Láthatatlan tinta
Egy láthatatlan tinta szárad
Az ajkamon, egy örökéletű nyomat.
Megpecsételte a belátható jövőt
És a kiszámíthatatlan sorsomat.
Most rajtam szárad az árnyék,
- a múlté, a jövőé. Na és a jelen?
Izzadva szenved a perctől.
Nem, nem találom a helyem!
Ha van átok, én átkozott vagyok,
Mert ajkamat lezárja egy titok:
- a meg nem száradó jel, a tinta.
Nedves, kövér cseppeket sírok.
Ez, az én átkom. Vagy azé a percé
Mit az idő Júdásként adott?
Egy csókkal megjelölt és azóta
Üresen járó váz vagyok.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-04-13 10:09:28
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-13 10:09:28