DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2843 szerző 38788 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK


 
Új maradandokkok

Filip Tamás: Régi szentély
Pataki Lili: Egyenes, gerinces és szabad
Csurgay Kristóf: Lélekborogatás
Tóth Gabriella: Lehet
Serfőző Attila: A zarándok
Serfőző Attila: Ego sum vita
Karaffa Gyula: Megjöttek...
Debreczeny GYörgy: névelírások
Albert Zsolt: Téli könyvek
Tóth János Janus: Születésnapodra
FRISS FÓRUMOK

Filip Tamás 4 órája
Serfőző Attila 4 órája
Vasi Ferenc Zoltán 5 órája
Tóth János Janus 17 órája
Francesco de Orellana 1 napja
Gyurcsi - Zalán György 6 napja
Cservinka Dávid 7 napja
Vadas Tibor 8 napja
Tóth Gabriella 8 napja
Filotás Karina 9 napja
Veres Mária 10 napja
Kiss-Teleki Rita 10 napja
Bájer Máté 10 napja
Gyors & Gyilkos 16 napja
Szilasi Katalin 16 napja
Pataki Lili 16 napja
Karaffa Gyula 17 napja
Farkas György 18 napja
Bátai Tibor 18 napja
Debreczeny GYörgy 21 napja
FRISS NAPLÓK

 Bátai Tibor 3 órája
Hetedíziglen 4 órája
DOKK estek 5 órája
az univerzum szélén 18 órája
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 20 órája
Gyurcsi 1 napja
Hordalék 1 napja
négysorosok 1 napja
fiaiéi 2 napja
Minimal Planet 3 napja
A HÁRMAK 4 napja
ELKÉPZELHETŐ 5 napja
A vádlottak padján 7 napja
Szőnyeg 7 napja
A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 9 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: az univerzum szélén
Legutóbbi olvasó: 2024-06-14 03:39 Összes olvasás: 49572

Korábbi hozzászólások:  
662. [tulajdonos]: 2024-06-13 09:23
Kétszer köszöntünk egymásnak hajnalban a szomszédsráccal, aki Junior Prima-díjas basszusharsona művész és ugyanaz a keresztnevünk. Először csak lehellóztuk egymást a két épület közti átjáróban, ahol köztudottan príma az akusztika és nem is bírta ki, a hanglénye kiszökött egy szubdomináns erdőbe füttyentő dallammal, amit az enyém sem hagyhatott megjegyzés nélkül, kivezette a közössé szelídítendő melódiát egy dúdolateresztő levegővétellel a dominánson keresztül a tonika irányába. Az egységcsendnyi margóban aztán szinte hallottam, hogy ő is mosolyog.

661. [tulajdonos]: 2024-06-12 12:59
mint a kenyér,
amelyik otthon kelt meg és sült,
a bundáskenyér és a
sültzsíros, erős pirospaprikával,
az őzlábgombás melegszendvics,
és a többi kenyerek mind,
amelyek még nem jutottak
az eszembe .

660. [tulajdonos]: 2024-06-11 09:23
Látszik a kamera mozgásán, hogy az amatőr operatőr szíve dobban, mikor a Nyugati-aluljárónál lopja az egyedülálló pillanatot a lányról, aki a korláton henyélő galambokat csodálja. Hogy mit lehet azon annyit nézni? Kérdezd a galambokat, amik az alanti világot személik éppen, hogy azok mit lesnek. Nem az emberi roncsok alantasságát, eszükbe sem juthat ilyen, hisz' hülyék, a morzsákat igyekeznek elszuggerálni a kiguberált zsemlék megszikkadt beléből és esetleg, ha szerencséjük van, a mosdatlan bajszokból szivárgó, morzsahidratáló kannásbor egy-két pillanatra angyalszárnyakat ad nekik, mielőtt részegen egy közlekedési táblának csapódnának a végső zuhanás előtt.


