A lámpaoszlop sárga csóvája
betakarózott a csenddel.
Árván maradt, kótyagos fénycseppek
riadtan szikráznak a járdán.
Sóhajt a köd.
Tompán hallom még a léptek kopogását,
de elnyomja az, ami bentről zakatol.
Kortyolnám a csöndet, de szorítja a torkom,
a szememet pedig csípi a köd.
