Mc Reggeli


Monoton, lelketlen ébredés,
ez jár csak nekem, és egy kevés
kávé, melyet ingyen megkapok.
Mintha kemény habja lenne, hát beleharapok
újra ebbe a százszor végigjárt aszfaltba.

Mert a lábam már belemarta
a rutint, amivel ismét egy hajnalon
undort, félelmet leplező arcomon
egy újabb, vastagabb réteget növesztek.
A kavicsok, kis elő Rorsach-tesztet

formálnak mindenütt. Igyekszek
sorra válaszolni mindre. Az elsőre, a gonosz farkasra,
mit sem törődve valaki kirakta
a péntek esti buli maradékát.
És ezzel nem vész el a lényege,

pont értelmet nyer a napfelkelte,
mert fénye megcsillantja a kis halmot,
és felismerem benne a gonosz majmot,
amitől egy kicsit mindig is féltem.
Elég volt. Reggeli előtt ez túl erős,

kezdődik a műszak, és újra velős
mondatokkal kell kifejeznem magamat.
Dúdolom hát az imát, mely segít az akarat
ellenére is szétbaszni az ember álmait:
Para-pa-papaaaa I’m Loving it!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-08-19 20:27:22
Utolsó módosítás ideje: 2015-08-19 20:27:22