Köznapok színészesete

Majd egy pénteken kell megtörténnie,
tudom, amikor épp vonatra fogok
várakozni, este, csomaggal a kézben,
hogy a súlyok, melyek nem a lábaim,
ismét hazarántsanak,
akkor fogok kidöccenni innen.
Mint egy mély, és igazán
elgondolkodtató film főhőse,
a van úgy talál, ahogy nincsen;
napszemüveg, táv, dohány,
önmagam, dán színész
egy Bergman filmben.
Persze, már majdnem mindegy,
hogy mi közöm a fárthoz:
velem indul, vagy majd csak
hozzám ér véget,
mert elindul-e egyáltalán
magától, aminek rég be
kellett volna következnie.
Persze, kisebb döccenések
mindig vannak, kérdés az
mi van okkal egy némafilmben,
hogy nevezhetjük-e kitolásnak,
ha a próbák során,
véletlen éles lőszer
talál a színész testébe?      






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: -, -
Kötetben: - (-, -)
Kiadó: -