Kedvesem

Kezedhez akartam nyúlni,
de nem tettem.
Kedvesem,
lágyan zengő énekem.
Kezedhez akartam nyúlni,
de nem tettem.

Szemedbe akartam nézni,
de nem mertem.
Édesem,
megszakadt szívemmel
szemedbe akartam nézni.
De nem mertem.

Szádra akartam lehelni.
De nem tettem.
Virágom,
vöröslő, bíbor rózsakertem.
Nem tettem,
nem mertem.

Simogatni akartam tested,
Szét akartam tépni
szenvedélytől melled.
Magamnak akartam szíved,
s el akartam tőled lopni lelked.
De nem tettem.
Nem tettem.

Ajkaid véresre akartam harapni,
Nyelvemmel a véred nyaldosni.
Szeretni, és szeretni.
De nem szerettél.
Mert nem merted,
s én nem mertem.

El akartam az életem mesélni,
s a tiéd is akartam hallani.
De nem mondtam el,
s nem mondtad el.

Veled akartam mindég lenni,
éjszakákon együtt hálni.
Reggeleken veled ébredni.
De nem tettem,
mert nem mertem.

Leveleket akartam neked írni.
Száz ajándékot küldeni.
Reád vigyázni,
s hogy vigyázz reám,
te fénylő, tündöklő gyémánt.
Hogy vigyázz reám.

Angyalod akartam lenni
gondosan betakarni
teát készíteni
veled még akár össze is házasodni
érted a cigiről leszokni
rabszolgává lenni
neked mindent megtenni
sajgó szívem aprítani
lelkem neked odaadni
gyászolni
vagy színesbe járni
minden szavad isteníteni
mindég neked igazat adni
kutyáddá válni
magam érted láncra verni
élni
és meghalni
minden szavadat lesni
csak veled lenni!

Kezedhez akartam nyúlni,
de nem tettem.
Ujjaid
csak csüggedtek
combjaidon mereven.
S én kezedhez akartam nyúlni,
de nem mertem.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-02-13 17:02:44
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-13 17:02:44