Csak óvatosan, lassan,
mint gömbikra a halban,
fejlődik az öntudat.
Iszapos mélységben, vakon, zártan,
gyöngymagányban.
Kifogják érdes, sós kezek
Életért tátogó haltestek,
s mindegyikben sok száz,
aprócska gömbélet...
Míg dámák és urak
fel nem falják az egészet!
