NAPLÓK: A gonosz banalitása Legutóbbi olvasó: 2024-05-08 17:02 Összes olvasás: 37634| 23. | [tulajdonos]: belebanyul | Tibor: a nagy fogás | 2008-03-31 14:29 | Köszönöm az észrevételt. E. P. azt hiszem, viszonylag ügyesen oldotta meg a dolgot, mondom: viszonylag. Nem ez volt a fő témája, húsvét kapcsán elmélkedik és belesző. Nekem pl. fontosabbak voltak az egyéb – nem politikai jellegű – tartalmak ebben az írásban, pl. sajnos az is, hogy Bende József nevét - nagyon helyesen – megemlíti, miközben – nagyon helytelenül – elírja. És ez nekem (ismerve „Attilát”) ha másképp is (mélyebben) fáj.
Az én elsődleges „problémám” (vagy inkább gondom, hiszen a probléma megoldható) nem a MH cikke volt önmagában, hanem hogy ennek szövegkörnyezetében jelent meg ismertetés a Dokk-ról. És több órán keresztül (nem elég ideig?) tűnődtem, míg végül feldobtam a „szövegkörnyezetre” utaló írásra vonatkozó (!) linket, hogy ha valaki nem tudná, hát tudja, minek is örülünk (?). Hogy tudja. Nem szántam vitatémának. Nem idéztem a cikkből, nem a cikket linkeltem be, csak a rá vonatkozó hírt, hogy aki nem akarja, az ne is olvassa tovább, de legalább tudjon róla: ez van. (Még jó, hogy nem kezdődött vita erről a fórumon, ismerve a hajósok jelenlegi idegállapotát.)
Aztán nyitottam ezt a naplót. Mert közben azon tűnődtem, elég-e ez a gesztus, nem csapódunk-e olyasmihez, ill. nem csapódik-e olyasmi ránk (csapódik: bezár, becsap), amihez valójában (remélhetőleg) nincs közünk. (Ez a többes szám most eleve gyanús, hiszen itt is sokfélék „vagyunk” – sokféle vagyok? -, miért ne lehetne akár /!/ köze is valakinek hozzá.) Szóval, hogy magának a Dokk-nak, mint kikötőnek nincs köze ehhez. És hogy elég-e a hallgatás. Nem banális gonosz-e, ha úgy teszünk, hogy minket ez nem érint, nem lenne-e banális jó, ha valahogy (!), nem transzparensekkel stb. mégiscsak jelezzük, finom iróniával akár, aki erre képes, hogy. Így gondolkodtam erről – akkor. Indulat is volt, persze, nem kevés. Na de – gondoltam – az író írni akar, s hogy ő alanyban- állítmányban (?), nem népben-nemzetben; a nyelv az író hazája (háza?), abban lakik. (Kezdek annyira belebonyolódni, hogy ki se mászom belőle.) Történetesen (és csak utólag szükségszerűen) ez a nyelv magyar. A nyelv. Ezen tudok írni, ha tudok. Én. Más nyelven nem, legalábbis így nem. Ott nincs latolgatnivaló, örülök, ha valahogy (nagyjából) el tudom mondani, amit gondolok. Belebanyultam. (Na, pl. ezt hogy mondanám szuahéliül?) Most akkor gordiuszi csomó. Snitt.
Nálad hogy működött: első felháborodás, lecsillapodás, hosszabb tanulmányra érdemesnek tartás, eljutni egy esetleges válaszig, ha csak a magad számára is – mert kevésnek érezted a közéletben megrongált elhatárolódást. Majd még jobban megnyugodtál. A cikk nem érdemel választ. Bár elvileg lehetne (kell?) a cikkben lévő „gondolati tartalmakról” (sic!), szót váltani, de visszatart a cikk keltette egészséges undor. (Remélem, jól foglaltam össze.) – Hát… emberi, túlságosan is emberi. Kb. végigjártad azt, amit én is, egy-két (mi több?) különbséggel. A „sajnos hétköznapjaink”-ig higgadt derűvel olvastam a sorokat (a Te soraid), de innentől összeszorult a gyomrom. Biztos igazad van. Nem tudom. Tudom. Nem tudom. Nem akarom. Ezek a dolgok már nem érdekelnek. Nem akarom, hogy érdekeljenek. Nem tudnak érdekelni. De azért figyelek.
| |
| 22. | [tulajdonos]: (a sivatag doktorai) | 2008-03-30 21:21 | Misu megemlít a naplójában. Rendkívül éles szeme van. Azt is hallja, amit lát. Valahogy így. Kíváncsi vagyok, elkészül-e a regényével. Vagy hogy elkezdte-e már. Vagy a napló lesz a regény? Naplóregény? Hm.
