N?v m?lk?l

Lassan és szenvedve hullt alá az égből,
Ide-oda csapongott a pokolbéli széltől.
Elsárgult, a színe is fakó volt már,
Rémület jelent meg az arcán.
Felemelte fejét és felnézett.
Látta anyját, mint a hulló őszi levelek,
Melytől elszakadtak, a fát.
Testvérei még zölden vártak.
Mind csak halált láttak.
Látták a kis testet, melyet kiemeltek a Szent Helyről.
Nem tudtak szabadulni a borzalomtól és rémülettől.
Ahogyan a fa is siratja hulló levelét,
Úgy siratta anyja meghalt gyermekét.
A kicsi szív még dobbant utoljára.
Már nem látta anyját, a szeme kinyílt tágra.
Ő és anyja is tudta, hogy hiábavaló volt halála.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.