyanús, hiszen itt is sokfélék „vagyunk” – sokféle vagyok? -, miért ne lehetne akár /!/ köze is valakinek hozzá.) Szóval, hogy magának a Dokk-nak, mint kikötőnek nincs köze ehhez. És hogy elég-e a hallgatás. Nem banális gonosz-e, ha úgy teszünk, hogy minket ez nem érint, nem lenne-e banális jó, ha valahogy (!), nem transzparensekkel stb. mégiscsak jelezzük, finom iróniával akár, aki erre képes, hogy. Így gondolkodtam erről – akkor. Indulat is volt, persze, nem kevés. Na de – gondoltam – az író írni akar, s hogy ő alanyban- állítmányban (?), nem népben-nemzetben; a nyelv az író hazája (háza?), abban lakik. (Kezdek annyira belebonyolódni, hogy ki se mászom belőle.) Történetesen (és csak utólag szükségszerűen) ez a nyelv magyar. A nyelv. Ezen tudok írni, ha tudok. Én. Más nyelven nem, legalábbis így nem. Ott nincs latolgatnivaló, örülök, ha valahogy (nagyjából) el tudom mondani, amit gondolok. Belebanyultam. (Na, pl. ezt hogy mondanám szuahéliül?) Most akkor gordiuszi csomó. Snitt.
Nálad hogy működött: első felháborodás, lecsillapodás, hosszabb tanulmányra érdemesnek tartás, eljutni egy esetleges válaszig, ha csak a magad számára is – mert kevésnek érezted a közéletben megrongált elhatárolódást. Majd még jobban megnyugodtál. A cikk nem érdemel választ. Bár elvileg lehetne (kell?) a cikkben lévő „gondolati tartalmakról” (sic!), szót váltani, de visszatart a cikk keltette egészséges undor. (Remélem, jól foglaltam össze.) – Hát… emberi, túlságosan is emberi. Kb. végigjártad azt, amit én is, egy-két (mi több?) különbséggel. A „sajnos hétköznapjaink”-ig higgadt derűvel olvastam a sorokat (a Te soraid), de innentől összeszorult a gyomrom. Biztos igazad van. Nem tudom. Tudom. Nem tudom. Nem akarom. Ezek a dolgok már nem érdekelnek. Nem akarom, hogy érdekeljenek. Nem tudnak érdekelni. De azért figyelek.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 40. | Tibor: a nagy fogás | 2008-03-31 08:21 | | Olvastam a naplód, és a többi hozzászólást is. A naplód keltette hatás miatt tartottam magam elé többször is, az eredeti Bayer Zsolt cikket. Ha érdekel véleményem, elmondom, aktuális időhiányom miatt, csak címszavakban. EP válaszának ismerete fontos lett volna számomra, de még nem jutottam hozzá. A cikk elolvasása utáni első felháborodásom lecsillapodásával, úgy éreztem, megérdemelnének sorai egy hosszabb tanulmányt. Végigfutottam a szöveg mondanivalóján, magam elé képzeltem azokat a szempontokat, értelmezéseket és ellenértelmezéseket, amely mentén haladva el lehetne jutni egy esetleges válaszig, akár csak magam számára. Kevésnek érezvén az elhatárolódást, amely a polgári társadalmakban gyakran alkalmazott módja gondolati és véleménykülönbségek kifejezésének. Ezután még jobban megnyugodtam. Arra a következtetésre jutottam, hogy ez a cikk nem érdemel választ. Bár a benne lévő gondolati tartalmakról elvileg lehetne és kellene is szót váltani, de az önmagát hordozó és leminősítő stílusba való csomagolás után, már semmiképpen sem. Ez egy gyűlölködő hangú, igen ügyesen megírt politikai szatíra, amely pont a hangvétele alapján teszi lehetetlenné a normális vitahangot. Érzi az olvasó, hogy ami most van, az már a megszűnt párbeszédek utáni kétségbeejtő állapot. Vádaskodás, másikra való mutogatás, bírói szerepben való tetszelgés, valamint annak a kifejezése, hogy