Egy hideg éjszaka
A kivilágított várost járom
egy hideg éjszaka,
tekintetem eltéved
egy csinos lányra.
Furcsa ahogy ott áll a sarkon,
-biztos fázik-
odamegyek és megszólítom.
A festék elkenődött a szemén
s arcán nincsen remény,
csak kétségbeesés és fájdalom.
A sikolyt lelke mélyéről hallom.
Kérdezem, hogy miért áll itt,
mi nyomja lelkét.
Nem válaszól, elfordul
s lehunyja gyöngy-szemét.
Kéri, hogy hagyjam,
mert ő egy szajha.
Elfut és én nem megyek utána.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
