Nagy Katalin Erzsébet : Monoton...

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2833 szerző 37314 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Petz György
  Gyermekkor, bérház emelet
Új maradandokkok

Virág Tamás: nagy költő
Albert Zsolt: Kettőnk szótlansága között
Gyurcsi - Zalán György: 39. heti haikuk (2020.)
Konta Ildikó: talán
Bara Anna: a tetszhalott -
Szokolay Zoltán: Z
Szilasi Katalin: A terítő csíkjai
Bara Anna: a tetszhalott
Szilasi Katalin: Én nem látom...
Bara Anna: kárörvendő abszurd elmenőben
FRISS FÓRUMOK

Gyors & Gyilkos 4 órája
Bara Anna 9 órája
Vezsenyi Ildikó 10 órája
Szilasi Katalin 17 órája
Virág Tamás 22 órája
Ötvös Németh Edit 23 órája
Konta Ildikó 1 napja
Pataki Lili 1 napja
Szakállas Zsolt 1 napja
Nyári László 1 napja
Tálos Barbara 1 napja
DOKK_FAQ 1 napja
Szokolay Zoltán 1 napja
Albert Zsolt 3 napja
Petz György 3 napja
Kiss-Teleki Rita 3 napja
Karaffa Gyula 5 napja
Gyurcsi - Zalán György 6 napja
Csiki Melinda 6 napja
Tóth Gabriella 7 napja
FRISS NAPLÓK

 Ötvös Németh Edit naplója 1 órája
Conquistadores 2 órája
Párbeszéd a DOKK jövőjéről 4 órája
Zúzmara 15 órája
Hetedíziglen 17 órája
EXTITXU-UXTITXE 20 órája
történések 23 órája
Szokolay Zoltán verses füzete 1 napja
nélküled 1 napja
PIMP 1 napja
Baltazar 1 napja
Etzel Mark Bartfelder 1 napja
az utolsó alma 1 napja
A VERS LEGYEN VELETEK 1 napja
Volt egy pillanat 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Nagy Katalin Erzsébet
Monoton...

...szárnysuhogású pillanatok áradata
koptatja gömbölyűre
a szenvedély szilánkos kavicsát.
Már nem vág éle,
sebet sem ejt szeretők
egymásra örökké éhes ölén.
Csak gurul-gurul,
míg végül megállapodik
a tudattalan egy homályos,
félreeső mélyedésében.

Nesztelen macskatalpakon
eloson utána jókedvünk nyara is,
amikor mézízű, olvadt fény csordult
hajnalonként homlokodra,
és beköltözött szemeidbe az ég,
ha rám nyitottad.

Komor szent, és vásott csibész
összegabalyodva birkózott benned,
ahogyan az öntöttvas talpakon álló lavór fölött
szertartásosan borotválkoztál.
A szűk és sötét konyhában
a kávéillatot
Máté evangéliuma lengte át.

Az ócska hokedlin gubbasztva
leplezetlenül bámultalak,
nem voltam többé magamé,
a határaim elillantak
szeretkezéseink sötétforró tüzében.
És minél többet ittam a cseppfolyós tűzből,
annál tikkadtabban szomjaztam utána.

Éber bolondként kóvályogtam át a napokat
várva az öklömnyi csillagokkal
rám szakadó éjszakát.
A fügebokor mellett terpeszkedő kispadon
szómágiás szeánszokat tartottunk,
mellettünk rubinfoltként izzott
a borospohár.

Úgy kóboroltunk egymás múltjában,
mint valami egzotikus rezervátumban,
titokzatos Jurassic-parkban,
mohlepte emlékbarlangokból
a felidéző szavak fáklyáival
fekete félelemdenevéreket riasztottunk fel,
lélegzetvisszafojtva követtük
őslény-sorosunk
közös fészek felé visszavezető
lába nyomát.

Rébuszokban beszéltünk,
morbid szójátékokat raktunk össze,
tudtuk, amit nem tudhattunk,
a túlvilágot tőlünk elválasztó sűrű leplet
lenge pókhálóként szaggattuk át.
Biztonságos rettegéssel
töltött el az érintésed,
a tested émelyítően más volt
minden eddigi testnél,
tudtam a régiek, ím elmúltak,
újszülött halottá váltam
karjaidban. Féltem tőled,
a gyilkosom voltál,
de hóhér az áldozatában
ilyen gyermeki bizalmat
még sohase indukált.

Mindegy hol öleltél,
ágyban, lépcsősoron, ócska faládán;
fohászkodva, vagy ösztönmocsárba merülve;
egyhangú kötelességet végre hajtva,
öncélú játékot űzve,
csecsemőként öntudatlan;
kedvem keresve,
gyengéden vagy durván;
bennem élvezve
égi hatalommá váltál.
Fogalmad se volt,
kivé lényegültél bennem.

Újratalált
gyerekkori játszótársam voltál,
öregapám, méhemben összegömbölyödve
szendergő magzatom.
Orrod és orrcimpád vonalában,
a szádig futó, ívelt ráncban
egy vaskorszakból itt maradt
asszír harcos bujkált,
lefelé görbülő, szigorú vonalú szádban
egy zsémbes tirannus,
de szikrázóan kék szemeidben
ott csilingelt az égi bárány,
mellkasod börtönében pedig
valami ismeretlen,
szárnyas-bundás lény lakott.

Minden aktus alatt
kellett készülnöm felbomlásomra,
s ha átvágod a torkom,
örült volna a vérem,
hogy ő is körbeölelhet.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2020-09-25 22:55 furim
2020-02-26 09:25 lista
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2020-09-27 14:54   Napló: Ötvös Németh Edit naplója
2020-09-27 14:28   Napló: Conquistadores
2020-09-27 11:59   Napló: Párbeszéd a DOKK jövőjéről
2020-09-27 11:49   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2020-09-27 11:40   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2020-09-27 08:25   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2020-09-27 07:13   új fórumbejegyzés: Bara Anna
2020-09-27 06:04   új fórumbejegyzés: Vezsenyi Ildikó
2020-09-27 01:08   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2020-09-27 01:03   Napló: Zúzmara