ti(!) meg fogtok dögölni, mi(!) meg nem. A politikai szatíra elérte a célját, beszédtéma lett. Ezek után nyilatkozik a főszerkesztő, gúnyosan odavetve, hogy uraim nem hőbörögni kell, hanem tessék megvitatni a dolgokat. Válaszából egyszerűen kihagyta azt a tényt, hogy BZS nem megvitatni akart, hanem csak a benne lévő düh szelepeit nyitotta meg. Sajnos hétköznapjaink, ünnepeink megélhető szegmensei, nemzetközi és országunkon belüli hatalmi játszmák hazugságaivá váltak. Értelmiségünk nem kis hányadát sikerült a politikának hatalmába keríteni, önként különböző színű és mintázatú rabruhákba bújva váltak pártérdekek, hatalmi harcok kiszolgálóivá. Tisztelet a kivételeknek. Az újságok oldalain a szellemet, a fő média szolgáltatóinkon keresztül, a külföldi magántőke átláthatatlan érdekviszonyai, és ezzel együtt és után, a hazai politikai csoportosulások érdekviszonyainak forgószelei borzolják. Igazán illetlen dolog szóbahozni ezeket. Ők már alaposan felkészültek belőlünk, tudják mennyire békétlenek és megoszthatók vagyunk, és pontosan tudják, hogy ezt a békétlenséget, hogyan lehet ügyesen a fehér izzásig szítva, szolgálatukba állítani. Nem összeesküvés elméletet ez, csak felismerése annak az összefüggésnek, hogy a válsághelyzetek hogyan szolgálják a hatalmi struktúrák érdekeit, a zavarosban való halászathoz, és a nagy fogáshoz. | |
| 39. | [tulajdonos]: (a sivatag doktorai) | 2008-03-30 21:21 | Misu megemlít a naplójában. Rendkívül éles szeme van. Azt is hallja, amit lát. Valahogy így. Kíváncsi vagyok, elkészül-e a regényével. Vagy hogy elkezdte-e már. Vagy a napló lesz a regény? Naplóregény? Hm.
Három éve amit írt nekem a sivatag doktorairól. Segített túlélni. Érdekes, hogy éppen Arendt- idézet volt. Kár, hogy azután minden mail elveszett. A többiért nem. Ezért az egyért kár.
Szeretem a ceruzát faragni. Ceruzával írni. Összetépni. Elégetni. A papírt, papírokat. Erről most hirtelen Tersánszky Misi Mókusa. Apapírra Sokatír. Valami ilyesmi neve volt. Mint Lázár Zsebenci Klopédiája. Érdekes, hogy Varró mi mindenre emlékszik. Kíváncsi vagyok, a Kopasz Mahmutot olvasta-e. Igaz, az már más műfaj. Trubadúron kívül nem ismerte senki, legalábbis tudtommal nem. Mint ahogy Mándy Robin Hood-ját sem. De ő igen. Lehet, hogy mindent olvasott?
Holnap nehéz napom lesz. Már most előre az. Jó lenne valahogy túlélni. Persze még az sem mindegy, hogyan. Varró egyébként a Délinél lakik.
| |
| 38. | [tulajdonos]: ha hallgattam volna... | 2008-03-30 13:07 | Chia szavainak súlya van. Kipréseli belőlem a levegőt. Kapkodva fulladok. Valami nagy bölény, gondolom. Nemcsak érdemes, oda is kell figyelnem arra, amit mond.
Nagyon sajnálom, hogy BZs-ozásnak hatott, amiről tűnődtem. Ilyen szándékom nem volt, de ez nem lehet mentség. A banális gonosz vigyora. Rám (is) hárul most ennek ódiuma. Tudtam (tudhattam volna), hogy veszélyes szóba hozni a dolgot. Megpróbáltam tisztázni magamnak, magamban, ezért a napló. A fórumon a „no comment” hangsúlyos volt (akart) lenni. Hogy van ez, de itt (lehetőleg) ne tegyünk hozzá semmit. Tudunk róla, hogy van, és kész. Enyhe figyelem.
Most még kicsit kilépek a képből – ha egyáltalán be tudtam lépni. Egyetlen alapelvem van, amelyből nem indulok ki. (Megint lusta vagyok, meg valahova, valamelyik kupacba elkevertem szerény sörény könyvét.)