Három éve amit írt nekem a sivatag doktorairól. Segített túlélni. Érdekes, hogy éppen Arendt- idézet volt. Kár, hogy azután minden mail elveszett. A többiért nem. Ezért az egyért kár.
Szeretem a ceruzát faragni. Ceruzával írni. Összetépni. Elégetni. A papírt, papírokat. Erről most hirtelen Tersánszky Misi Mókusa. Apapírra Sokatír. Valami ilyesmi neve volt. Mint Lázár Zsebenci Klopédiája. Érdekes, hogy Varró mi mindenre emlékszik. Kíváncsi vagyok, a Kopasz Mahmutot olvasta-e. Igaz, az már más műfaj. Trubadúron kívül nem ismerte senki, legalábbis tudtommal nem. Mint ahogy Mándy Robin Hood-ját sem. De ő igen. Lehet, hogy mindent olvasott?
Holnap nehéz napom lesz. Már most előre az. Jó lenne valahogy túlélni. Persze még az sem mindegy, hogyan. Varró egyébként a Délinél lakik.
| |
| 21. | [tulajdonos]: ha hallgattam volna... | 2008-03-30 13:07 | Chia szavainak súlya van. Kipréseli belőlem a levegőt. Kapkodva fulladok. Valami nagy bölény, gondolom. Nemcsak érdemes, oda is kell figyelnem arra, amit mond.
Nagyon sajnálom, hogy BZs-ozásnak hatott, amiről tűnődtem. Ilyen szándékom nem volt, de ez nem lehet mentség. A banális gonosz vigyora. Rám (is) hárul most ennek ódiuma. Tudtam (tudhattam volna), hogy veszélyes szóba hozni a dolgot. Megpróbáltam tisztázni magamnak, magamban, ezért a napló. A fórumon a „no comment” hangsúlyos volt (akart) lenni. Hogy van ez, de itt (lehetőleg) ne tegyünk hozzá semmit. Tudunk róla, hogy van, és kész. Enyhe figyelem.
Most még kicsit kilépek a képből – ha egyáltalán be tudtam lépni. Egyetlen alapelvem van, amelyből nem indulok ki. (Megint lusta vagyok, meg valahova, valamelyik kupacba elkevertem szerény sörény könyvét.)
E. P. Kettő E. P. Sőt, három, négy. Mi több. Most akkor beteszem a cédét. Capella Savaria. Gyönyörűen kezdődik Esterházy Pál Harmonia caelestise. Akkor még lehetett hazudni. Hallgatni kellene. Rursus, si tacuit interrogatus, contumaciam vocas.
Poundra viszont eredetileg nem gondoltam. Eszembe sem jutott. Itt és most megidézni. Nem mertem volna? Nem vagyok normális. Ez nem normális. A felvetett kérdés nem lehet értelmes diskurzus tárgya. Itt és most nem lehet. Meg nem gondolt gondolat. Maradjon mégis inkább a szöveg. A kölcsönösség nélkül mi az, ami olvasható. Visszaállok a képbe.
| |
| 20. | [tulajdonos]: határeltolódás | chia: csend | 2008-03-30 00:23 | Köszönöm a képet, megpróbálok beleállni.
"Alaptalan alap" (Ab-Grund). Elgondolkodom. Ehhez most valóban kell idő. Meg persze csend is. Köszönöm. | |
| 19. | [tulajdonos]: hinterland | chia: ezra | 2008-03-29 21:31 | Chia, nem tudom, milyen szempontból meglepő a The Waste Land-idézet (közben látom, hogy elgépeltem, és az is lehet, hogy az E. P.-idézet sem pontos, mert lusta voltam leemelni a polcról, no meg súlyzózni sem volt kedvem), bár úgy lehet – hogy a magam kárára fordítsam kajánul a dolgot -, ennyi azért nem volt elvárható tőlem. A (klasszikus logika) azonosság elvén alapuló vagy A vagy B harmadik kizárásának elvére is utalt volna szövegemben a csapda szó. Hogy a vagy-vagy közti résen átcsúszni nehéz dolog.
A The Waste Land egyrészt utal önmagára, utal(hat) T. S. Eliot akár ehhez is kapcsolható nézeteire, és azt gondolom, a kiragadott szövegrészlet pedig szándékoltan József Attila (ős)patkányára is célzott volna.
E. P. (most Ezra Pound) képbehozatala viszont nagyon is evidens, nemcsak azért, amit írsz, illetve azért is, de konkrétabban pl. gondoljunk csak a Pound hatására is született vers E. P.-nak ajánlott mottójára. (amely pedig köztudottan a Satyricon-ból való, s ezzel még Petronius is színre lép/het/.) Egyébként pedig: „A szöveg az, ami marad, de az igen.”
