Gyógyujjá' megfele... drukkolok, átérzem a szenvedésedet, bár én ettől sokkal gyengébb tünetekkel megúsztam... (már csak az izületeim szakadnak le)
Szóval, kitartást, gyógyulást!
405.
[tulajdonos]:
2022-09-22 07:31
napi 5 kanál étel megy le, több nem, elhánynám magam, a gyomrom, a rekeszizmaim 24 órás görcsben a köhögéstől, a toroknyugtató gyógyszerek fosatnak, ami eleve kellemetlen lenne, nem csak így, hogy a köhögéstől aranyerem is lett. a tüdőgyógyszerek, a második, erősebb antibiotikum-kúra, a gyulladáscsökkentő delíriumot okoz, megy az egész napos remegés, szívvédő gyógyszert is kéne szedni. estére általában csak sírni tudok. *aludni, talán álmodni, na persze.
404.
[tulajdonos]:
2022-09-21 06:27
haladás: már 5 perc alatt sikerül felvenni fél pár cipőt. a hétvége viszont fuldoklással, pánikkal telt. most le kell mennem cigiért. mindenki csodálkozik, amikor ezzel kapcsolatban közlöm, hogy 1: ha most még egy invazív jellegű információval terhelem (no more nicotin) a szervezetemet, az tuti hátráltatná a gyógyulást; 2: nem kötelező ilyenkor (máskor se) leszívni a füstöt. ha véletlenül mégis leszívom, annak súlyos ára van: kb. 2 óra fuldoklás. és most jöhet a jobb tornacsuka.
403.
[tulajdonos]:
2022-09-14 21:23
a covid maradványa egy kis tüdőgyuszi. pesten szar a levegő. 16 évesen Salbutamollal kívántam öngyilkosságot elkövetni. asztma gyógyszer, szétcseszi a szívet. 50 adagig jutottam, 150-es pulzus lett az eredménye, meg a ritmuszavar.
402.
[tulajdonos]:
2022-09-13 17:25
voltunk gombászni. szűk még a szavam, részletek később. látni itt: instagram.com/valahol___valamikor
401.
[tulajdonos]:
2022-09-06 09:45
itt leszek az a herceg (książe), akinek születtem. vagyis, akinek anyám hazudott, mert belém ültette, hogy különleges vagyok, de mégsem táplálta ezt az ötletet, lett, van is belőle ezer baj. nemrég jöttem rá. mindenről, akármiről máskor, a vicc kedvéért pont, mire kitisztult a tüdőm a levegőnek, a mozgásnak köszönhetően, ágyhoz préselt a covid. mindenkit. "apósom" infarktust kapott. aki szólt, Antal, Gyula, Gyurcsi, Sorrento: köszönöm. mindegyik hozzászólás hasznos.
Igazi újraindításom háromszor volt az életemben: az egyiknél magányos lettem, a másiknál épphogy nem, de elveszítettem az addigi barátaimat, a harmadiknál pedig megtanultam magamhoz ölelni a gyerekeimet... Hiányoztam nekik... Mivel nem tudom milyen a te helyzeted-életed, nem is mernék bármit válaszolni a kérdésedre...
Mint a megszólítottak közül az egyetlen kötettelen, ebből a pozícióból kisebb felelősséggel írhatok őszintén.
Én fiatalabb koromban számtalanszor indítottam magam újra.
Ezek többnyire féktelen tivornyázások másnapjaival függtek össze, sima reboot.
De akadt néhány olyan is, ami a format C: -vel volt egyenértékű, ilyenkor jelentős időbe került a rendszer összeszedése is, újratanulni járni, beszélni, kiazisten az ott szemben a tükörben stb.
Na, egy ilyen egyenértékű lehetett egy háromhetes Adriával!
1.) Minden, ami ma történik és történhet veled - tehát MINDEN - húsz év múlva "ezt is túléltem"-mé válik. Ez az, amit megőszült hajjal biztosan állíthatok, s amit felhívásodra most válaszolnom kell. A többi "választható. 2.) Két hagyomány él a magyar irodalomban. Egy Karinthy-féla "lógok a szeren" attitűd. Ez terjedt el. Mert ez volt a testi lustasággal a legkönnyebben összeegyeztethető. Megfejelve a keresztény alibivel: "a test nem fontos". (Nem fontos, de csak addig, amíg a próféta fiatal korában asztalosként fárad, vizet kell hoznia a kútból és minden nap több kilométert kell elmennie ezért-azért. Akkor nem fontos a test, mert ezzel már annyi kalóriát égetett el (2000 éve), mint ma egy sportoló. S az edzettség, a legújabb orvosi vizsgálatok szerint nem is a test gyakorlottságában, erejében fejti ki igazi hatását. Hanem abban, hogy közben az izomzat állandó "mikrosérüléseket" szenved el. Amit aztán a szervezet ősi regeneráló mechanizmusa álmunkban hoz helyre.
Csakhogy JÁRULÉKOSAN az éppen túlburjántzani akaró rákos sejteket és más kóros elváltozásokat is regenerálja egyben.
Ettől lesz fittebb, aki idős koráig sportol - nem magától a test edzésétől csupán.
Tehát az igazi keresztényeknek ma azt kellene mondani - előre a jézusi "napi megfáradás" nyomán! Mert azt, hogy a "test nem fontos", ma a sátán sugallja.
Vagyis a fenti "lógok a szeren" attitűd, a mára felfokozott túlkényelmesedés miatt sajnos korszerűtlenné vált.
Van azonban a másik eshetőség. Ez a "lengek a szeren" attitűd. Csak ez fárasztó volt és "zsenánt". Pedig ez is a Nyugat folyóirattól, Karinthy egyik kortársától, Tersánszky Józsi Jenőtől és egy másik írótól, Nagy Lajostól ered. Mert amikor, még ismeretlenül, egymás mellett ültek a New York kávéház Nyugat törzsasztalánál, a birkózó külsejű Nagy Lajos egyszer csak ezt kérdezte a hosszútávfutó külsejű Tersánykytól: - Maga kedveli a sportot, vagy megveti? - Kedvelem - mondta Tersánszky. Gimnazista koromban mestertornász voltam. Még ma is meg tudom csinálni nyújtón az óriáskört. Mire Nagy Lajos elismerően bólintott. Majd meghívta Tersánszkyt a szemközti moziba, ahol éppen egy ökölvívó világbajnoki meccset vetítettek. Titokban mentek el, s titkos kicsapongóként tértek vissza a film után, s a Nyugat íróinak vitatkozása még ugyanabban a lila ködben gomolygott - írja Tersánszky a Nagy árnyakról bizalmasan című könyvében. ERGO: nem csak Karinthynak meg Petrinek lehet lenni, hanem Nagy Lajosnak (+70) és Tersánszkynak (+80) is. Nem csak lótuszevőnek lenni lehet Észak-Afrikában, lemaradva Odüsszeusz hajójáról, hanem tovább utazni is, lótuszevés nélkül. Más, nagyszerűbb halál felé (az élve rothadás helyett).
Hosszú... (Nem Katinkára gondolok).
Egyszerűbb róla versben beszélni.
http://www.dokk.hu/versek/olvas.php?id=14484
http://www.dokk.hu/versek/olvas.php?id=13226
https://dokk.hu/versek/olvas.php?id=44373
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