E. P. Kettő E. P. Sőt, három, négy. Mi több. Most akkor beteszem a cédét. Capella Savaria. Gyönyörűen kezdődik Esterházy Pál Harmonia caelestise. Akkor még lehetett hazudni. Hallgatni kellene. Rursus, si tacuit interrogatus, contumaciam vocas.
Poundra viszont eredetileg nem gondoltam. Eszembe sem jutott. Itt és most megidézni. Nem mertem volna? Nem vagyok normális. Ez nem normális. A felvetett kérdés nem lehet értelmes diskurzus tárgya. Itt és most nem lehet. Meg nem gondolt gondolat. Maradjon mégis inkább a szöveg. A kölcsönösség nélkül mi az, ami olvasható. Visszaállok a képbe.
| |
| 37. | [tulajdonos]: határeltolódás | chia: csend | 2008-03-30 00:23 | Köszönöm a képet, megpróbálok beleállni.
"Alaptalan alap" (Ab-Grund). Elgondolkodom. Ehhez most valóban kell idő. Meg persze csend is. Köszönöm. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 36. | chia: csend | [tulajdonos]: hinterland | 2008-03-29 23:49 | | Nem maga az idézet a meglepő, hanem, hogy olyasmit idéztél a BZS-ozás közben, mely olyasvalakit is behoz a képbe, akiről hosszú évtizedekig szó sem eshetett a vén kontinensünkön - "egyéb ismert nézetei" miatt. Én (!) nem mertem volna EP-t itt és most megidézni: s ez nem normális. Ezen gondolkodj el. A nyíltsághoz kölcsönös bizalom és tisztelet szükséges, amit a BZS-s attrakciók és a BZS-s attrakciókat lehetővé tevő túlparti attrakciók is menetrendszerűen szétzilálnak. A kölcsönösség nélkül mi az, ami olvasható. Adok neked ehhez egy valódi képet, állj bele Te is: Ludwig Múzeum: egy szőke, vékony kislányt ölel egy magas, sűrűngöndör feketehajú fiú, egy háborús festmény előtt állnak. Csak együtt tudják kódolni: a kép labirintus szövegét cirill betűkkel írták. A fiú így tanult kisgyerekként írni oroszul, de a szöveg maga német. Amit csak a lány ért, s fordítja át magyarra. Ezt kellene: magyarra fordítani. Ezért, hogy elhatárolódom az elhatárolódástól épp úgy, mint az elhatárolódástól való elhatárolódástól is. S most csendben maradok. | |
| 35. | [tulajdonos]: hinterland | chia: ezra | 2008-03-29 21:31 | Chia, nem tudom, milyen szempontból meglepő a The Waste Land-idézet (közben látom, hogy elgépeltem, és az is lehet, hogy az E. P.-idézet sem pontos, mert lusta voltam leemelni a polcról, no meg súlyzózni sem volt kedvem), bár úgy lehet – hogy a magam kárára fordítsam kajánul a dolgot -, ennyi azért nem volt elvárható tőlem. A (klasszikus logika) azonosság elvén alapuló vagy A vagy B harmadik kizárásának elvére is utalt volna szövegemben a csapda szó. Hogy a vagy-vagy közti résen átcsúszni nehéz dolog.
A The Waste Land egyrészt utal önmagára, utal(hat) T. S. Eliot akár ehhez is kapcsolható nézeteire, és azt gondolom, a kiragadott szövegrészlet pedig szándékoltan József Attila (ős)patkányára is célzott volna.
E. P. (most Ezra Pound) képbehozatala viszont nagyon is evidens, nemcsak azért, amit írsz, illetve azért is, de konkrétabban pl. gondoljunk csak a Pound hatására is született vers E. P.-nak ajánlott mottójára. (amely pedig köztudottan a Satyricon-ból való, s ezzel még Petronius is színre lép/het/.) Egyébként pedig: „A szöveg az, ami marad, de az igen.”
Erről (is) próbáltam morfondírozni (micsoda egy szó, nahát!) a Dokk M. H. cikkének jelensége kapcsán, hogy „valamilyen formában”, értsd: FORMÁBAN eltolódhatárni netán, hogy a szöveg maradhasson. (Itt most jött volna egy kis. pótetikus-patetikus böffenet, de inkább töröltem.)
