DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2844 szerző 38798 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK


 
Új maradandokkok

Geréb János: Gyerekvers
Veres Mária: Köz.hely
Ocsovai Ferenc: Szombati bukolika
Filip Tamás: Régi szentély
Pataki Lili: Egyenes, gerinces és szabad
Csurgay Kristóf: Lélekborogatás
Tóth Gabriella: Lehet
Serfőző Attila: A zarándok
Serfőző Attila: Ego sum vita
Karaffa Gyula: Megjöttek...
FRISS FÓRUMOK

Kiss-Teleki Rita 4 órája
Farkas György 18 órája
Szakállas Zsolt 18 órája
Vasi Ferenc Zoltán 19 órája
Bátai Tibor 21 órája
Cservinka Dávid 2 napja
Karaffa Gyula 4 napja
Ocsovai Ferenc 7 napja
Zsolt Szakállas 9 napja
DOKK_FAQ 10 napja
Filip Tamás 11 napja
Serfőző Attila 11 napja
Tóth János Janus 12 napja
Francesco de Orellana 12 napja
Gyurcsi - Zalán György 18 napja
Vadas Tibor 19 napja
Tóth Gabriella 20 napja
Filotás Karina 21 napja
Veres Mária 22 napja
Bájer Máté 22 napja
FRISS NAPLÓK

 Minimal Planet 2 órája
A vádlottak padján 5 órája
Bátai Tibor 1 napja
Baltazar 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 2 napja
az univerzum szélén 2 napja
Hetedíziglen 2 napja
Janus naplója 2 napja
fiaiéi 3 napja
nélküled 4 napja
négysorosok 4 napja
Lola naplója 4 napja
DOKK estek 5 napja
Gyurcsi 6 napja
mix 6 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Kuckó
Legutóbbi olvasó: 2024-06-25 14:53 Összes olvasás: 103758

Korábbi hozzászólások:  
731. [tulajdonos]: elgyengültem, gyönyörű2013-07-09 19:10

Elizabeth Bishop: A gyom

Azt álmodtam, holtan feküdtem,
s töprengtem, egy sírban, vagy ágyon
(vagy egy hideg, szűk kamrában talán).
A hűlt szívbe végső gondolata
beléfagyott, s ott állt, megnőve, tisztán,
oly tétlen voltam ott lenn és merev.
És így maradtunk együtt változatlan,
egy év, egy perc, egy óra hosszat.
De hirtelen valami moccant,
s ettől úgy összerettent minden érzék
ott lenn, mint fönn egy robbanástól. Aztán
lassú, konok kúszássá csillapult
a szívtájékon, ébresztgetni kezdett
elszánt, vad álmaimból.
Odanéztem. Ifjú, vékonyka gyom
préselte át magát a szíven,
s most ott bólingatott a mellemen.
(És mindez vaksötétben.)
Nőtt egy fél centit, mint fűszál,
majd oldalán levél lövellt ki,
csavart, lengő zászló, és azután
már kettő ingott, mint a szemafor.
A szár kitelt. Ideges gyökerek
futottak kétfelé. Kecses feje
el-elfordult, rejtély, mitől,
hiszen nem volt ott lenn se nap, se hold,
ifjú figyelmét hogy magára vonja.
A gyökérjárta szív változni kezdett
(bár verni nem). Kettéhasadt,
és vízsugár tört föl belőle.
Kétoldalt két fényes folyó,
egy jobbfelől, egy balfelől,
félig-áttetszően rohant le
(a bordákon vízesés lett belőlük),
és azt hiszem, akár a kés hatoltak
a sötét rögök közé odalenn.
A növényt csaknem elvitte az ár.
A két levél kalimpált,
s vízgyöngytől súlyosan bukkant elő.
Néhány cseppjük arcomra fröccsent,
és a szemembe, s ekkor láttam
(vagy a sötétben látni véltem):
minden csöppben valami fénylik,
egy apró jelenet világít,
s maga a gyom-terelte ár
rohanó képekből áll.
(Mintha csak egy folyó vinné magával
mindazt, mi egykor benne tükröződött,
vizébe zárva, nemcsak elfutó
felszínre hullana futólagos kép.)
A kettészelt szívben ott állt a gyom.
S én megkérdeztem: “Mit akarsz itt?"
Fölemelte a fejét - csupa víz volt
(a gondolataimtól?) s így szólt: “Azért növök csak,
hogy ismét megosszam a szíved."