659. [tulajdonos]: 2024-06-11 02:00
KK KKK KKKKK KKKKKKK, stb.

*

állunk az utcán, Pistabácsi a kocsonyafőzést ecseteli, hogy idén még egyszer, magamban kijavítom, hogy idén, a minden bizonnyal keményvonalas tavasz előtt még egyszer, de idén biztos nem utoljára, szóval állunk az utcán, a fényben, eltakarjuk az aknát a Nap elől, a 4 méter mély, düledező falú aknát, amiből az imént kimásztam, állunk az utcán, dohányzom persze, és jön szembe a munka egy ötven körüli vietnámi pasas képében. egy pincsit sétáltat, usánkát visel, általában töri a magyart, eleinte nem is értjük mit akar, idiótának véljük, de kiderül, hogy nem az, olyan változatosan káromkodik magyarul, hogy bármelyik vénrókának mondható művezető megirigyelhetné. elöregedett vízvezetéket cseréltetne, "nincs utalás, kézbe, tisztán" -- mondja, egyetértően bólogatunk, "csak ketten? az jó, az jó" -- mondja, a vállunkat vonogatjuk. a telefonszámot megkapjuk, a vietnámi el, állunk a fényben az utcán, még egyszer rágyújtok, elragadtatott boldogsággal figyeljük az előttünk elhaladó nőket, kivirágzik lassan minden, közepesen kultúrált munkásként nem füttyögetünk, az utcán állunk még egy kicsit a fényben, mielőtt visszamásznék az aknasötétbe ropogós bankókat keresni, természetesen tisztán és kézbe. Pistabácsi vödörrel húzza föl azt, amit fánglival meregetek, konklúzióként magam elé motyogom "hm, lehet belőle várat építeni". mosolyogva fütyörészek, vagy fütyörészve mosolygok. egykutya

*

valamilyen rejtélyes oknál fogva egész héten időeltolódásban vagyok. próbálnak róla meggyőzni, hogy ma csütörtök van, de én tudom, hogy mivel holnap kell piacra mennem, a mai nap mégiscsak péntek. összeesküvés lehet, másra nem tudok gondolni, esetleg valahol, valamikor történt egy pluszminusz nap, talán időutaztam, elraboltak az ufók, esetleg a korábban x idő alatt elfogyasztott y mennyiségű alkohol hirtelen pukk! -- kilőtt a koordináta-rendszerből egyenesen a komplex számok közé, szóval még nem tudom, hogy végül elkészítem-e majd azt a resztelt májat tegnap, minden esetre el kéne mennem a boltba, bár a híradó azt tanácsolja, hogy aki levert, az maradjon inkább otthon -- ha csak ennyin múlna, kihaltak lennének az utcák -- szóval tényleg nem tudom, engem végülis csak az idő döngölt földbe, de talán minden szépen helyreáll, mire holnap ezt megírom.

