NAPLÓK: Szelindek A Bódog Legutóbbi olvasó: 2024-11-24 02:05 Összes olvasás: 27176| 8. | [tulajdonos]: naplopó, harmadik rész | 2003-03-05 23:00 | A legizgalmasabb azonban az alábbi kettő volt:
- egy zokni, a Gyűrűk Ura divathullámot meglovagoló (vigyázat, huszonhármas ikús piros óbertété karika, durva szóvicc következik!) igen jellegzetes itáliai mintázattal, mondhatni Leg-olaszos (én szóltam...), vagy Leg-olaszosabb, mindenesetre eléggé hasonlított a ráhímzett figura az eredetire, aki köztudomásúlag a legjobb nő az egész filmben, valamint
- egy igen érdekes bolt, mely a falára rögzített jajpiros-szemfehér színekben pompázó hirdetőtábla szerint Papír-, és bababolt. Elképzeltem, micsoda forgalma lehet, micsoda tranzakciók történhetnek:
-..és kérnék két ívnyit abból a kék krepp-papírból, még a dossziékon kívül.
-Rendben, még valamit?
-Ó, majdnem elfelejtettem, lesz még 3392 gramm fiúgyermek is, és kérem, legyen olyan kedves, csomagolja be. Ajándékba viszem.
Leméri.
-3520 gramm lett, maradhat?
-Igen. Köszönöm.
Szerelemgyermek.
Lehet, pár év múlva megint elnézek errefelé, és akkor be is megyek. | |
| 7. | [tulajdonos]: naplopó, második rész | 2003-03-05 22:59 | | Inkább a lófrálásról mesélek. Ilyenkor átszellemült arccal lebegek a talaj fölött pár centivel, az idő múlása távoli, elzárt emlékké szelídül, az emberek kikerülnek vagy keresztülmennek rajtam (szellemes, mi?), lényeg hogy akadálytalanul nézelődhetek: kirakatok, beteg játékállatok (csiga, plüssből, de a hátára igazi csigaházat erősítettek), pár hónapos kistestvérét üvöltve-rohanva babakocsikáztató néhány éves fiúcska, galambok akik résnyire nyitott ablak előtt tolonganak a csúszós fémpárkányon (egy idős hölgy rafináltan dugdossa ki a kenyérmorzsát az ablak résén, a galambok megvadultan tiporják egymást hogy odaférhessenek, és a győztesek örömükben össze-vissza fossák a párkányt, mert hülyék), egy Önkifőzde nevű, ígéretes kínálattal rendelkező étterem (inkább csak eszede), ami sajnos zárva volt, pedig szívesen bementem volna kideríteni, mitől Ön az a kifőzde (teóriák: 1., ki kell fizetni a mirelit borsót, két nyers tojást, a lisztet, a fűszereket, az olajat, és az ember beáll a tűzhely mögé hogy összerittyentsen egy jó kis borsófőzeléket tükörtojással, vagy 2., griffmadár-élelmezési módszereket alkalmazva, az ember ezúttal a nagy üstbe áll be, szügyig, alágyújtanak, időnként megkavargatja maga alatt a levet, néha kóstolgatja, répát, sót szór bele, és amikor elkészült, jóízűeket harap a puhára főtt combfeszítő izmából, esetleg 3., valami egészen más), és sorolhatnám. | |
| 6. | [tulajdonos]: naplopó, első rész | 2003-03-05 22:58 | (ezentúl kisebb falatokban árasztom ide elszabadult grafomániámat, talán így olvashatóbb)
Mottó: Kérjük kedves vásárlóink agyait, hogy fáradjanak a kijárathoz. Köszönjük.
Ma súlyos naplopás esete forgott fenn.
Hát igen, ha valamihez egyáltalán, akkor ehhez nagyon értek. Naplopó, napló-pó, hm, vajon az elektronikus naplóhoz hogyan lehetne adaptálni ezt a szóviccet? Blog-pó, ej, nem jó, hej, meg is van: láblogatás.