Fordította Rakovszky Zsuzsa




730. [tulajdonos]: :-)))2013-07-08 21:58
PARASZTORVOS VERSE AZ 50-ES ÉVEKBŐL:
A népi gyógyászoknak kívülről meg kell tanulni .-)


Világéletemben segíteni volt vágyam,
Beteget nem látni sem ülve, sem ágyban,
Nem jó a szegénység s mégis annyi kába,
Kevés garasát is vivé patikába.
Bojtorján, útifű, cirok, csalán, forgó.
Olyikra ha nem is, más betegségre jó.
Mennyi nyavalyája akad az embernek,
Gyógyszert az orvosok arra ritkán lelnek.
Elviszik párnádat, földed, marhád, házad,
S ha szemére veted, bizony még ő lázad.
Azt mondja: nem isten, mit sem tud már tenni,
Ezt persze csak akkor, ha nincsen már mit venni.
Bármily koldus legyél, kiszívja a véred,
Nyögsz még egy darabig, hullaház a véged.
Bocskoros gulyások, juhászok, vén nénik,
Ezer baj gyógyszerét tarisznyával mérik.
1. Epéd hogyha beteg, egyél bőven retket,
Sót ám ne tégy rája, attól kínok lesznek.
Szálkán kórház is van, kérj ott epekövet,
Reszelj retket és azt e reszelékbe lökjed.
Meglátod, azt reggel, sohasem találod,
Föloldó hatását szájtátva csodálod.
2. Ugyan e baj ellen ott van a bojtorján,
Theaként iszogasd, pisiled momentán.
3. Vészes vérszegénység, idegbaj forrása,
Tízezer közül sincs kettő gyógyulása.
Rendelnek sok arzént, ferrumot és másat,
Csak csalángyökér az, amit ki nem ásnak.
Theaként használják, piros borban főzve,
Négy ujjod közt mit fogsz egy literre töve.
Ha ágyban feküdtél, bizton felkelsz tőle,
Öt-hat hétig használd, megmondom előre.
4. Ó, hányan szenvednek savtúltengésben,
Küszködnek, vinnyognak, mint kutya a présben.
Gumicsövet nyelnek, kapnak pezsgőt bőven,
A krumpli gyógyítja, sülve a sütőben.
Használd szivacs gyanánt, beled tiszta tőle,
"Krumplipüre" nem jó, vízben van az főzve.
Amit magyarázok, jól eszedbe vegyed,
Mert a savtól sebes a gyomrod és a beled.
Gyomrodat felmarja, fekély lesz a neve,
Nem emészthet attól senkinek a bele.
Beleknek bolyhait vakolattal vonja,
Ehetsz bár táplálót, ki lesz veled tolva.
Annyira elgyengülsz, lesüllyed a gyomrod,
Napról napra gyengülsz, koporsó a gondod.
5. Ha sebek martak fel, fekélyes lett gyomrod,
Sültkrumplin olajjal lehet csak gyógyulnod.
Hentes kézre kerülsz, ha elhanyagolod,
Öt-hat sült krumpliból, ha a bélt kinyomod.
Ennyit fogyasztván, a többit olajozd.
Sebed a sült krumpli mentesíti savtól,
Szigetelő fedőt kap az az olajtól.
Bajod így ápolva, meggyógyul majd sebed,
Ez sivár életben még örömed lehet.
6. Biz az élet sokszor úgy jár, mint a kártya,
Megesik, hogy meghűl olykor a mellhártya.
Kaphatod szárazon, esetleg vizesen,
Szaladsz az orvoshoz, csapolni vitessen.
Cirokseprő magját kifőzni teának,
Egészséget szerez hamar az magának.
Tetős evőkanál kerül egy literre,
Kaphatsz cirokmagot pénzért vagy hitelre.
Ne öntsd ki az ágyát, csináld nyakra-főre,
Egy főzéssel a mag nincsen még kifőzve.
Vért is kapsz biz ettől, meg is hízol tőle,
Öt-hat hét alatt már piros arcod bőre.
Idd reggel mint teát, egész nap mint vizet,
Ha ezt mind betartod, élted soká viszed.
7. Betyár ez az élet, sokszor idegre megy,
Ó, mennyi embernek épp a gyomrára megy.
Egyszerű tünete : rebeg gyomra szája,
Hinnéd, hogy egy lepke húzódott alája.
Mindenre dühödt vagy, szemed mint a vadnak,
Szikráznak, ha nézel, gubóid dagadnak.
