Nagy Katalin Erzsébet : Monoton...


 
2845 szerző 39307 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Dobos Krisztina
  Aki a kórházkertben lakott
Új maradandokkok

Filip Tamás: Utazni kell
Bátai Tibor: tárló [két változatban, közte húsz év]
Tímea Lantos: Fehérsírás
Gyurcsi - Zalán György: Reménytelenül - parafrázis
Filip Tamás: Egy óvatlan pillanatban
Tímea Lantos: utcakép
Albert Zsolt: Hátha
Szőke Imre: Elárulom hát
Egry Artúr: kést tart a kéz (Csontváry Kosztka Tivadar: Almát hámozó öregasszony 1894)
Albert Zsolt: Hátha*
FRISS FÓRUMOK

Szőke Imre 6 órája
Nagyító 8 órája
Gyurcsi - Zalán György 11 órája
Filip Tamás 15 órája
Szakállas Zsolt 17 órája
Szilasi Katalin 18 órája
Duma György 19 órája
PéterBéla 20 órája
Tímea Lantos 1 napja
Bátai Tibor 1 napja
Gyors & Gyilkos 1 napja
DOKK_FAQ 2 napja
Pálóczi Antal 2 napja
Kosztolányi Mária 3 napja
Tóth Gabriella 4 napja
Ötvös Németh Edit 4 napja
Bara Anna 5 napja
Tamási József 5 napja
Mórotz Krisztina 8 napja
Mátay Melinda 8 napja
FRISS NAPLÓK

 Bátai Tibor 6 órája
Vezsenyi Ildikó Naplója 14 órája
nélküled 1 napja
az univerzum szélén 1 napja
Conquistadores 1 napja
Janus naplója 2 napja
ELKÉPZELHETŐ 2 napja
Hetedíziglen 2 napja
útinapló 2 napja
A vádlottak padján 2 napja
PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE 2 napja
Zúzmara 3 napja
PIMP 4 napja
az utolsó alma 4 napja
Ötvös Németh Edit naplója 4 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Nagy Katalin Erzsébet
Monoton...

...szárnysuhogású pillanatok áradata
koptatja gömbölyűre
a szenvedély szilánkos kavicsát.
Már nem vág éle,
sebet sem ejt szeretők
egymásra örökké éhes ölén.
Csak gurul-gurul,
míg végül megállapodik
a tudattalan egy homályos,
félreeső mélyedésében.

Nesztelen macskatalpakon
eloson utána jókedvünk nyara is,
amikor mézízű, olvadt fény csordult
hajnalonként homlokodra,
és beköltözött szemeidbe az ég,
ha rám nyitottad.

Komor szent, és vásott csibész
összegabalyodva birkózott benned,
ahogyan az öntöttvas talpakon álló lavór fölött
szertartásosan borotválkoztál.
A szűk és sötét konyhában
a kávéillatot
Máté evangéliuma lengte át.

Az ócska hokedlin gubbasztva
leplezetlenül bámultalak,
nem voltam többé magamé,
a határaim elillantak
szeretkezéseink sötétforró tüzében.
És minél többet ittam a cseppfolyós tűzből,
annál tikkadtabban szomjaztam utána.

Éber bolondként kóvályogtam át a napokat
várva az öklömnyi csillagokkal
rám szakadó éjszakát.
A fügebokor mellett terpeszkedő kispadon
szómágiás szeánszokat tartottunk,
mellettünk rubinfoltként izzott
a borospohár.

Úgy kóboroltunk egymás múltjában,
mint valami egzotikus rezervátumban,
titokzatos Jurassic-parkban,
mohlepte emlékbarlangokból
a felidéző szavak fáklyáival
fekete félelemdenevéreket riasztottunk fel,
lélegzetvisszafojtva követtük
őslény-sorosunk
közös fészek felé visszavezető
lába nyomát.

Rébuszokban beszéltünk,
morbid szójátékokat raktunk össze,
tudtuk, amit nem tudhattunk,
a túlvilágot tőlünk elválasztó sűrű leplet
lenge pókhálóként szaggattuk át.
Biztonságos rettegéssel
töltött el az érintésed,
a tested émelyítően más volt
minden eddigi testnél,
tudtam a régiek, ím elmúltak,
újszülött halottá váltam
karjaidban. Féltem tőled,
a gyilkosom voltál,
de hóhér az áldozatában
ilyen gyermeki bizalmat
még sohase indukált.

Mindegy hol öleltél,
ágyban, lépcsősoron, ócska faládán;
fohászkodva, vagy ösztönmocsárba merülve;
egyhangú kötelességet végre hajtva,
öncélú játékot űzve,
csecsemőként öntudatlan;
kedvem keresve,
gyengéden vagy durván;
bennem élvezve
égi hatalommá váltál.
Fogalmad se volt,
kivé lényegültél bennem.

Újratalált
gyerekkori játszótársam voltál,
öregapám, méhemben összegömbölyödve
szendergő magzatom.
Orrod és orrcimpád vonalában,
a szádig futó, ívelt ráncban
egy vaskorszakból itt maradt
asszír harcos bujkált,
lefelé görbülő, szigorú vonalú szádban
egy zsémbes tirannus,
de szikrázóan kék szemeidben
ott csilingelt az égi bárány,
mellkasod börtönében pedig
valami ismeretlen,
szárnyas-bundás lény lakott.

Minden aktus alatt
kellett készülnöm felbomlásomra,
s ha átvágod a torkom,
örült volna a vérem,
hogy ő is körbeölelhet.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-09-17 23:11       ÚJ bírálandokk-VERS: Mórotz Krisztina Bölcsődal három hangra
2025-09-17 23:05   Napló: Bátai Tibor
2025-09-17 22:53   Új fórumbejegyzés: Szőke Imre
2025-09-17 20:33   NAGYÍTÓ /Bátai Tibor:Szuhakálló/
2025-09-17 20:29   NAGYÍTÓ /Farkas György:M/
2025-09-17 20:08   NAGYÍTÓ /47zr:City blues/
2025-09-17 19:24       ÚJ bírálandokk-VERS: Szilvási István azt hittem felhasználnak
2025-09-17 17:54   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-09-17 16:57       ÚJ bírálandokk-VERS: Boris Anita Kisvárosi panoráma
2025-09-17 16:32   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György