Azon kívül, hogy három és fél órát lófráltam a városban, itthon végre sikerült elmosni a Nagy Lábast; olyan hőstett ez a súlyom harmadát kitevő edénnyel szemben, amelyet minimum Artúr Király és a Szent Grál, Ahab és a Fehér Bálna, vagy Bármelyikünk és a Csekkek Befizetése Fél Kettőkor viszonylatok magasságában érdemes említeni. Különben is, hendikeppel indultam, hiszen a mosogatószer alma illatú, de olyan, hogy Anyu többször is panaszkodott, hogy nem jó vele mosogatni mert folyton meg akarja enni, és egyáltalában szabad-e a gyártóknak ilyesmit forgalomba hozniuk. Teljesen igaza van. | |
| 5. | [tulajdonos]: na egy kis próbálkozás | 2003-03-05 22:57 | Mottó: Eszkimószabály: Iglu mögül, sárga hóból, nem eszünk. Kiegészítés az Eszkimószabályhoz: Tesztpost elé, lustasárgból, nem írunk mottót.
Kiszámolós játék, háromujjú lajhároknak (plussz egy, nekem.)
ez elment félkövérbe
ez megdőlte
ez aláhúzta
ez a kicsi meg örül neki ha működnek a html tagek.
| |
| 4. | [tulajdonos]: kitchen get - kicsönget? | 2003-03-03 13:07 | Mottó: "Ha megfogom az őr-dögöt, kalickába zárom /
Mennél jobban fickándozik, annál jobban zárom."
Csengetnek.
Fél tizenegy!
Lássuk csak, ki csengethet, és miért pont délelőtt?
Egy ismerős? Nem valószínű. Csodálatosan hamar megtanuljuk (többes szám, mi, a 'Homo sapiens subsp. nemmindigannyirahajde-sapiens ') mások napirendjét, tehát valószínűleg nem munkaidőben csengetünk be hozzájuk. Kivéve természetesen, ha a meglátogatni kívánt személy otthonról dolgozik, illetve ha a 'Pedig Én Voltam Nálad Ahogy Megígértem, Csak Te Véééletlenül Épp Nem Voltál Otthon! ' technikát kívánjuk bevetni. (Amely nagyszerű ír bizonyos lelkiismeretfurdalászati sebek enyhítésére, ám egyben (jogos) morgásoknak enged utat, és egyébként is, jobb az ilyesmit rendesen elintézni, na. Itt jegyezném meg, hogy a 'PÉVNAMCsTVÉNVO ' számos oldalággal, sarjjal, testvérrel, vagy mutációval rendelkezik (fene tudja, elég belterjes família), úgymint:
- a sokunk számára ismerős, és lelkesen használt 'Pedig Én Felhívtalak... ' (igen, fél háromkor, mert tudom hogy egy óra hosszat kocogsz minden nap kettőtől; januárban is, amikor más éppen a hólapáttal küzd hirtelenhibernált kispolszkija életéért ( '-Beszélj hozzám Pupu, MONDJ VALAMIT!! '), júliusban is, amikor mások nagyban, és vérre menően kártyáznak az irodában az utolsó pohár szódavízért, szóval mondhatnók eléggé rendszeresen; és mert tudom, hogy eközben mindig kikapcsolod a telefonodat, hiszen roppantmód felidegesítene ha megzavarnának közben. Akár annyira, hogy neadjisten egy szívroham ipponnal vinne földre, és ez bizony nem vetne túl jó fényt a kocogásra, mint olyan, hiszen ez egy közismerten egészséges időtöltés. (Ezért kérem, óvakodjanak a kocogás közbeni telefonálástól, valamint a leghatározottabban fojtsák el a telefonálás közbeni kocogás kísértését, amennyiben Önök zárt térben, neadjaég társaságban dolgoznak. Egyrészt némely kollegák (hát még a Főnök!) nem néznék jó szemmel, ahogy Ön éppen karban tartja keringési-, és légzőrendszerét az asztalok között rótt körökkel, másrészt iratmegsemmisítőben hasra esni ciki. Nem divat. Ha esetleg Ön lenne az a fentebb említett főnök: üsse kő, kocogjon csak odabenn, magának már úgyis mindent szabad.)
- a nem kevésbé népszerű 'Pedig Én Tényleg Elmentem Abba A Buliba... ' (igen, a személyzeti bejárón kereszül. A kijáratig pedig végig a falhoz lapulva osontam, közben kétszer cseréltem ruhát és parókát, és az egész buliban eltöltött idő nem vett igénybe másfél percnél többet, de annyit is csak azért, mert irtó nehezen jött le az álbajusz. De ott voltam!)
- [..........] Ide pedig a tisztelt Olvasó írja be az általa ismert
'PÉVNAMCsTVÉNVO ' elfajzmányokat, lehet ám több is, mint a pontok által sugallt 11 betű. Ne kelljen már mindent a szájukba rágni. A pézsmakecske homlokára is, blogalább interaktívabb lesz, na.
