Röntgenkép
ha lehunynád is, a szemed előtt égne:
a dühödt rézkarcok egyformán harapnak a tájba;
idegesen pöckölöd arrébb a csikket;
a horizont belefut a pillákba.
vacakolsz.
tudtad, hogy el fog jönni,
már amikor belekezdtél:
hogy itt fogsz állni
és a horizont, a letörölt nyál, a cipőorr
mind-mind csupa elmaszatolt festék;
és sírni fogsz,
nem mert megbántad,
csak hogy hamarabb legyen vége,
mert otthagyni - mint kivert kölyökkutyát - mégsem tudod,
...és mert szeretsz
felizzó röntgenkép lenni naplementékben...
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
