NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2026-01-14 04:16 Összes olvasás: 212560| 1393. | [tulajdonos]: stone | 2020-09-29 21:44 | | Azt a napot várom, verebekkel, vagy anélkül, mikor este majd rájövök, h egész nap nem jutott az eszembe. Addig meg legalább arról leszokni, h tovább beszéljek vkihez, aki nincs, nem is volt, mert az az ember, még ha olvasott volna is, amit nem tett, akkor se értett volna, akkor is vmi olyannak olvasott volna, aki nem vagyok. Mindegy. Végül mégis fáj, de egy db könnyem sincs, ez nem olyan, egy kőféleség a mellkasomban, időnként vmi késféle fordul egyet benne. De nem sírós, elviselni kell, mint betegségben a rohamokat. | |
| 1392. | [tulajdonos]: sleepless | 2020-09-29 01:23 | Ahogy várható volt, ma éjjel nem tudok aludni. Így sajnos még 1 a lehetséges miértről.
Praktikus elme, így én lehettem, vonzalom hiánya ide, vagy oda, a szexhez vezető legrövidebb út. Ingyenkurva, akin gyakorolni lehet, mert annyira szét van alázva, h még örülne is. A szomorú az, h tényleg örültem volna. És az is tény, h hozzájárultam a saját megalázásomhoz. | |
| 1391. | [tulajdonos]: reading | 2020-09-28 20:20 | Anikót olvastam, s nem állom meg annak nyomán, amit írt a majdani emlékezésről:
Tartozom magamnak annyival, hogy elfelejtselek.
(Bocs, Anikó.) | |
| 1390. | [tulajdonos]: across | 2020-09-28 20:09 | Az ázott vessző szaga,
(a holtaknál újra ősz van),
a csipkebogyó két ujjam között,,
nagyanyámnál a konyhaasztal,
Tiszán a jég -nem reped meg-
kutyánkon a lázas tekintet,
görbe beton a talpam alatt,
hűtlen barát ölelése,
szeretet,
hibásan, elárulva, torzan,
mind-mind valóság,
csak te nem vagy az.
***
Mintha rálátnék végre kívülről.
*** | |
| 1389. | [tulajdonos]: L | 2020-09-28 16:46 | A mai nap során volt János és Lucia, János égő fekete szemekkel fülig pirulva nézte Luciát, odaült hozzá stb De nem is ez volt talán a legépületesebb, hanem az, mikor még a léleképítés közepe felé megfordultam, s elkapta a tekintetét róla, akit titokban, a hátam mögött nézett addig.
Hogy minek néz engem, miféle nőnek/embernek/tárgynak, azt nem tudom, de vmi megalázó elképzelése van rólam. Hogy ő milyen ember, arra nem vagyok többé kiváncsi. Mert ma nem is fájt, komolyan. Inkább fásult voltam, hát jól tudtam én, mikor egy hete, kettő rám vetett olyan pillantásokat, h az semmit nem jelent. De ha megjelenik most előttem, az a sok semmit nem jelentő semmi, ami az én szívem összegyalázta, akkor nem haragszom és nem fáj. Inkább, azt hiszem, el vagyok szörnyedve. Nem tudom, hogy volt rá képes, hiszen tudta, h én. De mint egy egy gyerek, nyomogatta rajtam a gombot, h jé, reagál, és megint, és megint. | |
| 1388. | [tulajdonos]: csend | 2020-09-28 11:55 | | Csendes nap van. És vége. | |
| 1387. | [tulajdonos]: hátsó | [tulajdonos]: weekend | 2020-09-26 16:19 | Nem jól fogalmaztam, mikor azt írtam, h Vinczéné "úgy rossz, h abban nincs hátsó szándék", hiszen ő maga a megtestesült hátsó szándék, semmit nem művel anélkül. Viszont nincs belőle haszna, a gonoszon, a rossz terjesztésén túl semmilyen egyéni célt nem valósít meg vele. Mondhatnám, semmi öröme benne, csak beleáll, megteszi, ami tőle telik a rossz szolgálatában.
Egyébként kínálkozik itt mindenféle értelmezés, tele vagyunk biblliai nevekkel (pl Jób, aki kitalálja a szeretkezés kategóriáit, Zsuzsi, akit megles a vén fürdőzés közben), meg nem tudok szabadulni egy asszociációtól a fia akasztását néző Vinczéné kapcsán, Máriától a kereszt tövében (Jánossal, persze, a leghűbb tanítvánnyal).
| |
| 1386. | [tulajdonos]: weekend | 2020-09-26 15:27 | Már megint olyan hétvégém van, h végig dolgoznom kéne ahhoz, h úgy-ahogy utolérjem magam. Ettől most annyira elfogott az undor, h ahelyett, h engedelmes (tehát 'jó') rab módjára rögvest gép elé ültem volna, gyeplőt lovak közé, és végigolvastam az Oszlopos Simeont.