*
térdig talajvízben,

a tehetetlenség gödrének legalján, bekebelező iszapba ragadva. a gumicsizmát nem hagyhatom ott, drága Dunlop, nincs mit tenni, kirángatom magam; nyüszítő izületek és izmok, verejtékező homlok. végre kinn, ebből az élő, lélegző, fortyogó, jód és elkeseredés szagú gödörből. a többiek nem láthatták, hogy befelé folynak a könnyeim.
az elmúlt egy hónap -- vagy év, vagy 30 év -- érzékletessé vált eredménye a körülöttem élőkből a következő mondatokat hökkenti ki: "hirtelen tökre megöregedtél", "mi van a szemeddel?" -- semmi, mindig ilyen volt. "húzd ki magad, úgy jársz, mint egy vénember", "Álmos, egy újabb ősz sáv indult el a homlokod felé" -- talán túldramatizálom a saját, kezdődő elhasználtságomat. az lehet a baj, hogy ritkán nézek tükörbe; a többiek töltik be ezt a funkciót. barna öves alkoholista vagyok; folyton fáj a hátam; szemüveg nélküli rövidlátó; a kezeim, a kezeimen az ujjak kallódó kövekké koptak.
gyakran kérkedem azzal, hogy milyen jó a memóriám. nem egészen igaz, mert a múltkor pl elfelejtettem azt, hogy munkába kéne menni, viszont triviális dolgokra tökéletesen emlékszem; tegnap 89 centis tisztítócsövet mértem. prímszám. a számok jóbarátok, velem született menekülési útvonalak, egyértelműek, kikezdhetetlenek. hajlamos vagyok azt hinni, hogy a függés az otthontalanság elől való menekvés következménye. hitvallás; a haláltudat, tehát a léttudat pillanatnyi letagadására. ezért járunk kocsmába, ott egyet érthetünk abban, hogy "a szerelem jó, a szerelem fáj", de olyan apróságokon is vitatkozhatunk, hogy melyik a jobb gyújtó: a Cricket, vagy a Bic?
a minap valakivel próbáltunk rákeresni arra, hogy ki az alkoholisták védőszentje. nem találtunk megfelelőt, azt mondom, legyen ez Bukowski, a Nagy Menekülő. legyen az én védőszentem, úgyis minden percemet valamitől részegen, különlegesek között, számokba, néha Brahmsba menekülve és altesti szükségességgel töltöm. meg persze írok, és ebbe más is belehalt már. cseberből-vederbe, gödörből-gödörbe.

*

jelentés,

a körülöttem élök fényében. a közelítö tél mindenkire rányomja a bélyegét és ezért:
Pistabácsi és Jaj múlt héten a sóderbányáknál fölborult a kocsival. ök olyan állapotban voltak, hogy bajuk nem eshetett, viszont az autó kereke kitört. nem tudják megmondani melyikük vezetett. azóta kölcsön gépjármüvekkel és bérsoförökkel utazunk; tegnap találkoztam Jajjal; túl vidám volt és gondtalan, gyanúsan az idegösszeroppanás szélén. vele mindig Queent hallgatunk. Pistabácsiról most annyit, hogy a gányolás mellett ö tanított meg idegböl és gyorsan dolgozni. 20 éve vállalkozó, de komoly anyagi problémát jelent a kocsi 150 ezres javítási költsége. ez bizony az alkohol; tegnap, a heti egyetlen önmagamnak engedélyezett kocsmanapomon röhögtek, amikor a Bognár elött, kezemben egy korsó sörrel, szám szélén cigarettával és fapofával kijelentettem, hogy az alkoholizmus népbetegség, de nem feltétlenül szántam viccnek. mindegy is, Pistabácsi a Felicitára táncolt.
Gergő a családosság újdonsága elöl a kocsmába menekül, kötelezö jelleggel fizetjük egymásnak a köröket. szerintem titkon szerelmes a növérébe. (mondjuk ki nem az? még Orsi szerint is ö csókol a legjobban.) Gergővel Phil Collinst és B B Kinget hallgatunk.
én meg éppen egy rádióból belém tapadt átlagos popdalt dúdolok, aminek a röfrénjében -- a veszprémi, sváb nagyapám mondja mindig így -- ha jól értem, ez áll: baby we no need no reason why. ma hajnalban éreztem meg elöször a télszagot, a kapunál a lakathoz fagyott a kezem és olyan szél csapott arcul, amitöl egy pillanatra elakad a lélegzet és megdermed a szív.