Hol jártam, kétezerért?
Ah, megvan, kedves játékvezető úr, akkor biztosan hivatalos ügyben keresnek itt valakit. Remekül van ez koordinálva, hogy az emberek többségének nagyjából egyszerre van munkaideje. Ez teszi lehetővé a tömegközlekedést, a bankok működését, stb; és emiatt jár olyan sok frusztrációval a postás, a víz-, és a gázóraleolvasó szakma. Sohha, senki nincs otthon munkaidőben, brühű!
No de mi van akkor, ha nem egy jó szándékú, pajkos óraleolvasó áll az ajtó előtt? Mi van akkor, ha valaki csak azért csenget (már másodjára!!), hogy megbizonyosodjék róla: senki nincs itthon, kockázatmentesen (ám illetéktelenül) be lehet hatolni az ingatlanba, néhány értékes műszaki és arany vagyontárgy eltulajdonítása végett?? Rendben, a kutya már öt perce ugat levegővétel nélkül, tehát van esély rá, hogy az illető meggondolta magát a betöréssel kapcsolatosan (lsd. még: (kif.) (vulg.) 'A sz*rt is kiijesztetted belőlem, haver! '), na de mi van, ha mégsem??!
Úgyhogy sunyítok csak csendben, míg a kutyában le nem áll a riasztó, aztán behozok ide magam mellé két nagykést. Hátha betörő, és hátha visszajön.
Hátha. | |
| 3. | [tulajdonos]: mi van a begyedben? | 2003-03-01 17:35 | Mottó: Ajándék egy galambtól:
Egy plecsni s egy galambtoll.
Nullhipotézis: A galambok hülyék.
Rendben, ez elég emberközpontú megközelítés, de lássuk, milyen lábakon áll. (Kopott, vöröses-narancs színű, apró pikkelyekkel borított, kis karmos lábakon.)
Itt van tehát a galamb, amelyik ideszállt a párkányra. Ereje teljében lévő városi galamb ez, a betondzsungel rambója (Sőt! Nekik még helikopter-robbansztós nyílvesszőre, minimálkozmetikai eszközökre (lsd. még: ráncfelvarrás tűvel és cérnával, érzéstelenítés nélkül, picit sziszegve, hogy azér látszódjék, mennyire nagyon is fáj ez), túlélőkésre sincs szükségük, és jobb is így, mert marha nehéz lenne csőrben cipelni.), fémes-kékes tollú túlélőgép, olajtócsa-színű sállal, hogy a hobbiornitológusok (meg az ellenkező nemű, ám hivatásos galambok) tudhassák: ez itt bizony csávó, fiú, hím, kangalamb.
Galambunk tehát landol a fém párkányon, és hohó! észrevesz valahol egy jó nőt, nőgalambot természetesen, vagy galambnőt, vagy tojót. Jótojót, maradjunk ennyiben. Észreveszi, és udvarolni kezd, ahogy illik.
Namost az udvarlási eljáráshoz burukkolni kell (ez még megy, egy nyolc centi széles párkányon is, bárki megpróbálhatja), meg csörtetni a gésamód tipegve menekülő csaj után (ismered ugye a viccet: Egyik tyúk odaszól a másiknak, akit már húsz perce kerget körbe a felajzott kakas: - Minek rohansz, úgyis elkap! A másik lihegve visszaszól: -Tudom, de nem akarom hogy k*vának nézzenek!), vagy ha nem is kergetheti, forogni kell, uraim, forogni mindenáron, memmutatni ennek a szedett-vetett hímselejt-söpredéknek (=többiek) hogy ki is az úr a Kossuth téren!
Viszonylag nehézkes az utóbbi két követelményt teljesíteni, jelen esetben.
Arról sem vagyok meggyőződve, hogy tisztán és egyértelműen eljutott a célhölgyhöz a nagy elánnal búgott szerelmes üzenet, lévén galambunk a harmadik emeletről tekintget le azt a szivárványos kis nyakát nyújtogatva.
Épp megsajnáltam volna, amikor elrepült, nyilván átgondolta ő is a fent emlegetett nehézségeket (Nyilván.).
Nullhipotézisünk lábai cseppet megremegnek, de nem adom fel.