Félni lehet tőled, bármi szelíd voltál,
Azt is marod most már, kinek udvaroltál.
Pokol ez az élet, családodé sem más,
Testvér, az élet cseppet sem pompás.
Szaladsz tudósokhoz, vizsgálgatnak egyre,
Próbareggeliznek, kérdnek tőről hegyre.
Egy sem leli bajod, dúlnak a tünetek,
Fizethetsz százasból akár egy türetet.
Bajod egyre mélyül, Kalló felé sietsz,
Már előbb megírtam, gyomoridegbaj ez.
Főzess csak puliszkát, szárazon, tengeriből,
Vondd ki gyakran magad szokott környezetedből.
Környezetváltozás csillapítja dühöd,
A puliszka gyógyít, ha este-reggel gyűröd.
Sok az arzén benne, szaporítja véred,
Hízni fogsz hetenként, jó ha magad méred.
8. Életed ha megnyúlt tisztes öreg korban,
Bár fiatalon is bekerülsz a sorba.
Gyakran szédül fejed, bizonytalan lépted,
Panaszolja ajkad : "oly gyakran szédülök,
Ingadozó léptem, jó, ha székre ülök."
Sűrű lett a véred, gyönge a folyása,
Egyensúly idegnek nincsen locsolása.
Kenetlen szekérnek nyikorog kerekje,
Száraz az agyad is, így jutsz szédületre,
Öreg ereidben vérkavicsok lesznek,
Itt az orvossága, attól széjjel esnek.
Egyél körtét, aszaltat vagy nyerset,
Biztos egyensúlyod hamar visszanyerted,
Hegyek szelíd alján termett elég "dicske"
Aszalva megkapod, forrázd kicsi vízben.
Vagy vagdald apróra, ha nem lenne fogad,
Ne búsulj öregem, csak szómat megfogadd.
Nem számít, hogy ősz vagy, csak fekszel az ágyon
Vidám ifjon mégy még ezen a nyáron.
Szerencsés lennél ám, ha téli körtéd lenne,
Mert így betegséged a pokolba menne.
Bár mindent ő szedne nem néznek az égre,
Receptet ír a doktor, tégelyből vagy hármat,
Találgatva szépen, hátha ez használhat.
Ha ez nem használna, van még recept bőven,
Ha meghalt, van paraszt, szed az a jövőben.
9. Nincs szív a mellkasban, más van a böndőben,
Levél végeztével ötlött az eszembe,
Hány szegény embernek fájdalmas élete,
Sosem volt zarándok, nem vágyott Rómába,
Eltorzul a képe, szenved reumában.
Küldik az orvosok Pöstyén, Szoboszlóra,
Bár tarisznyájában nincsen aranyóra.
Aki okos fickó, agyalágya benő,
Tudja, hogy gyógyszer bármifajta fenyő...
Kínok ellen adok jó tanácsot,
Faragj a fenyőből sok apró forgácsot.
Most járt erre Jézus fenyőfa ünnepén,
Találsz fenyőt bőven udvarok szemetjén.
Főzd azt levelestől, szikánccsal keverve,
Fürödj a levében, bajod le van verve.
Főzetét ki ne öntsd, adj hozzá forgácsot,
Új főzetet bővítsd, eljárod a Dájcsot.
Ám tíz percen túl már vízzel mosd arcod,
Oly erős, e főzet szüli ájulásod.
Ha fán mankón jártál, eldobod azt tőle,
Ne félj, nincs reumád, szabadultál tőle,
10. Új szer jut eszembe, gyulladás a neve.
Nyelés kínos tőle, mandulád van tele,
Fulladás környékez, hangod csak suttogás,
Forró bugát forrázz, csitul a gyulladás.
Nyomd ki azt egy fedőn, szabj szennyes kendőre,
Forrón váltogatva torkodra jön tőle.
Ha kezdetén teszed, egy nap szabadultál,
Ha dagadtan teszed, ne félj, meg nem fojt ám.
Egy kettő kifakad, áldod istenedet,
Hogy hyperol helyett bugát juttat neked.
Kitűnő hatású idült állapotban,
Forró céklalével mint állód gurgulgatva.
11. Szörnyű betegség még s örök az Isiász.
Ellene, testvér, tudod mit csinálsz ?
Savanyú káposztát melegíts magadra,
Huszonnégy órán át feküdj jól dunsztolva.
Elhagyod az ágyat, nem szenvedsz a sírig,
Áldod Istent, s kapod ami éppen illik.