658. [tulajdonos]: 2024-06-07 15:31
van nálunk az épületben a szemetesek mellett egy polc, ahova az olyan holmikat szokás kitenni, amik másnak még hasznára lehetnek. a mai nyeremény:

Ignácz Rózsa: Anyanyelve magyar
Robert Graves: Én, Claudius
Francia költők antológiája, szerk.: Karafiáth Judit, Szabics Imre
V. Szmirnova Rakityina: Avicenna
Zoltai Dénes: Az esztétika rövid története
Karinthy Frigyes: Címszavak a Nagy Enciklopédiához I. kötet

657. [tulajdonos]: 2024-06-06 21:33

656. [tulajdonos]: 2024-06-04 18:32
4 zsömle volt a nőnél és az aprót számlálta, "adjál még Robikám háromszázért párizsit. Annyi a munka az újszülött osztályon, hogy szétreped a fejem." Robinak van szíve, láttam, hogy legalább egy ezres értékben adott.

655. [tulajdonos]: 2024-06-04 17:56
Talán még nem írtam a bácsiról, akivel a vonaton találkoztam nemrég és kiderült róla, hogy retorikát tanít, most sem fogok, Antal, de úgy tűnik, te is érted a retorikát, ugyanis amikor 4 éve írtam ezt a Tonic-os szöveget, akkor képes voltál megjegyezni, hogy milyen jól írok.. A többire fölösleges reagálnom.

654. [tulajdonos]: MűHétfőJún3/22024-06-03 22:46
Tonik

ifik -- köpte ki magából a szót Tonik, ahogy a teniszezőket nézte. már 30 éve dolgozott félállásban labdaszedőként a Rómain, ami afféle kegyeleti cím volt, a munkája abból állt, hogy rendben tartotta a pályák környékét, ősszel lombsepert, télen havat lapátolt, tavasszal-nyáron füvet nyírt és természetesen összeszedegette a túlbuzgó ifik magasröptű labdáit, amik a pályán kívül végezték útjukat. ezen kívül munkaköri leírásába tartozott még a "csikkek tárolására kihelyezett edények" ürítése, ezt gyűlölte a legjobban.

egy boldogabb életben viszont nyomdai szedőként dolgozott, de amikor ezt az ipart is utolérte a digitális átállás, úgy érezte, neki ehhez már nincs elég karaktere, vette a kalapját. akkor még volt feleség, gyerek, kocsi, miegymás, de ahogy az lenni szokott, a biztonság apadása elvitte az asszonyt egy fiatal újságíróval, a gyerek külföldre menekült, a Lada meg egyszerűen szétrohadt a semmittevő álldogálásban. nem volt vele hova menni, Tonik Csillaghegyen lakott, a pályákhoz gyalog járt, egészségügyi megfontolásból, illetve, ahogy később kiderült, az autóvezetés számára nem is lehetett többé biztonságos, ugyanis a válás után nem sokkal kezdődtek a rohamok. kezdetben, a könnyebb esetekben csak annyit érzett, mintha apró áramütés érné valahol az agytörzse közelében, később viszont jött az elkerülhetetlen eszméletvesztés, rángás, stb. az egyik ilyen alkalommal jegyezte meg vihogva valamelyik pinaszájú kis teniszficsúr, látva az arctalan udvaros vergődéseit, hogy úgy habzik a szája, mint a meleg tonic, akkor ragadt rá a név és azóta gyűlöl minden fiatal sportolót, aki megfordul a pályán, függetlenül attól, hogy kifiaborja az illető, az ő szemében tehetségtelen léhűtő mindahány.

ifik -- köpi maga elé a szót Tonik és boldogan figyeli, ha az ütők szögtéves pahhogása nyomán egy labda a pályán kívül landol. a meccs után azonnal a labda után ered, keze mohón kutat az avarkupacban, akár egy éhes sündisznó, s ha megtalálja, hazaviszi a labdát, egy átalakított és kiélezett szedővassal kettévágja és mindig nagyon nekikeseredik, mert nem gurul elő gesztenye a zöld héjak hasadékából.

