Nagy Katalin Erzsébet : Monoton...

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2820 szerző 36479 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Sirokai Mátyás
  Lécek között
Új maradandokkok

Szilasi Katalin: A nap alatt
Pálóczi Antal: Az ember úgy fáj a Földnek
Vezsenyi Ildikó: frustrato
Tóth Gabriella: pszt
Pataki Lili: Unterman
Kiss Anna Mária: Halálra válva
Vajdics Anikó: Definíció
Steszkó Juli: Ovi-bú
Petz György: Haikuk
Ötvös Németh Edit: tehetetlen nyugtalanság
FRISS FÓRUMOK

M. Szabó Mihály 2 órája
Gyors & Gyilkos 3 órája
Ötvös Németh Edit 21 órája
Petz György 1 napja
Pataki Lili 1 napja
DOKK_FAQ 1 napja
Tiszai P Imre 1 napja
Vajdics Anikó 2 napja
Kosztolányi Mária 2 napja
Hepp Béla 3 napja
Vezsenyi Ildikó 3 napja
Mikola Emese 4 napja
Francesco de Orellana 4 napja
Szilágyi Erzsébet 4 napja
Pálóczi Antal 4 napja
Steszkó Juli 4 napja
Gregor Andrea 5 napja
Nagyító 5 napja
Szilasi Katalin 5 napja
Vlasics Bálint 5 napja
FRISS NAPLÓK

 Seholsincs 1 órája
történések 1 órája
Ötvös Németh Edit naplója 5 órája
Gyurcsi 10 órája
Zúzmara 15 órája
mix 1 napja
enigma 1 napja
Bátai Tibor alkotói naplója 1 napja
utolsó szakasz: ráfordulás 1 napja
Hetedíziglen 1 napja
Baltazar 1 napja
leállósáv 2 napja
árnyalat 2 napja
Hamu és hajnali szél (mesék) 2 napja
Játék backstage 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Nagy Katalin Erzsébet
Monoton...

...szárnysuhogású pillanatok áradata
koptatja gömbölyűre
a szenvedély szilánkos kavicsát.
Már nem vág éle,
sebet sem ejt szeretők
egymásra örökké éhes ölén.
Csak gurul-gurul,
míg végül megállapodik
a tudattalan egy homályos,
félreeső mélyedésében.

Nesztelen macskatalpakon
eloson utána jókedvünk nyara is,
amikor mézízű, olvadt fény csordult
hajnalonként homlokodra,
és beköltözött szemeidbe az ég,
ha rám nyitottad.

Komor szent, és vásott csibész
összegabalyodva birkózott benned,
ahogyan az öntöttvas talpakon álló lavór fölött
szertartásosan borotválkoztál.
A szűk és sötét konyhában
a kávéillatot
Máté evangéliuma lengte át.

Az ócska hokedlin gubbasztva
leplezetlenül bámultalak,
nem voltam többé magamé,
a határaim elillantak
szeretkezéseink sötétforró tüzében.
És minél többet ittam a cseppfolyós tűzből,
annál tikkadtabban szomjaztam utána.

Éber bolondként kóvályogtam át a napokat
várva az öklömnyi csillagokkal
rám szakadó éjszakát.
A fügebokor mellett terpeszkedő kispadon
szómágiás szeánszokat tartottunk,
mellettünk rubinfoltként izzott
a borospohár.

Úgy kóboroltunk egymás múltjában,
mint valami egzotikus rezervátumban,
titokzatos Jurassic-parkban,
mohlepte emlékbarlangokból
a felidéző szavak fáklyáival
fekete félelemdenevéreket riasztottunk fel,
lélegzetvisszafojtva követtük
őslény-sorosunk
közös fészek felé visszavezető
lába nyomát.

Rébuszokban beszéltünk,
morbid szójátékokat raktunk össze,
tudtuk, amit nem tudhattunk,
a túlvilágot tőlünk elválasztó sűrű leplet
lenge pókhálóként szaggattuk át.
Biztonságos rettegéssel
töltött el az érintésed,
a tested émelyítően más volt
minden eddigi testnél,
tudtam a régiek, ím elmúltak,
újszülött halottá váltam
karjaidban. Féltem tőled,
a gyilkosom voltál,
de hóhér az áldozatában
ilyen gyermeki bizalmat
még sohase indukált.

Mindegy hol öleltél,
ágyban, lépcsősoron, ócska faládán;
fohászkodva, vagy ösztönmocsárba merülve;
egyhangú kötelességet végre hajtva,
öncélú játékot űzve,
csecsemőként öntudatlan;
kedvem keresve,
gyengéden vagy durván;
bennem élvezve
égi hatalommá váltál.
Fogalmad se volt,
kivé lényegültél bennem.

Újratalált
gyerekkori játszótársam voltál,
öregapám, méhemben összegömbölyödve
szendergő magzatom.
Orrod és orrcimpád vonalában,
a szádig futó, ívelt ráncban
egy vaskorszakból itt maradt
asszír harcos bujkált,
lefelé görbülő, szigorú vonalú szádban
egy zsémbes tirannus,
de szikrázóan kék szemeidben
ott csilingelt az égi bárány,
mellkasod börtönében pedig
valami ismeretlen,
szárnyas-bundás lény lakott.

Minden aktus alatt
kellett készülnöm felbomlásomra,
s ha átvágod a torkom,
örült volna a vérem,
hogy ő is körbeölelhet.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2019-07-26 13:02 lista
2019-02-11 10:51 Kosztolányi Mária
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
2018-08-21 09:29 Vezsenyi Ildikó
2018-08-21 09:17 vim
2018-08-17 21:42 válogatott versek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2019-08-20 17:33       ÚJ bírálandokk-VERS: Bara Anna Alkonyhalál
2019-08-20 17:28   Napló: Seholsincs
2019-08-20 17:25   Napló: történések
2019-08-20 16:39   Új fórumbejegyzés: M. Szabó Mihály
2019-08-20 15:30   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2019-08-20 15:18   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2019-08-20 14:33   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2019-08-20 14:30   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2019-08-20 14:27   új fórumbejegyzés: M. Szabó Mihály
2019-08-20 13:44   Napló: Ötvös Németh Edit naplója