729. [tulajdonos]: Master of Puppets2013-07-06 23:18
Hallgatom a zenét (Metallica Bábok mestere) a "hamuból kipattanó szikrát" a kis gondolatot elteszem a mai éjszakán és nem sietek.A legszebb percek az írás előtt képlékenyek, bolondok, aranyosak és most nagyon beszélnének. kipletykálnának..
ma felületesen olvasok, de még ezt sem bánom és mint egy ócska krimiben a gyilkos, a tett színhelyére lopózom, oda ahol megfogant bennem. csönd van. a napnak ezt az óráját szeretem a legjobban, ezt a 11 és éjfél közöttit. őszinte ez az óra mesélős mint én. szeplős lesz, vagy gyöngyházfényű? szeretném az utóbbit. a Holdat ma Éduának hívják:-)


... "várlak éjjel a napóra alatt".. most én is így érzek. mosolygok.


728. [tulajdonos]: születésnapi levelek2013-07-06 21:37
Holdséta

(Moonwalk)





Egy ragyogó hold-csonk.

A domb elveszti színét

A sarki fény alatt.

Akár egy kifordított napkorong. Minden

Negatívban. Álarcod, akár

Öntött, fekete vas, egy fél kagylóhéj –

Meghámozta a holdat. Riasztó

És dühítő hold-ördög – valahol itt.

A régi tengerész halála életében, abban volt egy

Női szereplő, akit megrettentett a

Tenger lázas hullámzása, és csak dobálta

A fekete-fehér dobókockákat.

A szaracén, kegyetlennek ható tenger.

És szavaid, akár rovar- és pókízek,

Melyeket baglyok szaggattak szét. Virágzó,

Kék-fekete, szilánkos. Denevérkoponyák. Egy nap,

Gondoltam, megértem majd ezt az egyiptomi sírhelyet,

E hold-gombához való nyelveken szólást.

Sose ébressz fel egy alvajárót. Hadd hibáztassák

Mindenért az olajfákat.

Árnyaik fekete vére talán úgy

Tör elő, mint Ábel kiáltása.

Ki van itt? Ez itt a kérdés: Ki van itt?

Az orvos, aki humorizál és végignézi,

Amint a beteg meghal kezei között.

Valami más osztozik a nap bőrén.

A birtoklás álcája, a száj díszletei,

Egy álomban ijesztőnek hatnának. Ébren mindez csupán

Türelem kérdése. Akár egy fantom

Méhnyaktumor. A rádium telihold

Levetkőzött az operációhoz –

Levetett magáról mindent,

Kivéve magát a holdat. De mit is jelent holdnak lenni?

Durva, megmunkálatlan érc,

Mely még nem formálódott

Át míves tehetségedbe. Vagy ott függ

A röntgenkészülék felett egy majom

Sziluettje, melyet egy szűzlány vezet,

És mindketten kiszolgáltatottak a lány poklában. A hold

Komolyan veszi a dolgokat –

Egyre csak szemléli a konyhai eszközöket.



Én voltam a szúnyog a saját

Értetlenségem

Elefántjának fülében. A kátyú

Kurátora. Körülöttünk

A hold-barna dombok, a csillagok

Valószerű mélyaltatásban nyugodtak,

Mind mitologikusak, mind elérhetetlenek.

Halászhajók – a Cassiopeián.

Minden apró kavics egy-egy hold-jelet hordozó

Rosetti-kő. Nem csatlakozhattam többé hozzád,

Csak az áldozati kőnél,

Melyet annyira kerestél. El sem tudtam

Képzelni magamnak a papot. Úgy sétáltam ott

Melletted, mintha először látnálak –

Egy furcsa kutya hold-árnyéka.

Egy kutya néma árnyéka,

Amely megbarátkozott veled. Szemeid

Elemükben voltak, ám nem értették a dolgot,

Mindez megrémítette őket. Akár a felszínre

Törő Kraken, körülölelted a holdat

És a csillagos tengert, szemétre dobtad

A mennyeket, majd a hold-fehér, hold-kráteres

Tengeri várost, és kampóval metszetted

Ketté a partszegélyt. Gigászi madár

Hullott alá Földközi-tenger mellett.