*

Lajos, a légtechnikás

azzal kezdődött, hogy elhatározta: többet nem főz, szóval enervált halmok kezdtek kialakulni a kivégzett paradicsomosbab konzervekből az udvaron. Lajos nem mondhatta, hogy se kutyája, se macskája, mindkettő volt, ahogy mondta "nincsenek egerek", persze mégis voltak, a vörös cirmos hanyagnak bizonyult az elvárások teljesítésében. Lajos úgy tett, mintha nem tudna a dologról, persze az az igazság, hogy imádott minden állatot, nem azért, mert nem volt családja, hanem csak úgy. példának okáért a télen valahonnan előmászott egy kivénhedt poloska, Gézának keresztelte el, cukrosvízzel körülkente egy megbarnult teásbögre száját, a bögrét az éjjelilámpája alá helyezte és órákon keresztül figyelte, ahogy Géza rendületlenül rója a köröket a fényben, a bögre száján. aztán persze Géza annak rendje és módja szerint eltűnt, talán az önkormányzat által küldött takarító közmunkás brigád megtalálja majd a kiszáradt, apró testet Lajos ágya alatt. utálkozva felsöprik, probléma megoldva.
mióta 5 éve lezuhant az állványról és leszázalékolták, Lajosnak nem hétköznapi ötletei támadtak. pár hónapja két kisfröccs között azt találta mondani, hogy le akar menni valamelyik ország valamelyik határára és beállni a kerítés mellé a tömött sorokba, csak azért, "hogy tudja milyen". többen csóválták a fejüket, ezért a második fröccs után fölállt, hogy hazamegy, és összeesett, mint általában mindig. fölsegítettük, "bárkivel megesik"; furcsa mindennapi ekhó ez Lajos esetében, beitták a kocsmafalak, mint a húszéves nikotint, őrzik.
úgy két héttel ezelőtt vörös szemekkel (ez mondjuk még nem gyanús), remegő fejjel állított be a kocsmába, egyből tudtuk, hogy nincs jól, még ahhoz képest sem. " agyon kellett vernem Cézárt, már nem tudott felállni." azt mondta, nem volt pénze altatásra, adtunk volna kölcsön, de ez "nem jutott eszébe", maradt tehát a kisbalta.
már Cézár nélkül, de továbbra is minden reggel elment a boltba, 2 zsömlét, egy liter tejet, paradicsomosbab konzervet vásárolt meg egy pakli Fecske szivarkát; így tett most csütörtökön is, mikor hirtelen elsötétült felette az ég, a tudatalatti kiüresítette a tudatot, és Lajos egyenes háttal még utoljára körülnézett, mielőtt kilépett volna a kékesfekete BMW elé. olyan görcsösen szorította, hogy a mentőorvos csak a hullaszállítók segítségével tudta kiszedni a kezéből a pórázt.

653. [tulajdonos]: MűHétfőJún3/12024-06-03 22:44
Barna B. Tibor, a Bánatízű lángos a magyarok táplálkozásában c. kötet szerzője, többszörösen kiemelt holtsúly, családanya, életének egy véletlenpillanatában nekigyűrközőtt és kerekperec megmondta, "pénzre gyűjtök". a család profilképei érthetetlenül álltak a krumplistészta fölött a cézári momentum előreláthatóan lesújtó eredményét tálalva. "lyuk-lyuk", gondolta Lantosné is a földszinten, bal mutatóujját a jobb fülébe dugva. madarak már nem voltak, Barnabé túl későn született a csodák megtekintéséhez. az üvöltő csöndben lemondóan fordított. "csöcsös képek", fennhangolta még utoljára, majd leesett a hó.

