Nagy Katalin Erzsébet : Monoton...

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2805 szerző 36091 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Varró Dániel
  Szösz néne
Új maradandokkok

Albert Zsolt: Halfogás II.
Farkas György: Tűzvész után
Köves István: Ez újrahasznosított hazában
Gyurcsi - Zalán György: szombati rutin
Czékmány Sándor: apokrif látomás
Tóth Gabriella: A bevándorló
Tiszai P Imre: Négy-negyed (2)
Petz György: Én fehér zászlóm
Vezsenyi Ildikó: Hetedik napon
Ötvös Németh Edit: premier ( 3. utolsó, javított változat)
FRISS FÓRUMOK

Bara Anna 32 perce
Kosztolányi Mária 1 órája
M. Szabó Mihály 2 órája
Tiszai P Imre 3 órája
Vezsenyi Ildikó 3 órája
Zsuzsanna Grande 4 órája
Aranyi Gábor 15 órája
Wesztl Miklós 16 órája
Szilasi Katalin 16 órája
Nagyító 19 órája
Ötvös Németh Edit 20 órája
Szilágyi Erzsébet 20 órája
Petz György 21 órája
Farkas György 21 órája
Iványi Mónika 22 órája
Sági Ferenc Dénes 1 napja
Böröczki Mihály 1 napja
Natalie Danaisz 1 napja
Markovics Anita 1 napja
Dezső Ilona Anna 1 napja
FRISS NAPLÓK

 Jó, ha a vége jó 48 mp
mix 2 órája
fa világa 2 órája
Hetedíziglen 11 órája
Kicsi Ólomkatona 13 órája
történések 15 órája
Baltazar 15 órája
nélküled 17 órája
Játék backstage 22 órája
leállósáv 1 napja
Zúzmara 1 napja
Juli 1 napja
Felvil.levelek (feladó:random) 1 napja
DOKK estek 1 napja
Bátai Tibor alkotói naplója 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Nagy Katalin Erzsébet
Monoton...

...szárnysuhogású pillanatok áradata
koptatja gömbölyűre
a szenvedély szilánkos kavicsát.
Már nem vág éle,
sebet sem ejt szeretők
egymásra örökké éhes ölén.
Csak gurul-gurul,
míg végül megállapodik
a tudattalan egy homályos,
félreeső mélyedésében.

Nesztelen macskatalpakon
eloson utána jókedvünk nyara is,
amikor mézízű, olvadt fény csordult
hajnalonként homlokodra,
és beköltözött szemeidbe az ég,
ha rám nyitottad.

Komor szent, és vásott csibész
összegabalyodva birkózott benned,
ahogyan az öntöttvas talpakon álló lavór fölött
szertartásosan borotválkoztál.
A szűk és sötét konyhában
a kávéillatot
Máté evangéliuma lengte át.

Az ócska hokedlin gubbasztva
leplezetlenül bámultalak,
nem voltam többé magamé,
a határaim elillantak
szeretkezéseink sötétforró tüzében.
És minél többet ittam a cseppfolyós tűzből,
annál tikkadtabban szomjaztam utána.

Éber bolondként kóvályogtam át a napokat
várva az öklömnyi csillagokkal
rám szakadó éjszakát.
A fügebokor mellett terpeszkedő kispadon
szómágiás szeánszokat tartottunk,
mellettünk rubinfoltként izzott
a borospohár.

Úgy kóboroltunk egymás múltjában,
mint valami egzotikus rezervátumban,
titokzatos Jurassic-parkban,
mohlepte emlékbarlangokból
a felidéző szavak fáklyáival
fekete félelemdenevéreket riasztottunk fel,
lélegzetvisszafojtva követtük
őslény-sorosunk
közös fészek felé visszavezető
lába nyomát.

Rébuszokban beszéltünk,
morbid szójátékokat raktunk össze,
tudtuk, amit nem tudhattunk,
a túlvilágot tőlünk elválasztó sűrű leplet
lenge pókhálóként szaggattuk át.
Biztonságos rettegéssel
töltött el az érintésed,
a tested émelyítően más volt
minden eddigi testnél,
tudtam a régiek, ím elmúltak,
újszülött halottá váltam
karjaidban. Féltem tőled,
a gyilkosom voltál,
de hóhér az áldozatában
ilyen gyermeki bizalmat
még sohase indukált.

Mindegy hol öleltél,
ágyban, lépcsősoron, ócska faládán;
fohászkodva, vagy ösztönmocsárba merülve;
egyhangú kötelességet végre hajtva,
öncélú játékot űzve,
csecsemőként öntudatlan;
kedvem keresve,
gyengéden vagy durván;
bennem élvezve
égi hatalommá váltál.
Fogalmad se volt,
kivé lényegültél bennem.

Újratalált
gyerekkori játszótársam voltál,
öregapám, méhemben összegömbölyödve
szendergő magzatom.
Orrod és orrcimpád vonalában,
a szádig futó, ívelt ráncban
egy vaskorszakból itt maradt
asszír harcos bujkált,
lefelé görbülő, szigorú vonalú szádban
egy zsémbes tirannus,
de szikrázóan kék szemeidben
ott csilingelt az égi bárány,
mellkasod börtönében pedig
valami ismeretlen,
szárnyas-bundás lény lakott.

Minden aktus alatt
kellett készülnöm felbomlásomra,
s ha átvágod a torkom,
örült volna a vérem,
hogy ő is körbeölelhet.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2019-03-28 09:15 lista
2019-02-11 10:51 Kosztolányi Mária
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
2018-08-21 09:29 Vezsenyi Ildikó
2018-08-21 09:17 vim
2018-08-17 21:42 válogatott versek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2019-04-25 12:34   Napló: Jó, ha a vége jó
2019-04-25 12:02   új fórumbejegyzés: Bara Anna
2019-04-25 11:30   új fórumbejegyzés: Bara Anna
2019-04-25 11:30   új fórumbejegyzés: Bara Anna
2019-04-25 11:29   új fórumbejegyzés: Bara Anna
2019-04-25 11:26   új fórumbejegyzés: Bara Anna
2019-04-25 11:24   új fórumbejegyzés: Bara Anna
2019-04-25 11:21   új fórumbejegyzés: Bara Anna
2019-04-25 11:18   új fórumbejegyzés: Kosztolányi Mária
2019-04-25 10:16   Napló: mix