Smaragd tenger, ragyogóan friss festmény,

Csak neked, a Sirokkó árnyékban,

Elvitted mindet, mint bőrt és törmeléket egy amforában,

Hogy újraegyesíts mindent

Egy oly nagy gonddal megírt versben

És úgy viselhesd majd, mint egy farsangi maszkot,

Ha úgy néz szemedbe a démon, mint egy

Üres konnektornyílásba – a démon, aki még

Mindig rajtam néz keresztül.

Kántás Balázs ford.




727. [tulajdonos]: az emlékezés a második jelenem2013-07-06 12:06
amikor a Vándort neked adtam. 2009 volt? nem javítottam rajta,
ez még másik "ujjlenyomat" másik korból. Ma talán elmosnám a szereplőket és nagyobb teret hagynék a fáknak az útnak egy záróvonalnak igen 3-4 tárgynak színnek érzésnek. Mi itt csak mellékszereplők lennénk már. elhagynánk minden jegenye mögött egy -egy embert és úgy mennénk tovább . te barna köpenyben, én farmerban és egy pólóban. egyre könnyebben. vándorok.


ezzel magamnak tartozom, ezzel az úttal. de nem lesz memento. és az útnak nem lesz vége

Olvasói hozzászólások nélkül
726. krisztina: Vándorom utad szép2013-07-06 11:22
Mosolyog arcod, ahogy a 86-os úton révülten keringsz a kamionok között. Kispestre akarok menni, hajtogatod. Szép ez az arc, látod, megyek! Szállok, és megint ott leszek hol éltem, tudod mi az élni?
Rebeka, én ott éltem, ott szerettem, kataton hangon kántálod. A záróvonal, a kamion a ködök között. Menj vissza Rebe, menj Csurim, papa most megy imádott Pestjére, mert érzem, mennem kell. Egyedül vagyok, egyedül nagyapámmal. Félek. Papa, gyere már le az útról! Gyere le, mert elüt valami, az istened, hogy hagyja ezt! Csuri, én most megyek. Az ott a Pók-áruház, az a másik meg az uszoda, látod? Nagyanyád illata, mint a tiéd, vanília, és az ég is vanília. Menj írni Rebeka, menj élni! Papa, gyere le, mit csináljak, erős vagy, én gyenge, mert a düh táncol benned, barna köpeny és a nyakadba akasztott fazék. Kisfazék kellett a nyakadba, mert agyad már nem él, csak vegetál. Fura szó:
agyérelmeszesedés. Papa, miért lettél te, az úszóbajnok, a gyönyörű testű, jó humorú férfi ilyenné? A cavintont nem adtam be neked, már dupla kell, és kiszöktél a házból. Az egyik lábadon cipzáras mamusz, kidobom, érted, mert utálom, meg azt a fazekat is, meg a ráncokat is. A másik lábadon ócska a barna cipő, de mindig öltözöl, meg rakodsz, és az én rúzsommal festettél, műszaki rajzokat: figyeltelek, és hagytam csináld, te bolond vénember, gyere már le az útról, nem bírok veled! Ketten bóklászunk mit két vándor ki részeg kábulatából még nem ébredt fel. Félrehúzlak, és nincs segítség, meg ilyenkor sehol senki, Mama is elment kis felemás cipős nagyapám. Ne feküdj le az útra, ne csináld, köd van megfázol. Elüt valami! Ráncigállak, de te furán nevetsz, nézem, hogy gurítsalak be az árokba. Az őrültek ereje, mély az árok, út közepén monologizálsz, és meséled, hogy látod Rebekám nyár van, látod a gyönyörű zöld fákat, átúszom a Dunát.
Gyere, bőgök, gyere, kelj már fel, rángatom jobb kezed, karod, még meg is ütlek, hogy éledj. Nem bírom, nagyapa! Érted, nem írok többet, ezt hallod, már nem írok többet, talán eszmél erre! Lefekszem melléd, már bőgök, de te nevetsz, haldokolsz, aztán mint madár úgyis elrepülsz. Fogod a kezem, Csuri? Jól érzem magam, látom az életem, most boldog vagyok, táncolok nagyanyáddal a bálban Rebeka, és sok-sok fényt látok, sok apró pontot, élek és látod, élek.
Akkor is nevess, látom nagyanyád... Kamion, jön a kamion hallod? Nem halsz meg, még nem, érted?
Eléugrok a kamionnak, hallom nagypapám nevetését, egy őrült nevetése ez.
A kamion, nem engedem! A lámpákat látom, dudálást hallom: nem mozdulok. Aztán összecsuklom. Valaki felemelt, jó nincs baja, bevisszük megfigyelésre, magához tért. És meglátom. Meglátom a záróvonal ködjén: mosolyog, körülöttünk emberek. Kisfazék gurul le az árokba, a mamusz nincs a lábán. A torz mosoly ott van arcán.
Nincs ránc, elméd tiszta. Élek. A kisfazék, a mamusz. Aztán a köd.
...
Megmentettem életed, még öt percet adtam neked az életből, mit gondolsz mire kellett ez a pár perc? Két évig érzéketlen voltam, száraz volt a szemem a temetéseden. Tegnap a záróvonalat láttam, ahogy a 86-oson mentem. Meg kellett állnom. Hagytam, hogy végre tiszta legyek, hagytam, mert katarzis volt ez. Hagytam, hogy Rebeka legyek. Megint kislány, ki ártatlan, de a kocsin zokog. És már tudom, hogy akkor, amikor a kamion elé ugrottam a szép kántálásod hallgatva, magam ütöttem el önmagam. Akkor tiszta voltam még. Nem játszottam az életet, egyszerűen Csuri voltam. Álltam az út porában - fura vándor -, és zokogtam. Láttam mosolyod a záróvonal fura ködén át, éreztem mindent. Simogattál, és azt mondtad, újra kislány vagy, és tűrd be a nadrágodba a pulcsid, mert megfázol, Csuri! Vándorok vagyunk, kik keressük önmagunk, mindegy hol, vándorok, kiknek kapaszkodónak kell a kisfazék, és kell a mamusz.
Kell az mindenkinek.
Megértettem, az volt neked a biztonság, ahová menekülhettél, mint gyermeknek a macija.
És már tudom folytatni utam, mert egy ember rádöbbentett arra ki vagyok, Papa! Gúnyosan, szidva, szeretettel ráébresztett, ki vagyok én. Te tudtad ezt. Látod papa milyen fura az élet? Belőlem újra Rebeka lett. Őszinte nő lett. Nem kell játszani szerepjátékot Rebém, néha nem kell.
Vándoroknak nem kell.