*

(szakállas vicc)

a modern, haladó szellemű ember mindenben képes megtalálni a viccfaktort. vegyük például a novembert. a novemberről senki nem tud semmit, a hónapok közül ő az, aki reggelente, mindig ugyanabban az időpontban lép ki a dédi után örökölt Jósika utcai lakásból, harákol a cigitől, és a nikotintól gyakorlatilag a testével egybeolvadt szürke kardigán, mintegy védjegy, mintegy páncél védi és különbözteti meg embertársaitól, talán ez is a déditől maradt rá, nem lehet tudni. a Roniba igyekszik, tejet vesz, kenyeret s parizert, természetesen. (fölösleges megjegyezni, hogy egyedül él, evidens.) még nem legyintette arcon a nyugati felvilágosodás szele, ha nem borotválkozik, az csupán azért van, mert igénytelen, nem pedig elvből, holott, ha más körülmények predesztinálják (lokációs értelemben Európa keleti blokkja helyett mondjuk California, vagy Tókió, vagy Amszterdam, vagy akár Prága, de a születés ideje sem elhanyagolható, ill. az ugyancsak nyilvánvaló tény, hogy extrém módon introvertált; összességében, hogy egy elcseszett dimenzió-konstellációban tengődik) -- tisztában lehetne a férfiakra leselkedő prosztata-, és vastagbélrák kockázataival, csöndes döntéséből adódóan adakozna, szűrésre menne, nemlétező férfi ismerősei figyelmét is felhívná a dologra, beszélgetéssel és nem a hozzá pofaidegen szőrzet felvillantásával. de hát nem, őt nem fazonírozza egyformára a trendkövető sokszínűség, a wikipédia által 'szatirikus mozgalomként' meghatározott nejakulálj novemberről sem hallott (ha hallott volna, a fejét fogná, minden bizonnyal), így tehát azon sem fog elgondolkodni, hogy milyen mulatság várható decemberben, az evidens, igyál-hipót-szilvesztert leszámítva. mondhatni szerencsés fickó, semmilyenként fog elpusztulni a dohszagú lakásban.

*

démonvirágzás

a démonok gecik. nem elégednek meg az éberen töltött idővel. pontosabban, ha úgy döntesz, hogy basszátok meg démonok! és figyelsz és ügyelsz, akkor az álmaidba lopakodnak be; mint mosómedvék, áttúrják éjjel a lelked szemetesét.
a démonok gecik. nappal, nappal még hagyják, hogy azzal a biztos tudattal, se körül-, se hátranézve kelj át a legforgalmasabb utakon is, hogy remekbe szabott nyomaidba többé nem tapad egy váratlan csattanás. még azt is gondolhatod, hogy de jó! ott élek, ahol a tavasz és a tél ad magának szemérmes randevút, beszélem az állatok nyelvét, és látjátok? végre szép vagyok.
de éjjel, éjjel megmutatják neked a fényt, azt a szép, közeledő fényt, ami impregnál, a fényt, amiből egy fényfarm testesül és a fényfarmon szelíd, ártatlan napkölykök legelnek.
az összpontosuló ragyogástól nem láthatod a tű testét, amit a szemeden át majd belédvezetnek. fura ez a tű; démontű, tűzforróan hatol beléd és folyik, minden idegen, eren, velőn és gondolaton áteresztik, hogy amikor kitölt, vasszagú, merev jéghegyek magvait ültesse el benned. és jaj neked, ha rügyet bont a jég, mert megrepeszt és a cél, hogy összetörjenek már sikamlós síneken robog a beteljesülés felé. felébredsz.
néha felébredsz és tudod, ha nem ébredtél volna fel, akkor ölnél. mindenkit. válogatás nélkül.


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-06-14 00:23   Napló: Bátai Tibor
2024-06-13 23:35   Napló: Hetedíziglen
2024-06-13 23:13   Új fórumbejegyzés: Filip Tamás
2024-06-13 22:48   új fórumbejegyzés: Serfőző Attila
2024-06-13 22:11   Napló: DOKK estek
2024-06-13 21:57   új fórumbejegyzés: Vasi Ferenc Zoltán
2024-06-13 15:49       ÚJ bírálandokk-VERS: Kiss-Teleki Rita Ide nézz
2024-06-13 10:33   új fórumbejegyzés: Tóth János Janus
2024-06-13 09:48   Napló: Hetedíziglen
2024-06-13 09:48   Napló: Hetedíziglen