Aranyba mártott ecsetével, áthúzva még egyszer művét,
Retusálni képét visszanyúl a nyár.
Pironkodnak lombok, a nyárban tett buja tetteikért,
S a cinkosan nyújtott búvhelyekért.
Megnyugvóban minden, mi megvolt emlék mára…,
Mi nem, terv és álom marad évre, vagy örökre.