Emlékeim szerint utoljára 17 évesen volt vele dolgom, tehát arra még talán emlékezhetett a tudatalattim, ha én nem is, h a főszereplőt Jánosnak hívják, de arra már nem, h a szerelméről, aki egyébként Mária, az hangzik el egy helyen, h Lucia szerű nő. Ilyenek egyszerűen nem tudom, h hogy a fenében történnek velem.
Maga a mű nagyon durva, jókora ütés a gyomorba, erre emlékeztem egyébként belőle, meg Vinczénére, a középszerű, nem is okos, csak gátlástalan rosszra. Aki úgy rossz, h abban nincs hátsó szándék, nem egyéni haszonért műveli aljasul és szünet nélkül. De semmi nagyság benne, csúf és elviselhetetlenül büdös.
Úgy emlékeztem, h ezt János csak hagyja, "mint aszkéta", aki kilép abból, h örüljön/reméljen/küzdjön a jó oldalán a rosszal szemben. Lássuk Uramisten, mi van, ha besegítünk annak, ami a világot, mindent ami jó és szép, elnyeli. Szóval úgy emlékeztem, h áldozata ő is Vinczénének, de nem, vagy nemcsak, mert tényleg aktívan besegít. A tiszta ész.
Vinczénéről viszont nem emlékeztem, h folyamatos és alattomos munkálkodásán túl, h másoknak minél rosszabb, s lehetőleg önbecsülésüktől fosztottan rosszabb legyen, azt is megtudjuk az első körben, h sikerült jegyet szereznie, h végignézze a saját fia akasztását. H miért akasztották fel a fiút az 1960-ban íródott dráma idején, rablógyilkosságért-e, ahogy a darabban bizonytalanul elhangzik, vagy vmi egész másért, az jó kérdés. Mindenesetre van oka a gonoszságra.
Az, h miért jutott eszembe ez a mű saját tapasztalataim kapcsán, még mindig nem tiszta, de talán alakul. | |
| 1385. | [tulajdonos]: g | 2020-09-25 17:08 | Azt se tudom, meddig vagy még. H meddig foglak látni. Mert elmész, azt hiszem, hamarosan, meg az is lehet, h én leszek beteg/ megyek karanténba. Meg vannak számlálva napjaink.
De azért csak úgy, mint eddig, mint az ország, mintha nem is lenne járvány. A vágy tényleg fáj, sztem a szerelem is, ha rám zuhan, de lehet, h tévedek.
Nem tudom, ki vagy, nem tudom, ki lakik benned, nem tudtam meg, s úgy fogsz egyik napról a másikra eltűnni az életemből, hogy nem is fogom megtudni.
Meg fog viselni, ha nem látlak többet, mert most már sok öröm nincs ebben, de annyi mégis, h vagy. Láthatlak, hallhatlak. Még ha nem is nézlek. (Mikor miért. Nem akarok a terhedre, vagy csak nem vagyok képes felnézni.) Meg, h beszélhetek hozzád itt. Akkor is, ha nem olvasod.
Az ember nemcsak múlt időben boldog. Sokat ugyan nem segít a jelen idő, mert általában pont azért tudatosul, mert véges.Tűnődő szomorúságféle. Ameddig vagy, addig.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1384. | Wesztl Miklós: méltó ság | 2020-09-24 01:10 | Szeretem olvasni a naplódat. Ámde valóban nem lehet megúszni ezt a gyötrődést, mert ez a te jussod most. De nem olyan értelemben, hogy nesze neked ezt érdemled, hanem mert valahogy méltó vagy rá. Szerelembe esni nem személyes hiba, vagy jellemhiba, vagy gyengeség.
Különben a szerelem nem fáj, illetve nem a szerelem fáj, hanem a vágy. A vágy az igen. Az tud. Kettős ajándékot kaptál, ami egyszerre gyötör és egyszerre boldogít. Sajnos a szerelemből és a vágyódásból nem vezet ki a logikus észérvek vagy epizódok csinos sora.
Majd egyszer talán csak úgy magától, talán egy felreppenő verébcsapatot figyelve, a rebbenésük alatt jön el az az érzés, hogy jé megszűnt. Vagy mikor egy ottfeledett szék már nem az Ő hiányát fogja reprezentálni, hanem csak egy hétköznapi szék lesz magában. Persze a távolságtartás segíthetne, ha nem kéne nap mint nap látnod és hallanod. Így nehezebb. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
