Nagy Katalin Erzsébet : Monoton...


 
2841 szerző 39128 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Bajtai András
  A küldetés lehetetlensége
Új maradandokkok

Szakállas Zsolt: Déltájt maláriáról...
Ötvös Németh Edit: Az ernyő
Bátai Tibor: lehetséges
Pataki Lili: Fényt hoz, színt visz el
Tímea Lantos: Bűneinkért
Gyurcsi - Zalán György: No. 21
Paál Marcell: Lakoma
Zsolt Szakállas: Szinkópák és védjegy
Gyurcsi - Zalán György: máté szerint
Metz Olga Sára: ez még mindig ugyanaz a víz
FRISS FÓRUMOK

Vasi Ferenc Zoltán 23 perce
Tóth Gabriella 31 perce
Bátai Tibor 1 órája
Szilasi Katalin 2 órája
Ötvös Németh Edit 4 órája
Kosztolányi Mária 8 órája
Mórotz Krisztina 9 órája
Nagyító 10 órája
Ocsovai Ferenc 11 órája
Serfőző Attila 12 órája
Gyurcsi - Zalán György 12 órája
Kiss-Teleki Rita 12 órája
Bara Anna 13 órája
Vadas Tibor 16 órája
Duma György 17 órája
Tímea Lantos 18 órája
Szakállas Zsolt 19 órája
Albert Zsolt 20 órája
Tamási József 22 órája
DOKK_FAQ 1 napja
FRISS NAPLÓK

 Baltazar 2 órája
Bátai Tibor 13 órája
Gyurcsi 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 1 napja
Dokk-verspályázat 1 napja
Ötvös Németh Edit naplója 1 napja
útinapló 1 napja
az univerzum szélén 1 napja
Sin 1 napja
Hetedíziglen 1 napja
Minimal Planet 2 napja
Conquistadores 2 napja
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 2 napja
Metz-Művek 2 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 4 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Nagy Katalin Erzsébet
Monoton...

...szárnysuhogású pillanatok áradata
koptatja gömbölyűre
a szenvedély szilánkos kavicsát.
Már nem vág éle,
sebet sem ejt szeretők
egymásra örökké éhes ölén.
Csak gurul-gurul,
míg végül megállapodik
a tudattalan egy homályos,
félreeső mélyedésében.

Nesztelen macskatalpakon
eloson utána jókedvünk nyara is,
amikor mézízű, olvadt fény csordult
hajnalonként homlokodra,
és beköltözött szemeidbe az ég,
ha rám nyitottad.

Komor szent, és vásott csibész
összegabalyodva birkózott benned,
ahogyan az öntöttvas talpakon álló lavór fölött
szertartásosan borotválkoztál.
A szűk és sötét konyhában
a kávéillatot
Máté evangéliuma lengte át.

Az ócska hokedlin gubbasztva
leplezetlenül bámultalak,
nem voltam többé magamé,
a határaim elillantak
szeretkezéseink sötétforró tüzében.
És minél többet ittam a cseppfolyós tűzből,
annál tikkadtabban szomjaztam utána.

Éber bolondként kóvályogtam át a napokat
várva az öklömnyi csillagokkal
rám szakadó éjszakát.
A fügebokor mellett terpeszkedő kispadon
szómágiás szeánszokat tartottunk,
mellettünk rubinfoltként izzott
a borospohár.

Úgy kóboroltunk egymás múltjában,
mint valami egzotikus rezervátumban,
titokzatos Jurassic-parkban,
mohlepte emlékbarlangokból
a felidéző szavak fáklyáival
fekete félelemdenevéreket riasztottunk fel,
lélegzetvisszafojtva követtük
őslény-sorosunk
közös fészek felé visszavezető
lába nyomát.

Rébuszokban beszéltünk,
morbid szójátékokat raktunk össze,
tudtuk, amit nem tudhattunk,
a túlvilágot tőlünk elválasztó sűrű leplet
lenge pókhálóként szaggattuk át.
Biztonságos rettegéssel
töltött el az érintésed,
a tested émelyítően más volt
minden eddigi testnél,
tudtam a régiek, ím elmúltak,
újszülött halottá váltam
karjaidban. Féltem tőled,
a gyilkosom voltál,
de hóhér az áldozatában
ilyen gyermeki bizalmat
még sohase indukált.

Mindegy hol öleltél,
ágyban, lépcsősoron, ócska faládán;
fohászkodva, vagy ösztönmocsárba merülve;
egyhangú kötelességet végre hajtva,
öncélú játékot űzve,
csecsemőként öntudatlan;
kedvem keresve,
gyengéden vagy durván;
bennem élvezve
égi hatalommá váltál.
Fogalmad se volt,
kivé lényegültél bennem.

Újratalált
gyerekkori játszótársam voltál,
öregapám, méhemben összegömbölyödve
szendergő magzatom.
Orrod és orrcimpád vonalában,
a szádig futó, ívelt ráncban
egy vaskorszakból itt maradt
asszír harcos bujkált,
lefelé görbülő, szigorú vonalú szádban
egy zsémbes tirannus,
de szikrázóan kék szemeidben
ott csilingelt az égi bárány,
mellkasod börtönében pedig
valami ismeretlen,
szárnyas-bundás lény lakott.

Minden aktus alatt
kellett készülnöm felbomlásomra,
s ha átvágod a torkom,
örült volna a vérem,
hogy ő is körbeölelhet.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-07-06 11:26   Új fórumbejegyzés: Vasi Ferenc Zoltán
2025-07-06 11:18   új fórumbejegyzés: Tóth Gabriella
2025-07-06 09:56   új fórumbejegyzés: Bátai Tibor
2025-07-06 09:43   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2025-07-06 09:41   Napló: Baltazar
2025-07-06 08:57       ÚJ bírálandokk-VERS: Francesco de Orellana helyzet ma meg egyébként is...
2025-07-06 07:38   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2025-07-06 04:39       ÚJ bírálandokk-VERS: Tóth Gabriella Szalmabáb (változat)
2025-07-06 02:55   új fórumbejegyzés: Kosztolányi Mária
2025-07-06 02:13   új fórumbejegyzés: Kosztolányi Mária