2009.

Olvasói hozzászólások nélkül
725. Krisztina: Durell2013-07-05 16:58
Justine- Krisztina voltam, és csak festettem, de imádom ha megzavarhatok valakit.
Ne kérj elnézést jártam már így a legelső bejegyzésemnél, és még sokszor szeretnék így járni!

Olvasói hozzászólások nélkül
724. dezsomarton: értve2013-07-05 16:26
akkor biztos az alexandriai 4es meg őzek meg pulóver miatt zavarodtam meg! elnézést.
üdv
dm

Olvasói hozzászólások nélkül
723. krisztina: :-))))2013-07-05 16:25
:-)) Innen ismerlek a Dokkról Marci, innen is csak úgy, hogy olvaslak. Tetszenek a verseid, és a csended.
Régi ez az írás most adtam neki címet mert eddig nem volt, de közben mosolyogtam ( adokk előtt Héttorony, Dunapart Café és még millió kisportál)

De. Mindig ismertél:))

Olvasói hozzászólások nélkül
722. dezsomarton: marci1983[tulajdonos]: nyugtass álmom2013-07-05 16:08
Kedves Kuckó!
megrendített a "nyugtass álmom" c. bejegyzés és emiatt (is) meg szeretném kérdezni: ismersz valahonnan?
üdv.
dm


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-06-25 16:52   Napló: nélküled
2024-06-25 14:44   Napló: Minimal Planet
2024-06-25 14:05   Napló: Minimal Planet
2024-06-25 12:57   új fórumbejegyzés: Kiss-Teleki Rita
2024-06-25 11:31       ÚJ bírálandokk-VERS: Ocsovai Ferenc Börtönima
2024-06-25 11:19   Napló: A vádlottak padján
2024-06-24 23:17   Új fórumbejegyzés: Kiss-Teleki Rita
2024-06-24 22:59   Új fórumbejegyzés: Farkas György
2024-06-24 22:45   Új fórumbejegyzés: Szakállas Zsolt
2024-06-24 21:54   új fórumbejegyzés: Vasi Ferenc Zoltán