Erről (is) próbáltam morfondírozni (micsoda egy szó, nahát!) a Dokk M. H. cikkének jelensége kapcsán, hogy „valamilyen formában”, értsd: FORMÁBAN eltolódhatárni netán, hogy a szöveg maradhasson. (Itt most jött volna egy kis. pótetikus-patetikus böffenet, de inkább töröltem.)
És még sokegyéb. (Így, egybe.)
| |
| 18. | [tulajdonos]: Átokföldje | 2008-03-29 12:49 | Még erről akartam valamit írni, csak kimaradt: „Az elhatárolódásban az a szörnyű és egyben kényelmes, hogy vita helyett csupán minősít, megbélyegez, illetve demonstrálja az elhatárolódó személy hovatartozását.” (Baltazár naplójából)
„Kutya nehéz úgy hazudni, ha az ember nem ismeri az igazságot.” (E. P. : H. C. – első mondat.)
Tulajdonképpen csak az utolsó tagmondatról: „illetve demonstrálja az elhatárolódó személy hovatartozását.” Én értem, hogy ez a „hovatartozás” a mai közéletben a velem vagy ellenem (s most kitérhetnék e nemes alternatíva történetére szép honunkban, de inkább nem teszem) csapdájába próbál kényszeríteni. Ebben az értelemben az elhatárolódás valóban szörnyű. És annak, aki így akar elhatárolódni, bizonnyal kényelmes is. De aki nem így? Annak nagyon kényelmetlen, de nem úszhatja meg. A legkényelmetlenebb ebben az egészben az, hogy úgy szeretne „elhatárolódni”, hogy közben ne bélyegezzen meg, de mégis demonstrálja saját hovatartozását, s ezzel határt húzzon maga és mások közé, ez a határ pedig minőségi, tehát esztétikai határ legyen. Jelezni, hogy mitől undorodom. Én. S hogy esetleg mások is, és ezzel közéjük tartozom? Nem feltétlenül, hiszen más kérdésekben nem biztos, hogy ugyanaz a véleményünk. De ebben a kérdésben most éppen megegyezik: ízléstelen, gusztustalan volt a M. H. két B. Zs. cikke. Legutóbbi sunyiságát a befejező mondata adta meg. Fene se akar gyűlölködni. És még azt is elismerem, hogy a felvetett kérdés (???!) értelmes diskurzus tárgya lehet. (Volt már szó erről többször is.) De nem akkor, ha ilyen pocsék módon szegezik nekünk.
„A tenyészeten át patkány lopódzott
S a parton vonszolta nyálkás hasát,
Míg én a gáztartály körül egy téli estén
Halásztam a szürke csatornavízban…”
(Eliot)
| |
| 17. | [tulajdonos]: játék a kastélyban | Baltazár: becs | 2008-03-29 00:01 | Mintha rémlene nekem is valami... Nem Te voltál, aki a szelíd Pilinszkyre figyelmeztettél felháborodva egy szörnyű nagyítós "vita" során?
Azért ne gondold ám, hogy én ennyire ráérek. Most éppen volt időm, és a gépnél dolgoztam amúgy is. De ez sajnos (?) nincs mindig így.
Megtisztel a becsülésed. Köszönöm. | |
| 15. | [tulajdonos]: és mindörökké? | 2008-03-28 23:19 | Valóban alkalmas fórum lenne ennek (is) a megvitatására a Dokk. Persze, helyesírástól függetlenül is. (Mert ne hidd, hogy ez a vesszőparipám, ez ügyben Nádasdy Ádámmal és/vagy Kálmán Lászlóval teljesen egyetértek: a nyelv a kommunikáció eszköze. Nem bunkó az, aki nem tud helyesen írni, vagy éppen suksüköl. A bunkóság más.)
A szereplőknek úgy tűnik, valóban nincs kedvük erről vitázni. Erről. Mert különben minden szarságon (elnézést, ha bántja a füledet, de benne van a szótárban ez a szó is) össze tudnak (tudunk) néhányan kapni. A többiek meg inkább hallgatnak. Lehet, hogy az értelmes viták azért szűntek meg (mert remélem, valamikor csak voltak), mert az értelmes emberek inkább bele se szólnak, hiszen a végén (de leginkább az elején) szokás szerint úgyis jön majd valaki az egójával, és szétbombázza a beszédet.
