NAPLÓK: Kicsi Ólomkatona Legutóbbi olvasó: 2025-09-16 23:22 Összes olvasás: 44414| 55. | [tulajdonos]: még mindig laudato si | 2016-05-03 17:05 | Szerintem a pápának sincsenek illúziói.
Nem kell odáig lenni, csak megtenni, ami rajtad múlik.
Az igazságot akkor is ki kell mondani, ha senki nem figyel oda.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 54. | deuterium: igen, csak | 2016-05-03 14:01 | Én is oda volnék érte. Csak sajna pusztába kiáltott szó. Ld. pl. épp a napokban:
http://www.bbc.com/news/world-europe-36185746 | |
| 53. | [tulajdonos]: laudato si | 2016-05-02 18:18 | "a lét elsőbbsége a hasznossággal szemben"
Elég sok enciklikát elolvastam már, de a legnagyobb gyakorlati hatással ez van rám. Ferenc pápa írása minden jóakaratú embernek a környezetvédelemről, felelősségünkről a másik ember, főleg a legkiszolgáltatottabbak felé. Megrázó, felrázó.
| |
| 52. | [tulajdonos]: kedvenc svédem | 2016-04-30 22:01 | Ingrid Sjöstrand: Néha csontvázról álmodok
Néha csontvázról álmodok,
csak elindul felém,
jön közelebb, egyre közelebb.
Nem bírom tovább, visítok
és felébredek.
- Csak álom volt -
mondja anya.
Mintha sokat segítene,
hogy a szörnyûség itt belül van
és nem ott kívül | |
| 51. | [tulajdonos]: a szomorúság helyei | 2016-04-30 15:30 | Szellemfalu
Üres házak egy elnéptelenedett úton,
megázott félcipő az árokparton,
útszéli kereszt tövében
árnyékká fakult mezei virág.
Mint egy halott gyermek,
arccal a fűbe fúródva
egy kiszúrt szemű,
elkoszolódott plüssmaci.
Félig elkorhadt tornáchoz
vezető hiányos lépcsőfokok.
Egy-egy vasárnapi ebéd
itt felejtett kellékei:
kanál a sarokban, fajanszedény
a fű között.
Ha sokáig nézem, hallom
az evőeszközök koccanását,
a nevetést, néhány kivehető szót
az egyre távolodó beszélgetésben.
Olyan élesen hallom, hogy körbenézek.
Egy kidőlt fal, egy feltárult szoba.
A falak színe, mintája és
a hajópadló is ismerős valahonnan.
Csak az enyészet nem az:
a penészes ruhafoszlányok,
a résekbe beszorult hajtű,
a hajszálak, melyek lassan
benövik a falakat,
mint a borostyán.
Hol lehetnek a halottak,
akik idáig növesztették
ezt a hajtömeget?
Halottak nincsenek.
Temető sincs.
Mintha még az ősök csontjait
is elvitték volna az élők,
azokba a távoli, mitikus városokba. | |
| 50. | [tulajdonos]: köszi | 2016-04-28 22:25 | | Köszönöm szépen az 5letet, ha sikerül, megírom. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 49. | Baltazár: 5let | 2016-04-28 21:14 | | Hívd föl a Magyar Napló Könyvesboltot, szerintem náluk kapható. | |
| 48. | [tulajdonos]: akarom ezt a könyvet! | 2016-04-28 20:47 | Ughy Szabina: Séták peremvidéken
Kedves Olvasó!
Van tipped, hol vehetném meg?
(A múltkori könyvkeresésemnél bejött ez a módszer. Bookline-LIbri-írók boltja kilőve.) | |
| 47. | [tulajdonos]: ezen még el kell gondolkodnom | 2016-04-08 17:07 | A madár és a kagyló
Ahányszor csak kimondok bizonyos szavakat,
például anya, te, forrás, tisztaság,
különös képeket látok.
Ma például egy tengeri madarat láttam,
ahogy kimondtam azt a szót, Isten.
Egy madarat, csőrében egy zárt kagylóval,
mely egész életében az alkalmas sziklát keresi,
amihez odacsaphatja a zsákmányt.
Közben az elzárt, édes húsról álmodik.
Az összes szirt alkalmatlannak bizonyul,
de a madár elszántságát ez még inkább fokozza.
Mintha parányi értelme felfoghatná mit jelent: örökké.
Csak köröz, köröz, és néha kiejti csőréből a kagylót.
A kagyló soha nem nyílik meg.
Madarak verődnek össze, és megbűvölten nézik társukat.
A ledobott kagyló mint egy ereklye fekszik lábaik előtt.
Ha képesek lennének a csodálatra, csodálnák társukat.
De így megvetik.
A tenger, a látóhatár és az idő a madár birtokában van,
lassan mégis leengedi szárnyait. Nem repül fel többé,
nem eszik, nem iszik, csak fekszik a kagylója mellett.
Senki nem tudja, mi történt.
A madár először szomjan pusztul, aztán zörgősre szárad
egy megfejthetetlen titok mellett. | |
| 46. | [tulajdonos]: kora reggel nincs jobb dolgom? | 2016-04-08 05:12 | Elszakadás
Az erdőben patak, benne kavicsok.
A partjára térdelsz, kényszerít, hogy maradj.
Átnyúlsz a vízen, mint a könnyen engedő testen,
a kavicsok belső szervek: ez itt a szív, máj, tüdő.
Ahogy hozzájuk érsz, mintha a sajátjaidat tapogatnád,
hirtelen megragadod a szívet, messzire dobod.
Kezedről még sokáig csöpög a víz, te vérnek érzed.
Sebzel, és sebzed magad.
Hallod a sóhajt, nem tudod kié: a tiéd vagy a pataké,
ezzel a hanggal szelídülsz bele a folytatásba.
Melledben légüres tér, szíved helyén fantomfájdalom,
tekinteted megbékélt, mint az elejtett vadaké. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
