Hisztérikus hold

Nem hozott nyugtot az este,
és nem hoz a reggel fényt.
Sötét sebet hagy a szíven
a nálam erősebb isten.

Te nem vigyázol rám. Nem védsz,
nem óvsz, és nem vagy oltalom. Ha válladra rakom
az életem, kilépsz alóla.
A sötétség hajója
még sűrűbb feketeségbe tart.
Tudom a választ, amit keresek.
Ólmos, nehéz szurokeső esett.
Hisztérikus hold menekül fehéren
a szétszaggatott felhőrongyos égen.
Egy villám, s minden kénes lángba lobban.
Vacogca állok, törve, darabokban.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Holmi, 2002/11