NAPLÓK: A VERS LEGYEN VELETEK Legutóbbi olvasó: 2024-05-05 21:03 Összes olvasás: 32480Olvasói hozzászólások nélkül104. | Szokolay Zoltán: a vers az, amit... | 2018-06-25 21:05 | Elhatároztam, hogy soha nem szólok Önhöz, de van a képmutatásnak olyan foka, ami már mégsem tűrhető szótlanul. Ön Kányádi Sándorra hivatkozik a Dokkon, miközben tudja, hiszen jelen volt, hogy egy vérengző éjszakán 2008. márciusában kitörölte valaki innen Kányádi Sándor verseit. Mindet, a Halottak napja Bécsben címűt is, a Valaki jár a fák hegyén-t is. Mint ahogy Csoóri Sándor, Csukás István, Tornai József, Utassy József verseit is. 2008. márciusában őket is eltüntették a dokkról. Nem tartozhattak bele a magyar költészet legnagyobb adatbázisába. Ám nehogy azt higgyük, hogy az életkoruk vagy az elismertségük miatt kellett kihullaniuk. Bertók László, Kántor Péter, Kemény István, Kovács András Ferenc, László Noémi, Marno János, Oravecz Imre, Parti Nagy Lajos, Petõcz András, Rapai Ágnes, Szabó T. Anna, Székely Magda, Szijj Ferenc, Takács Zsuzsa, Tolnai Ottó, Várady Szabolcs mind maradhatott a híres-neves poéták közül. Hogy mi a közös bennük? Õk a Szépírók Társasága tagjai. Ezt most bővebben nem szeretném kifejteni, de annyi mára már világos, hogy az úgynevezett szépírók zöme Magyarország helyét más kultúrkörben képzeli el, mint a kiebrudaltak. Más szellemi áramlatok alárendeltjeként, múltunkat és jelenünket másképp értelmezve.
Kányádi Sándortól, akinek tudtával és beleegyezésével kerültek fel ide (általam) a versei, senki se kért bocsánatot. Most már nem is tud. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|