Dementia #3

Izzadás,
Izzadás lihegve,
Folyamatosan, félelmetesen,
A csata előtt dühösen s mérgesen.
Körbetekintés, vérfolyam.
Fémek okozta mély sebek,
Melyeket hiába néztek,
Míg meg nem érzitek, nem érthetitek.

Csak munka és semmi több,
Dolgozni, fújtatni, inni.
Eladni, mindent eladni,
Ha nincsen semmi.
De ha a szerencse melléd áll,
Olyan vérfolyamot át,
Mely nagy hatalmat és sok bajt hoz rád.

Bűzös testek, melyek kosztól terhesek,
Alkohol fakasztotta hangok,
Erőszak csikorta sikolyok.
Sötétség, sötétség, sötétség,
Feneketlen gonosz mélység.
Fölemészt, irányít.
Kezében a léted,
Hát szolgálod és véded,
Még ha nem is érted.
Nem gondolkozhatsz,
Futhatsz, gyilkolhatsz,
Egy ötödnyi sakktáblán,
Hol nem lehetsz más,
Csak az ördög kis bábúja.
Hogy az téged irányítva,
Tegyen szert több szolgára,
Hogy őket is szolgálja valaki,
Féltse csak a nyomorult életét mindenki.

Fenyít a szellemi zsarnok:
Engedelmeskedj, vagy örökké szenvedj!
S te remegve mész a többi birkával,
Egy vágóhídra, állig fegyverben,
Fényben s dicsőségben.
De reggel, mikor felébredsz,
Vértől fuldokolva feléledsz,
Újra a régi senki vagy!
Ugyanazon érme valamelyik éle,
Hol a nyomoré, hol a csillogásé,
Örökké a rosszé vagy a jóé.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.