Másrészt pedig nem lehet ráparancsolni a szereplőkre (tudom, hogy ezt te sem akarod), hogy kérem, tessék már vitázni erről! De ha valóban ennyire fáj (nekem is), miért nem próbálkozol egy bejegyzéssel a fórumon? Hátha sikerül valamit tenni. (Én eléggé lejárattam magam a belépőmmel, nekem tehát nem lenne semmi hitelem, ha elkezdenék egy témát. Hiába mentegetőznék, hogy akkoriban nagyon beteg voltam. Magánügy. Még ide, a naplóba sem való.)
| |
| 14. | [tulajdonos]: április elseje | 2008-03-28 22:34 | (Baltazár, már megírtam az alábbi szöveget, most látom az újabb bejegyzésedet. Kicsit malíciózus – mármint ami alant következik -, de remélem, nem túl nyers. Azon azért csodálkozom, hogy senki nem reagált a bejegyzésre, mentségemre mondom, én akkor még meg sem születtem itt a Dokkon. Meg hát valószínűleg a kutya sem olvassa ezeket a naplókat, vagy ha igen, magánügynek tartják. Vagy nincs idejük. És még egy csomó mentség. (Amit meg a továbbiakban gondolok erről, azt most inkább nem. De, mégis egy kicsit: dokkereink egy része még csak most tanulja a helyesírást – nem az elgépelésekre vagy a szándékos torzításokra gondolok -, és hát szégyelli magát, hogy pl. nem tudja, hogy az „irattátokat” hosszú í-vel kell írni. Mit gondolna róluk Buffon, gondolják.
Közeledő megértéssel:
Viga Vendel)
Itt válaszolok, mert elég hosszú lett, és a zöld alapon kicsi fekete betű nem biztos, hogy jó ehhez.
„A globalitás világának alapvető érdeke, hogy a létező valóságot leváltsa egy általa kreált-fenntartott-értelmezett valósággal. Minden és mindenki, aki részt vesz ennek az "értelmezési keretnek" a fenntartásában, nagy szívességet tesz a globalitás urainak” – kezdi 2007. április 1-jén a naplóját Baltazár. Nyilván nem tréfának szánja, dátum ide vagy oda. Ahhoz ez (az egész) bejegyzés túl komoly, nem is viccelődik hát rajta senki, sőt, hozzá se szól. Pedig Baltazár nem annyira a globalitás világáról ír a továbbiakban, hanem az általa kissé (nagyon?) ellenszenvvel figyelt poszt-modern (itt értsd: rendszerváltás utáni) irodalomról tűnődik ennek kapcsán. Ha post festum bohóckodni akarnék, először is megnézném a saját cipőfűzőm, azután pedig megkérdezném a dokkerektől: nézd, mi van itt (ott, Baltazár naplójának mélyén eltemetve), s ha vevők lennének az április elsejei obligát tréfára, felütném az állukat, ocsúdjanak. Még akkor is, ha nem tudják, mi az, hogy ocsú. Kérdezzék meg Mufurcot, hátha ő talán.
„A kortárs irodalom sok kulcsszereplője engedelmes alakja ennek az értelmező hadosztálynak. Azon belül is az elit alakulatokhoz tartoznak.” Így folytatódik a napló. Figyelem: nem azt mondja: a kortárs irodalom en bloc, hanem: sok kulcsszereplője. Mi a baj, kérdezzük, kérdezem, hiszen nyakig ülünk (ülök) „a rendszerváltás kudarcában” (© Baltazár, a továbbiakban tényleg csak a rövidség kedvéért B.). Az írók lemondtak a ballasztnak érzett kritikai attitűdről, elléghajóztak úgyszólván. A hatalom pedig vette a jelzést, körülbelül így értem B.-t. Szóval, szóval, így utólag ez a naivitás is banális gonosz, hogy mégis témámnál maradjak.
A gondolatmenet e részét nem követem nyomon most tovább, csak azon tűnődöm: mi a baj? Ha jól értem, nem az „egész” irodalom a globanális gonosz, hanem az a baj, hogy sokan, ráadásul a kulcsszereplők közül lemondtak a kritikáról. Vegyenek példát azokról, akik viszont nem. (Ezt B. nem így írja, csak ironizálok.) Miért vegyenek? Kérem, legyenek szívesek Rilkét seggbe rúgni (mint a kortárs magyar irodalom kulcsfiguráját), mert nem kritizálja korát? Kit érdekel, hogy iszonyú minden angyal, ha egyszer történelmi időket élünk? (Mert hát valószínűleg Rilke is meta-irodalmat művelt a maga korában.)
De az íróknak (a mai íróknak) azt hányni a szemére, hogy a „populáris műfajoktól”, a „kultúrapótlékoktól” hozzájuk menekülők „ontológiai értelemben” hamis, habár szellemes szövegeket találnak, tehát azt a nagy semmit, amiben élnek, s ráadásul ezt még megfejelni az akarnok kanonizálás autokratikus szándékával – ebből (hogy plagizáljam B.-t) az a torz gondolat következik, hogy nincs is más irodalom, mint amit B. irodalomnak tart. Hau.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
