| | 
NAPLÓK: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐSLegutóbbi olvasó: 2025-10-31 07:35 Összes olvasás: 25593 | 133. | [tulajdonos]: NEKEM EZ MÁR NEM KELL | 2020-10-08 22:11 |  | Reagáltam Gyurcsi naplójában arra a megszólítására, hogy "barátom Tóni". Mondtam, hogy a helyén kezelem és méltányolom. Nekem valójában nem kell nála, vagy bárhol megjelennem, ez csak egy gesztus. Nekem már természetes, hogy oda is írok - és mindenkihez, akivel valaha ellenséges viszonyban voltam. (A regény alapanyaga összeállt. Nincs anyaggyűjtés már - semmilyen viszály nem kell. Eddig sem kellett, de jöttek - utólagos értelmüket abban látom, hogy megírom A szerkesztőségi főemlős etológiája című "szidalom-regényt", amely a koronavírus hatására kibékülésekkel ér véget.)
 A Gyurcsihoz írott könnyed és jóindulatú levél volt. Rövidebb, mint ez. Rögtönzés, ami most már nem ugyanúgy jut az eszembe. Gyurcsi írta, hogy nem tud, nem tudott tisztelni - én pedig azzal csatlakoztam: ezt soha nem is szerettem volna.
 Nekem az nem kell, hogy rám fölnézzenek (mint egy hanyatló vidéki színházban a komédiások) hanem az, hogy - én - nézhessek föl őrá.
 Én a kollégáknál ezeket az érzéseket keresem. Ha ő például megírná a hajós történeteit, jól, ahogy belekezdett, ez talán megvalósulna.
 Mindig a mű - sosem az ember (a gyarló, hiszen mindannyian azok vagyunk, de nem ebből kell itt kiindulni, nem ez alapján kelljen felnézni valakire, vagy haragudni rá. Egy irodalmi lapnál, egy színtársulatban a művészi teljesítmény a döntő. Hiába vagy "lojális" a barátodhoz, ha a haragosod tudná jobban eljátszani Merkuctiót. Akkor nem a barátoddal, hanem vele kell szerepelned. S ha jó a szerepben, át kell tudni értékelni viszonyotokat.
 Írtam még arról, hogy a tulajdonrész elajándékozását ne "szavazatvásárlásnak" lássa, hiszen egyrészt akkor még fel sem merült hogy a Dokk főszerkesztő jelöltjeként lehet majd rám is szavazni. Másrészt nemes célt szolgált - elindított egy olyan megbékélési folyamatot, ami példa nélkül áll a Dokk-on. (Emlékeztettem rá, hogy egy vacsora adás  is lekenyerezés.)
 Most írni kell.
 "A szerkesztőségi főemlős..." anyaggyűjtése befejeződött.
 Szépirodalomra vágyom a naplók és a kommentek helyett...
 A mulasztásaimat szeretném bepótolni.
 Most, hogy a kibéküléseim beérnek, a mi kettőnk kibékülése is - ha kell, akkor részemről egyoldalúan - több az energiám.
 Emlékeztettem Gyurcsit: Karaffa Gyulával szemben elveszített egy velem kapcsolatos fogadást. Nála megvan, miért.
 (Az embernek dolga legyen, ne gondja.)
 |  |  | 
 Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
 Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
 
 
 | 
 |