A Kossuth térről jut eszembe (ez egyben kis vitamininjekció gyengélkedő feltevésünk számára), tavaly decemberben, abban a jófajta hidegben, amikor nem szabad odakint a füledhez nyúlni, mert letörik, galambjaink szépen, nyugodtan (mondhatni halálos nyugalomban
) ücsörögtek mezítláb(!) a kockaköveken, lehunyt szemekkel, behúzott nyakkal, magukat galambgombóccá fújva. Megálltam mellettük, úgy fél lépésnyire. Egyik sem mozdult, pedig voltak vagy tucatnyian. És mind, mind szabályos rendben, hüvelykujjnyi távolságra a másiktól. Mínusz tizenöt fok, és össze sem bújtak.
Miért?
Nullhipotézis!, vághatnánk rá, de talán nem ilyen egyszerű.
Mint ahogy nem egyszerű az esete annak a háromnak sem, akiket egy buszmegállóban láttam. Kóricáltak, csipegetgették a nemtudommit a járdáról meg a mellé szórt homoksávból, és épp úgy adódott, hogy volt nálam egy kis szendvics, úgyis mindjárt hazaérek gondoltam- akkor meg inkább nekik dobálom oda, mint ki. Sajnos túl lusta voltam apró galacsinokba formázva odaszórni, tehát fogtam, és az egyik fél szelet kenyeret közéjük górtam, elég lesz a háromnak.
Kettő azonnal egymásnak esett, harcikakasokat megszégyenítve csípték-tépték egymást, a harmadik meg nekilátott a kenyérnek.
Nem tudom, melyik nyerte a meccset, és hány élte túl, mert nagyon gyorsan leléptem, annyira szégyelltem magam.
Nullhipotézisünk most esik térdre.
Hogy igaz, vagy nem, azt hiszem nem érdekel tovább, a békegalamb meg elmehet a francba. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 2. | lajos: há mi van már | 2003-02-27 23:54 | | Jófej vagy, apa, de kevés, mint maciban a sajtbrummogás. Hol a folytatás? | |
| 1. | [tulajdonos]: kilincs, ami van. | 2003-02-25 22:49 | Mottó: Ha a lakáson kívül akad dolgod, és nyitva hagyod a bejárati ajtót, viszont nem viszel kulcsot magaddal, akkor tekintet nélkül arra, hogy fúj-e szél, illetve hogy bezártad-e az ablakokat vagy sem, HUZAT LESZ.
Ma találtam egy kilincset.
Valaki kidobott az utcára egy teljesen jó kilincset!
Elhagyatottan, párjavesztetten, merev-hidegen hevert az aszfalton. Az emberek talán fel sem fogták, hogy az ott egy kilincs előttük a földön, annyira szokatlan volt, vagy ha fel is fogták, csak átléptek fölötte.
Egyszerre örültem neki, és sajnáltam is ugyanakkor, mindenesetre gyorsan felkaptam, és kabátzsebembe süllyesztettem. Feszítettem is egy kicsit, büszkén, hogy itt már nem eshet baja. Megmenekült.
Minek kell neked az a kilincs, mire jó az?
Ajtókat bezárni vele. Igaz, itthon már minden ajtónak megvan a megfelelő számú kilincse, na de sohasem lehet tudni. Önvédelmi eszköznek sem utolsó, jó súlyos darab, meggyőző tudna lenni, ha valaki egyszer éjszaka erőszakosan próbálná tudtomra adni, hogy szerinte nem most kellene sétálnom. Továbbá emlékeztet a Kucóra, amiben az intézeti nővérek nevelték kilinccsel az értelmi fogyatékosokat, és amelyik könyv miatt annyit aggódtunk az író miatt, főleg azután, hogy felfedeztük az egyik első lapon a határozott, nehezen kivehető betűkkel írt [olvashatatlan név]nak ismeretlenül is szeretettel: Böszörményi Gyula sorokat. (Azóta tájékozódtunk, és nem aggódunk:)
Aztán kíváncsi vagyok, nyitja-e a vasúti kocsikon azokat a furcsa alakú zárakat, amelyeket a kalauzok is mintha egy maguknál hordozott kilinccsel nyitogatnának, és amelyek mögött rejlő helyiségekbe eddig legjobb esetben is csak bekukkanthattam.
Most már nekem is van saját kilincsem, hurcolom is, és még csak sínekre sincs szükségem. Magánvonatomon magánkalauzolom magamat és utasaimat, és talán mindig ott lesz éppen valaki, hogy segítsen kinyitni azokat a zárakat, amelyekkel egyedül nem bírok.
Ha szerencsém van, legközelebb már talán azt is elmesélhetem, mi van a Kapcsolószekrény feliratú ajtó mögött. Nem hiszem el, hogy csak egy kapcsolószekrény.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