És még sokegyéb. (Így, egybe.)
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 34. | chia: ezra | [tulajdonos]: Átokföldje | 2008-03-29 18:59 | | Hallottam, hogy BZS képtelen elviselni, ha kikerül a figyelem középpontjából. Ezért ez a mostani megnyilatkozása is, melynek ódiuma persze másokra hárul, míg az ő éretlenségét - a "nézd mama: ekkorát tudok hm" infantilizmusát - a kialakult helyzet kielégíti, mondjuk úgy: szórakoztatja. Nem tudom. A The Waste Land idézeted mégis meglepő: TSE mellé Ezra Pound is színre lép, kinek ismert a szerepe, hatása, ha a The Waste Landre gondolunk, s kiről más (!) is tudható. Elhatárolódom az elhatárolódástól épp úgy, mint az elhatárolódástól való elhatárolódástól is: ne legyen téma, ha irodalom, s miért ne az irodalom lenne a téma, ha itt néhányan egymás között. Végül is 22 - a megjelenés - óta eltelt 86 év. A háttérre ki emlékszik, a háttérben munkálkodó privát hülyeségeit elfelejtettük. A szöveg az, ami marad, de az igen. Ezra Poundot a versei miatt kedveljük. | |
| 33. | [tulajdonos]: Átokföldje | 2008-03-29 12:49 | Még erről akartam valamit írni, csak kimaradt: „Az elhatárolódásban az a szörnyű és egyben kényelmes, hogy vita helyett csupán minősít, megbélyegez, illetve demonstrálja az elhatárolódó személy hovatartozását.” (Baltazár naplójából)
„Kutya nehéz úgy hazudni, ha az ember nem ismeri az igazságot.” (E. P. : H. C. – első mondat.)
Tulajdonképpen csak az utolsó tagmondatról: „illetve demonstrálja az elhatárolódó személy hovatartozását.” Én értem, hogy ez a „hovatartozás” a mai közéletben a velem vagy ellenem (s most kitérhetnék e nemes alternatíva történetére szép honunkban, de inkább nem teszem) csapdájába próbál kényszeríteni. Ebben az értelemben az elhatárolódás valóban szörnyű. És annak, aki így akar elhatárolódni, bizonnyal kényelmes is. De aki nem így? Annak nagyon kényelmetlen, de nem úszhatja meg. A legkényelmetlenebb ebben az egészben az, hogy úgy szeretne „elhatárolódni”, hogy közben ne bélyegezzen meg, de mégis demonstrálja saját hovatartozását, s ezzel határt húzzon maga és mások közé, ez a határ pedig minőségi, tehát esztétikai határ legyen. Jelezni, hogy mitől undorodom. Én. S hogy esetleg mások is, és ezzel közéjük tartozom? Nem feltétlenül, hiszen más kérdésekben nem biztos, hogy ugyanaz a véleményünk. De ebben a kérdésben most éppen megegyezik: ízléstelen, gusztustalan volt a M. H. két B. Zs. cikke. Legutóbbi sunyiságát a befejező mondata adta meg. Fene se akar gyűlölködni. És még azt is elismerem, hogy a felvetett kérdés (???!) értelmes diskurzus tárgya lehet. (Volt már szó erről többször is.) De nem akkor, ha ilyen pocsék módon szegezik nekünk.
„A tenyészeten át patkány lopódzott
S a parton vonszolta nyálkás hasát,
Míg én a gáztartály körül egy téli estén
Halásztam a szürke csatornavízban…”
(Eliot)
| |
| 32. | [tulajdonos]: játék a kastélyban | Baltazár: becs | 2008-03-29 00:01 | Mintha rémlene nekem is valami... Nem Te voltál, aki a szelíd Pilinszkyre figyelmeztettél felháborodva egy szörnyű nagyítós "vita" során?
Azért ne gondold ám, hogy én ennyire ráérek. Most éppen volt időm, és a gépnél dolgoztam amúgy is. De ez sajnos (?) nincs mindig így.
Megtisztel a becsülésed. Köszönöm. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
