Kedves Antal!
Tapasztalatból tudom, hogy amibe beleakasztod a fogad, azt nem engeded el, így inkább reagálok a leveledre, bár szívem szerint inkább szó nélkül hagynám.
Kezdem azokkal, amikkel részben akár egyet is tudnánk érteni.
Imre sokszoros megjelenése a nevezett listán valóban nem tekinthető statisztikailag megalapozottnak, azonban itt emberi tényezők működnek, nem puszta számmisztika hoz létre egy ilyen adatsort. A legvalószínűbb magyarázatnak azt tartom, az illető szereti Imre stílusát, ezért a gyakori névismétlődés. (Ha nekem lenne ilyen listám, azon Kelebi minimum annyiszor szerepelne, mint az összes többi együttvéve.)
Fejemet ingatva bár, de azt is el tudom fogadni, hogy puszta személyes kíváncsiságon túl közösségi érdek is vezet, amikor szeretnél tisztába jönni az álnevességem mozgatórugóival. Azért fejemet ingatva, mert megkértelek rá, tartsd tiszteletben a szándékomat, hogy ezt ne tegyem "közkinccsé".
Tisztában vagyok vele, hogy most érveket fogsz felhozni, miért magasabb rendű a te szándékod az enyémnél, de ezzel együtt jelzem, az én értékrendembe nem fér bele jelen kérésem negligálása.
Amikben nem, vagy inkább nem értünk egyet:
"Azóta más álnév is rejtőzik a játékban". Ezt nem én indítottam el. Nem kell messzire menni, a most is még életben lévő játékot is "álneves" szerző indította el, az ég világon senkinek ezzel baja nem volt. A játéknak egyébként mind a mai napig aktív résztvevője az első percektől fogva egy másik "álnevesünk" is, mindenki legnagyobb örömére. De menjünk kicsit messzebb. Az általad sérelmezett listán is van egy rakás "álneves", senkinek idáig ez nem fájt, miért pont az én megjelenésemből kell ilyen ország-világra szóló hisztériát kavarni?? (Nem csak tőled kérdezem.)
" Lehet azzal tüntetni, hogy tőlem egy vers sem tetszik az adott szemlézőnek". Összekeversz nem összetartozó dolgokat. Az, hogy egy adott alkotás tetszik valakinek, vagy sem, messze nem azonos azzal a szimpátiával, vagy unszimpátiával, amit a véleményező a szerző személye iránt érez.
Számomra végtelenül taszító a viselkedési kultúrád, és az értékrendeddel szemben is komoly averzióim vannak, de ez gyakorlatilag irreleváns, amikor egy művedet értékelem. Jeleztem korábban is, nem is egyszer, most is jelét adom - "Az ember úgy fáj..." kifejezetten jó írás - hogy a műveiddel meg tudsz érinteni, mint ha nem is ugyanaz az ember írná (írta volna) őket, mint aki most itt buldózert játszik. Nem hozzá mérnélek, csak párhuzamként említem, a kortársak többségi vélekedése szerint József Attila kibírhatatlan, arrogáns alak volt, mégis, egy egész nemzet (meg még a fél világ) csodálja mai napig a tündökletes verseit.
Ahogy korábban is, most is jelzem, nem kívánom megosztani az indokaimat, újfent megkérlek - akkor is, ha pusztába hányt borsó - hogy ne feszegesd ezt a témát, és a részvételemre benne pedig végképp ne számíts. Ismerve téged, természetesen nem fogsz leszállni erről a lóról, következnek majd a teóriáid az indítékaimról, de én ezeket se cáfolni, se megerősíteni nem fogom, és a témát ezzel részemről véglegesen lezártnak tekintem.
További szép hétvégét! |
